Hamu és Feltámadás

A plakátokon röhögni nem annyira ősi, de mindenesetre jó mulatság. Vagy azért, mert tényleg vicces, vagy azért, mert nem kicsit elbaszták. Nyilván az utóbbihoz szemezgettem egyből hármat, de a sort lehetne folytatni. Értem én, hogy válság van, de azért mindennek van határa: egy normális kreatív egy hangyafasznyival amúgy is olcsóbb, mint a hely a plakátoknak.

Ez itt a reklám helye.

Ez az első dolog, ami hiányzott a múlt héten még az Index címlapján trónoló cikkből. A másik igen fontos hiányzó elem azoknak a telefonoknak a felsorolása, amik szintén alternatívát nyújthatnak a Huawei Ascend Y200 és a Nokia Asha 303 helyett. Ez a két hiányzó elem arra enged következtetni, hogy 1. a cikk írójának fogalma sincs miről beszél vagy 2. ez egy szép, kiterjedt reklám volt a Nokia számára és/vagy a belépő kategóriás okostelefonok ellen. A cikk konklúziója a következő: „Az Asha 303 egy régimódi mobil, és nagyon nehéz eldönteni, hogy a jól megépített, hosszú élettartamú (ezt mikor próbálta ki? –a szerk.), jó hangminőségű, viszont csak közepes online szolgáltatásokat nyújtó mobil megér-e 35-40 ezer forintot. Abban azonban biztos vagyok, hogy aki egy okostelefon szolgáltatásaira vágyik, annak húszezer forintnál sokkal többet kell elköltenie, hogy ne érje csalódás." Hál’ istennek ez akkora faszság, hogy egyszerű tőmondatokban is meg tudom válaszolni.

Mióta kiderült, hogy rákos vagyok, sokkal kevesebb dolog zavar, ezért nem is nagyon írtam arról, hogy mennyi idegesítő dolog van a világon. Minden békéssé, langyossá, megnyugtatóan zölddé vált. Ettől függetlenül nem tudok felülemelkedni bizonyos dolgokon, és ilyen a reklámszöveg, a kampány, és az állásinterjú, vagyis nagy általánosságban a hatalmas bullshit. Teszem azt, léteznek azok a borok, amikről mindenki tudja, hogy ihatatlanok még szódával is, és mégis azt olvassuk a cetlijén, hogy a délvidéki napsütés zamatosságával, és a szőlő minden sugárzó melegségével töltötte meg a nagy múltú borász hozzáértő pincéje. Vagy valami ilyesmi.

2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Látogassunk hát el a korrupció és az állandó káosz hazájába, Olaszországba!

Kevés (két szavas, értelmes) kifejezés van a magyar nyelvben, amire rákeresve a google nem nagyon ad ki találatot. Az „ideiglenes lakóterület” ilyen. A négy találat mindegyike az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet, továbbiakban OTÉK, idei módosító előterjesztésének 2012. február 29-ei dokumentációja. Az az érdekes, hogy itt sincs definiálva a fogalom, de a szövegkörnyezetből azért lehet sejteni, miről van szó. De miért is fontos annyira ez az ideiglenes lakóterület, hogy ebben a kis online kocsmában egy hosszúlépést kortyolgatva előhozakodtam ezzel? Mielőtt folytatnám, fontos, hogy három fogalmat megemlítsek: szabályozási terv, zártkert és közműolló.

Most először, de remélhetőleg nem utoljára, kaptunk egy rövid szösszenetet, amit szkr Greenpeace-ről írt ódája ihletett meg. Mivel a szívünkhöz amúgy is közel áll a téma, ráadásul nagyon örülünk, ha más is bedob egy vitaindítót a társaságnak, alant közöljük is az írást, amit ráadásul olyan valaki írt, aki dolgozott is a GP-nek. A legcsodálatosabb persze az, hogy így egy általunk amúgy is őszinte megvetéssel illetett, úgymond civil szervezetbe még egyet belerúghatunk. Következzen tehát a Pult Másik Oldala, avagy: ilyen a Greenpeace belülről.

A magyar nyelv nehéz, de gyönyörű, mi nagyon szeretjük és ragaszkodunk hozzá. Szeretjük a bonyolultságát, hogy több a kivétel, mint a szabály, szeretünk játszani vele, mert csodákra képes és elgondolkodtat. Fogalmunk sincs, honnan ered, és nincs bajunk a jövevényszavakkal, de ha már van néhány szabálya, azokat igazán betarthatnánk. A mi válaszunk: ragok legyünk!

2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Németország.

Arra gondoltam, hogy miután kaptak az arcukba a fővárosi fellengzésből szegény érdi lakosok az előző írásomban, ekézem most kicsit a kedves fővárosi lakosságot is. Pontosabban egy olyan csoportját, melynek tagjai szegényes életüket a sziget futással dobják fel, és emelik ezt a rendkívül különleges, és egyedi sportot a dicsőség netovábbjává. De ne szaladjunk ennyire előre.

Holnap lesz két hónapja, hogy egy csodálatos tavaszi napon megszületett egy bejegyzésem, amiben az 1848. március 15-i eseményeket meséltem el a saját nézőpontomból. Fasza kis poszt lett, érdemes elolvasni, ha még valaki nem tette volna, jöttek sokan, akik közül többen megtiszteltek azzal, hogy észrevételeikkel segítették a beszélgetés kialakulását és fenntartását. Ezek között a kommentek között volt egy, amit különösen megkapónak tartok azóta is, olyannyira, hogy komolyan elgondolkodtam a mögöttes tartalmáról.

Nekem nincs szuperokos telefonom (épp csak kicsit kapisgálja), nincs rajta sok minden, nem tud kávét főzni, de még az újságot se veszi meg helyettem. Az viszont számomra mindig is fontos egy telefonnál, hogy milyen játék van rajta, elvégre sokszor utazunk békávén/vonaton/ezenazon, ezért nem baj, ha van rajta valami jó kis hülyeség, amivel elüthető az idő. Mai posztunk témája az Angry Birds, ami speciel szintén nincs a mobilomon.

2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Szervezőként vannak ott, máskülönben semmi keresnivalónk nem lenne egy ilyen sorozat keretében Lengyelországban.

Azt szigorúan szeretném leszögezni, hogy tősgyökeres pösti lány vagyok. És nem egy lomtalanítást éltem már túl néztem már végig a 13. kerületi Lehel utcában, a 8. kerületi József utca végén, a gettó kapujában, az orkok földjének határmezsgyéjén. Mégsem tapasztaltam ahhoz foghatót, ami ezen a durván hatvannégy ezer lelket számláló peremterületi alvóvárosban zajlott a nagy szemétkirakás idején.

A közlekedési eszközök túlnyomó többsége már csak működés szempontjából is fantasztikus: ott van például a repülő, egy kibaszott nagy vasdarab, ami lebeg a levegőben. Fantasztikus. Aztán ott vannak a biciklisták, akikről már közöltünk leleplező cikket, de valahol az átlagos tömegközlekedési eszközök is csodálatosak. Van viszont egy, amit egész egyszerűen értelmezhetetlennek tartok. Nem azt, hogy létezik, mert valakinek ki kellett találnia, adta magát végül is. Az viszont, hogy nemcsak eladható, hanem még használják is, na az azért túlzás. Íme minden idők legidiótább találmánya, ami csak arra jó, hogy mutassa, tényleg bármi eladható: a roller.

A solymári fiatalok relatíve sokan vannak, és mivel településük Budapesthez igen közel helyezkedik el, logikus az is, hogy alapvetően a fővárosban élnek, oda járnak iskolába, szórakozni, dolgozni. Néha alakult úgy, hogy lekésték az utolsó buszt, ami hazavinné őket. Ilyenkor vagy aludtak valakinél, vagy maradt a stoppolás. Mostantól ettől nem kell tartani, végre lett éjszakai járat Solymárra, és ezt kellően meg is ünnepelték. Vigyázz, a posztban tisztelet és szeretet nyomokban felfedezhető!

300 a lángos, 400 a kürtöskalács és a langyos sör, 200 a virsli, mi az? Ó, igen, elérkezett az évnek az a napja, amikor mindenki kivonul valami szép zöld parkba és... Mit is csinál tulajdonképpen? Semmit. Harmadrangú popsztárok lépnek fel teljesen jellegtelen pártok színpadán, miközben vörös lufikat visz a szél és az emberek egy részének felfordul a gyomra és hülyének néz mindenkit, aki beteszi a lábát akármelyik rendezvényre. A majális tartása olyannyira összeégett a kommunistákkal, hogy az valami egészen elképesztő. A Munkáspárt és az MSZP egymásra licitálva kínálják a szarabbnál szarabb programlehetőségeket, miközben állítólag képviselnek valamit. Kár, hogy már régen elvesztette a jelentőségét ez az amúgy gyönyörű ünnep.

„Szombaton bicikliztem be a városba, amikor a fal előtt elhaladva láttam, hogy pár ember épp Jobs arcára festi rá szaros rajzocskáját, ami egyébként nagyon igényes, mesteri munka lett (amúgy igen, az lett, ez a graffiti művészet te primitív senkiházi! – a szerk.), ahogy az a mellékelt képeken is látszik...” – írta Kornél az Appleblog-nak. Megpróbálok nem állást foglalni az Apple vs. mindenki más kezdetű komoly vallási vitában és objektíven szemlélni a dolgot, de azért itt álljunk meg egy picit.

Az utóbbi időben túlnyomó többségben arról írtam a posztjaimat, hogy mennyi rohadékság irányítja az életünket anélkül, hogy észrevennénk. Ilyenek pl a hülye emberek, minthogy a parlamentben is ilyenek ülnek… Node, nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a TŐKE, mint olyan, pont akkora hatással van az egészségünkre, mint egy csésze kávé a reggeli heroinadag mellé.

A Greenpeace-nél rohadtabb, undorítóbb faszszopó társasággal, bár láttam már sokat, sőt, őszinte élvezettel olvasok mindent, aminek köze van a politikához, nem találkoztam még. A céljaik még rendben lennének, de az a cinizmus, ahogyan kihasználják az átlagember hitét egy jobb, élhetőbb világban, olyan hozzáállás, amit megbocsáthatatlannak tartok.

2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Már az is csoda, hogy írni kell róluk, irány hát Írország!

Az, hogy a magyar popsztárok durván 99.6%-ának semmiféle létjogosultsága nincs, gyakorlatilag közhelynek számít. Az viszont, hogy mindezek ellenére miért léteznek a celebjeink, és hogyan tudnak fenn maradni a felszínen, már más kérdés. A magyar pop döglődik, miközben a művelői haszonélvezői frankón eléldegélnek a címlapsztorikból, amik nagyjából abban merülnek ki, hogy éppen hogyan vérzett be xy körme, miközben Lakatos Márknál volt sminkelni.

Eme posztban nem fejtjük meg az élet keresztrejtvényét, CR jelentősége eltörpül, ó, mint a Sirius B csillag egy Betelgeuse mellett. Nem tárgyaljuk az elkövetkezendő X, Y és Z generációk fejfájását, ez bizony egy önköztesbárány lesz, ami révén egyik társszerzőnk, úgynevezett Hús ülök sajátmagam karosszékébe, kibélelve azt mellem dússzőrű párnázatával, ahova jókedvvel és bőséggel meghívom ama nagyszakállú bölcseket, akik utat mutatnak a setét rengetegbe. Itt van Mózes, Arisztotelész és egyéb nagyszakállú bölcsek szép számmal. Hát fogjunk is neki eme nagy öninterjuhnak szánt szándékkal nem reklámmentes, eképpen:

Semmi értelme nem lenne arról írni, hogy a 9gag miért olyan király, mert ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy 10 olvasó közül 7-nek meg van nyitva ebben a pillanatban is a háttérben. Igen, a 9gag vicces, meg sok, meg minden. De miért szar:

Cserébe baj van.

A húsvéti szar időt kihasználva a blog szerkesztősége úgy döntött, hogy levágja magát a Balatonhoz, mert ott legalább a kertben lehet szenvedni a felhők miatt, nem pedig egy lakásban, mint amúgy tennénk. Meg amúgy is, néha kell egy kis szünet, nem lehet állandóan a neten itt lógni, ráadásul az ünnepre való tekintettel zárva is voltunk. Szóval szabadság. A baj annyi volt csupán, hogy dohányzom.