300 a lángos, 400 a kürtöskalács és a langyos sör, 200 a virsli, mi az? Ó, igen, elérkezett az évnek az a napja, amikor mindenki kivonul valami szép zöld parkba és... Mit is csinál tulajdonképpen? Semmit. Harmadrangú popsztárok lépnek fel teljesen jellegtelen pártok színpadán, miközben vörös lufikat visz a szél és az emberek egy részének felfordul a gyomra és hülyének néz mindenkit, aki beteszi a lábát akármelyik rendezvényre. A majális tartása olyannyira összeégett a kommunistákkal, hogy az valami egészen elképesztő. A Munkáspárt és az MSZP egymásra licitálva kínálják a szarabbnál szarabb programlehetőségeket, miközben állítólag képviselnek valamit. Kár, hogy már régen elvesztette a jelentőségét ez az amúgy gyönyörű ünnep.
Május 1. nagyjából egy globális március 15-nek felel meg. Kúlságban abszolút egál, tényleg csak annyi a különbség, hogy míg a mai egy világraszóló demonstráció volt, március 15. egy kimondottan lokális buli. 1886. május 1-jén Chicagoban az utcára vonultak a munkások, hogy követeljék maguknak azt, ami amúgy is jár: a nyolc órás munkaidő bevezetését.
Röhejesen hangzik, nem? Olyan alap dologról beszélünk, amiről alig lehet érteni, hogy utcára kellett vonulni tömegesen, hogy bekövetkezzen. 126 évvel ezelőtt a munkásosztály úgy döntött, elég. Nem lehet hagyni, hogy elnyomják őket, hiszen ők a motorjai minden országnak. Ehhez képest, miközben nekik elég lenne egy egyszerű, halkan elmormolt "Köszi" is, inkább csak egyre jobban kiszipolyozzák őket. Ahelyett, hogy megbecsülnék a munkát, amit a felsőbb osztályok kényelméért végeznek rendíthetetlenül, újabb és újabb módokon sarcolják meg az amúgy sem jól élő dolgozókat. És mit kapnak cserébe? Majálist.
1886. május 4-én, három nappal a sztrájk kezdete után történt a haymarketi zavargás néven elhíresült pillanat, mikor a munkások közé beszivárgó anarchisták bombát dobtak az amúgy is feszülten váró rendőrök közé. A rendvédelmi segédmunkások egy pillanatig sem haboztak. Az eredmény 11 halott, ahol nincs jelentősége, hogy mennyi a rendőr (7) és mennyi a tüntető (4), mert utóbbiak közül többen megsebesültek és meghaltak végül a helyszínen, mert nem mertek bemenni a kórházba. Féltek a letartóztatástól. Még egyszer vegyük csak át: azért voltak ott, hogy bevezessék a nyolc órás munkaidőt. Olyan sokat kértek volna?
A munkásosztály elnyomása azóta is trendi, élen jár benne mindegyik párt, amelyik valaha vezette ezt az országot. A legszörnyűbb, hogy miközben ez tényleg egy olyan ünnep, ahol megmutatták a munkások, hogy tiszteletet érdemelnek, az egészből annyi lett, hogy néhány fellengzős szó elhangzik egy parkban, amúgy pedig méregdrágán lehet vásárolni mindenféle szart. Ráadásul a majális rég elkurvult már, alig emlékszik valaki, hogy valójában mit is kéne ünnepelni. Hogy nem a húgymeleg sörről és nem a rágós virsliről, hanem az ország összetartó erejéről, a munkásokról, a dolgozó emberekről szól ez a nap.
Jusson eszedbe egy-egy pillanatra, hogy kiknek köszönheted ezt a nagyon szép, nagyon meleg, nagyon hosszú hétvégét.
