Mióta kiderült, hogy rákos vagyok, sokkal kevesebb dolog zavar, ezért nem is nagyon írtam arról, hogy mennyi idegesítő dolog van a világon. Minden békéssé, langyossá, megnyugtatóan zölddé vált. Ettől függetlenül nem tudok felülemelkedni bizonyos dolgokon, és ilyen a reklámszöveg, a kampány, és az állásinterjú, vagyis nagy általánosságban a hatalmas bullshit. Teszem azt, léteznek azok a borok, amikről mindenki tudja, hogy ihatatlanok még szódával is, és mégis azt olvassuk a cetlijén, hogy a délvidéki napsütés zamatosságával, és a szőlő minden sugárzó melegségével töltötte meg a nagy múltú borász hozzáértő pincéje. Vagy valami ilyesmi.
A lényeg, hogy hazudnak. Mindenkinek hazudnia kell, mert úgy tudja eladni magát, meg a cuccait. Ez fokozottan igaz a tv sorozatokra, meg a 400 ft körül kapható "minőségi" borokra. Az magas labda, hogy ez az egész olyan, mint a politika, mert a tablettás bort minden második részeg társaságban tudják azonosítani valamely politikai személlyel, de nem is ez a lényeg. A szar az egészben, hogy nekünk is pont ezt kell csinálni, mert egyszerűen ez a világ rendje. Persze engem nem zavar egyáltalán, mert ugye én hazudok megállás nélkül, de mi van szegény többiekkel? Az emberek 70%-ának bizonyítottan elfojtott mentális problémái miatt vannak gyomorproblémái (külön vicces, hogy van, aki ezt tényleg elhiszi). Az meg már magával vonzza a halált is természetesen. Szóval az emberek 70%-a a társadalmi nyomás miatt hal meg.
Hazudni kell, mert különben nem lesz munkád. Ha megmondod, hogy valójában nem szeretnél minél többet dolgozni, sosem vesznek föl egy céghez sem. Azt kell mondanod, hogy boldogan vállalsz túlórát, nem akarsz hazamenni a feleségedhez minden nap, ha nem muszáj, ja és NEM, nincsenek problémáid az alkohollal. Ha egy csajt fel akarsz szedni, nem mondhatod meg, hogy szerinted hülyén áll neki a műanyag, rózsaszín karperec, pedig tényleg hülyén áll neki, mert az MINDENKINEK hülyén áll. Ha már itt tartunk a családodnak is hazudnod kell, mert nem mondhatod meg a hozzád közel álló embereknek, ha nem bírod őket elviselni, mert olyan idegesítőek. Csak kibírod, amíg valami megváltozik, és kislisszolsz valamelyik nyitva felejtett ajtón. Emellett persze soha, de soha nem nézed meg a jó seggeket az utcán, amikor a barátnőd társaságában vagy, csak véletlenül arra bambultál, és besétált eléd.
Ha bankban dolgozol, nem mondhatod meg az ügyfeleknek, hogy kifosztod őket, ahogy a boltban sem kötöd a vásárló orrára, hogy a sajt holnap lejár. Örülsz, hogy elpasszolod, amit el tudsz, és várod a fizudat. A dodgemes csávó a Balaton-parton nem közli előre, hogy az autók lassúak, és a kormány beragad, a lakásközvetítő sem azt köti az orrodra, hogy a szomszéd valószínűleg szociopata, és a mobilszolgáltató is csak a kisbetűs részben említi meg, hogy esetleg átbasz. Mindenki át akar baszni, és valld be, te is átbaszol embereket. Mindenki átbasz mindenkit, ez az élet rendje, nincs ebben semmi kegyetlen, vagy gonosz. Az ember ettől nem lesz alávaló, megvetendő, vagy büntetendő. Ebből kiindulva maga a rendőrség a legnagyobb álszent geciség, amit valaha az ember kitalálhatott. Most akkor elképzelem, hogy ez miként is történhetett. Egyszer csak felkiáltott valaki: Csináljunk egy olyan szervezetet, ez legyek mondjuk én, aki mindenkit basztat, aki hazudik, vagy bármit máshogy csinál, mint ahogy azt én elképzelem. És akkor megszületett a törvény. Persze nem mondom, szükség van rá, nem vagyok anarchista, de senki ne merje azt mondani nekem, hogy az ember, aki hazudik otthon a feleségének, hogy dolgozott előző este (nem kellett, hogy megcsalja esetleg csak a haverokkal ment el sörözni), az olyan más emberek szabadságát veszi el, akik idegen embereket csapnak be hasonlóan fontos dolgokban.
Az igazság az, hogy a bor, nem is bor, a sört fele-fele arányban vizezik minden kocsmában (és ahol érződik a sörön, hogy vizes, ott az már nem is fele-fele), a párkapcsolatokra ez legalább ilyen arányban igaz, és dolgozni vagy tanulni igenis szar. Ezt viszont mindenki csak általánosságban mondhatja ki, én is csak egyszer álltam oda a főnököm elé, és mondtam meg, hogy amit csinálunk az vállalhatatlan, és nincs semmi értelme. Azóta megtanultam, hogy még az önkéntes állásból is kibasznak, ha megmondod az igazat. Szóval most azt csinálom, hogy hazudok, ahol csak tudok, és nagyon jól boldogulok.
Úgy érzem, megtaláltam a helyemet a világban.
