2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Szervezőként vannak ott, máskülönben semmi keresnivalónk nem lenne egy ilyen sorozat keretében Lengyelországban.
A lengyeleket, ugye, nem utáljuk, sőt, testvérünkként szeretjük őket. Ez persze ordenáré nagy hazugság, akkora, hogy kilóg Európából. A lengyelekben semmi szeretnivaló nincs, csak azért gondoljuk testvérünknek őket, mert a „ki tud szerencsétlenebb hülye lenni?” verseny keretében némelyek szerint holtverseny alakult ki velük, pedig olyan, hogy Magyar Királyság/Magyar Köztársaság/Magyarország a megalakulás óta mindig létezett valahol a térképen, ellentétben a lengyelekkel, akiket háromszor is felosztottak. Igen, pont ennyi a magyar igazság is.
Amúgy szegényeket csak szánni lehet azért, amit a történelmük során letettek az asztalra, persze lássuk be, könnyű se volt szegénykéknek, I. Pétertől Adolf Hitlerig mindenki akarta a területüket, ami azért nem piskóta. Ők persze hazafiasak, de a magukért való kiállás ritkán ért el hangzatos sikereket, persze a magyar ember szempontjából ez is a megérthető kategóriába tartozik, pont ezért, meg a közelség okán, mindkét nép egyfajta kötelességének tartja a másikon való segítést, ami tök aranyos dolog meg minden, de a ló tökének is van vége. 2012-ben ugyanis semmi keresnivalója a szervezetten érkező lengyeleknek március 15-én Magyarországon.
A lengyelek úgy érezték, hogy az unortodox gazdaságpolitikánk és Kedves Vezetőnk Orbán Viktor EU-IMF koprodukció elleni szabadságharca iránti szimpátiájuk feljogosítja őket arra, hogy nemzeti ünnepünkön idejöjjenek és szolidaritásukról biztosítsák a Magyar Népet. Hogy erre ki kérte őket, azt most talán ne is firtassuk, elég annyi, hogy ezzel a lépésükkel konkrétan a magyar belpolitikába akartak beleszólni. Ők úgy tudják, hogy idehaza minden a legnagyobb rendben van, mi bezzeg nem paktálunk le senkivel (persze közben a tárgyalások szépen lassan csak elkezdődnek), és ez bizony abszolút megidézi ’48 szellemét. Ők akkor is itt voltak (Bemért köszi, de Dembinskit maguknál tarthatták volna), ’56-ban is segítettek, logikus, hogy akkor most is jönnek, mert hát ez egyfajta lengyel küldetéstudat, hogy ők a magyarokkal szolidaritanak. Jelen esetben azzal, hogy eljönnek az elvileg politikához semmiféle módon nem kapcsolódó ünnepre, mégpedig csak és kizárólag politikai okokból.
Nem áltatjuk magunkat, pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon a nemzeti ünnepek kivétel nélkül (na jó, augusztus 20. ott van, de akkor nyaralnak a politikusok) a politika martalékául esnek, ami persze kár, de ha még a lengyelek is bele akarnak szólni, akkor már tényleg nem tudom, hova bújhatnék (értitek, már Varsóba se mehetünk a szerkesztőség elsikkasztott pénzéből!). A lengyelek a korábbi esetekben a közös ellenség elleni valódi harcok során segítettek, amiket köszönünk is szépen, igyekeztünk is visszaadni meg „dva bratanki”, de azért ezt már nem kellett volna. Sajnos a lengyelek úgy jöttek ide, hogy elhitték azt, amit olvasnak/hallanak, miközben a jelenlegi rendszer hányszor elmondja nekünk, hogy a Külföldi Sajtó szándékosan lejáratja a kormányt, bezzeg a lengyeleké csak az igazságot hirdeti… Mindenki sepergessen csak a saját portája előtt, én se megyek oda okoskodni.
A lengyel futballról keveset tudnék elmondani, nincsenek hangzatos sikerek (a Lato-féle válogatott persze egész zsírfóka volt a hetvenes években), nincsenek nagy klasszisok, csak egy szürke, tehetségtelenül össze-vissza rohangáló csapat. Van két kapusuk az Arsenalban, de hát mind ismerjük az elméletileg sztárcsapat sikereinek számát az elmúlt években: nulla. Emellett rendelkeznek két egész remek, Dortmundban futballozó német bajnok csatárral, de hát a labda nélkül nyilván nehéz lesz gólt lőni, de nekik köszönhetően talán (és ez egy nagyon nagy talán) továbbjutnak a második helyen, ehhez a görögökkel és a már lesajnált csehekkel kell nagyot harcolni. A hazai pálya a lefizetett bírókkal (az UEFA nagyon tud örülni, ha a tornák hazai csapata messzire jut) együtt talán ad ennyi előnyt, de a negyeddöntőnél biztosan nincs tovább.
Végezetül gyakoroljunk lengyel focista neveket: Wojciech Szczęsny, Jakub Blaszczykowski, Adam Matuszczyk, vagy éppen Jakub Wawrzyniak.
A sorozat korábbi tagjai itt érhetőek el.
