Most először, de remélhetőleg nem utoljára, kaptunk egy rövid szösszenetet, amit szkr Greenpeace-ről írt ódája ihletett meg. Mivel a szívünkhöz amúgy is közel áll a téma, ráadásul nagyon örülünk, ha más is bedob egy vitaindítót a társaságnak, alant közöljük is az írást, amit ráadásul olyan valaki írt, aki dolgozott is a GP-nek. A legcsodálatosabb persze az, hogy így egy általunk amúgy is őszinte megvetéssel illetett, úgymond civil szervezetbe még egyet belerúghatunk. Következzen tehát a Pult Másik Oldala, avagy: ilyen a Greenpeace belülről.

Engem igenis érdekel a természet, van sok növényem, szeretek fűben ücsörögni, sárkányt eregetni, hangyákat számolni és unikornist lovagolni, de a Greenpeace még nekem is sok volt.

Tavaly nagyon nem volt munkám ezért felcsaptam a Greenpeace-nél pénzbehajtónak gyűjtögetőnek. Elég az hozzá, hogy volt egy két fordulós állásinterjú, melynek során helyzetbe hozták a kis delikvenseket, hogyan kell meggyőzően érvelni természetünk megőrzésének érdekében. Természetesen miután bebizonyítottad, hogy rátermett vagy és sok pénzt fogsz nekik összeszedni, beavattak cégük titkaiba: miben összehasonlíthatatlanul jobbak ők, mint a többiek. Kaptál pólót is, meg minden, és kezdődhetett a móka.

A baj csak azzal volt, hogy meghatározott, betanult és ellenőrzött szöveget kellett mondani, tehát gyakorlatilag úgy éreztem magam, mint egy krisnás térítő, vagy azok a személyek akik ’kiskutyáknak’ gyűjtenek a Keletinél. Persze mindezt letagadtam, ha az általam megállított delikvensek rávilágítottak a hasonlóságra. Mindeközben a szupervájzoraim figyelgették, hogyan oldok meg bizonyos problémákat, melyekkel szembe találom magamat. Ilyen volt például egy bácsi, aki odajött és arról kezdett faggatózni, hogy miért van műanyagból a greenpeaces állvány, miért vannak laminált ismeretterjesztő lapjaink, melyek ráadásul nem újrahasznosított papírból készültek... El lett küldve finoman.

Eleinte vicces volt, meg minden, de amikor egy 3 gyerekes egyedülálló óvónőtől, vagy a rokkantnyugdíjas félkezű férfitól, vagy a 82 éves kisnyugdíjas nénitől kéred, hogy havonta utaljon a számlájáról ezerötszáz forintot, na akkor kezdett kicsit lesülni a képemről a bőr. Van aki abból egy hónapig elél (najó, mondjuk azok inkább punkok). Aztán jöttek az érveikkel, hogy ezt nem nekik kéne megfizetni, hanem az államnak. Persze minden érvre tanultunk megfelelő kezelési technikát, például ha az állammal jöttek, akkor azt kellett mondani, hogy mi függetlenek vagyunk. Csak az volt a probléma, hogy egy idő után kezdtem egyetérteni ezekkel a kifogásokkal. Vajon ezek az emberek a gonosz környezetszennyező vállatatok beépített emberei voltak, és közben ők győztek meg engem? Höhh, nyilván.

Ezt csak akkor tudod csinálni, ha tényleg hiszel benne, hogy amit a szervezet csinál az igaz és hazafias, természetszerető munka, ez pedig csak akkor lehetséges, ha még életedben semmilyen nagyvállalattal, MLM-renszerrel vagy pénzsóvár emberrel nem találkoztál, és nem rontotta meg gyermeki, naív lelkedet. Én egy percig sem hittem. Azok az emberek, akik az én feletteseim voltak, vagy sokat kerestek, vagy tényleg hívők voltak. És mivel az előbbi nem valószínű... Én tisztelem, de rettenetesen butának is tartom őket.

A másik dolog pedig, hogy nem igazán kezelték helyén azt, hogy egy 470 forintos órabérű diákmunkáról volt szó (ehhez természetesen hozzá tartozott egy kis kiegészítés, mondhatni jutalék, ha elég fejet gyűjtöttél aznap). A túlmisztifikálás gyenge kifejezés.

Csak egy kis pénzt akartam keresni, én sem gondoltam, hogy meg tudom váltani a világot, de amikor azt várták tőlem, hogy tegyek úgy, mintha, na az kezdett kicsit zavarni, tehát leléptem.

Felbaszott valami és kiüvöltenéd magadból egy feles mellett? Ne fogd vissza magad, írd ki magadból, küldd el nekünk és tárd egy komplett kocsma elé, hogy miért menjen mindenki a picsába!