Az, hogy a magyar popsztárok durván 99.6%-ának semmiféle létjogosultsága nincs, gyakorlatilag közhelynek számít. Az viszont, hogy mindezek ellenére miért léteznek a celebjeink, és hogyan tudnak fenn maradni a felszínen, már más kérdés. A magyar pop döglődik, miközben a művelői haszonélvezői frankón eléldegélnek a címlapsztorikból, amik nagyjából abban merülnek ki, hogy éppen hogyan vérzett be xy körme, miközben Lakatos Márknál volt sminkelni.
Remek példa a magyar pop-ipar helyzetére a Face Team esete, akik kishazánk helyett inkább a Britain’s Got Talent-ben léptek fel. Bizonyára mindenkinek eszébe jutott, hogy vajon miért nem a Csillag Születikben parádéznak és bizonyára mindenki gyorsan rájött, hogy azért, mert így egy óvodáscsoportnyi közönség helyett annyian látják őket egy este, ahányan mi ebben az országban élünk! Ha valaki ezt megnyeri, akkor az bizony többet jelent, mint megnyerni a pesti kultúrház vasárnapi kimittud versenyét, amit mi valamiért úgy hívunk, hogy X-Faktor. Én nem akarom fikázni azokat a magyarokat, akik a szórakoztatóiparban akarnak elhelyezkedni, szó sincs róla, csak lassan valaki szólhatna nekik, hogy kurvára nem kíváncsi rájuk senki! Remek példa erre, hogy a hazai műsor harmadik helyezettjét nem is ismerem, de az eredeti angol The X-Factor 2010-es szériájának 3. helyezettjét már hallottam a rádióban! Akkor minek is vannak celebek itthon? Meg honnan?
A válasz pofon egyszerű és egész fantasztikusan undorító is egyben. Azért vannak celebjeink, hogy fenntartsák az iparágat, ami a celebekkel foglalkozik. Remek kis körforgás, mi? A celebnek ugyanis az lenne az ismérve, hogy kíváncsiak rá az emberek, mégpedig sokan, és igen, itt a mennyiség a kulcs. Ehhez képest SP-nek például nagyjából egy tucat fellépés található a honlapján augusztus közepéig bezárólag, Tóth Gabinak pedig (tudjátok, a Megasztár 2. harmadik helye) nulla! Tetszik érteni? Címlapok és műsorblokkok foglalkoznak olyan emberek hajfestésével és emésztési szokásaival, akiknek a valódi munkájára egyszerűen senki nem kíváncsi! Mégis mit keresnek ezek a képernyőn? Honnan van pénzük stúdiózni? Nos, onnan, hogy a médiának foglalkoznia kell valami mindenki számára emészthető témával, ám nekünk nincsenek olyan közszereplőink (vagy csak a menedzsereik idióta csírák), mindenesetre nem igazán tudunk olyan arcokat előállítani, akik egyszerre tehetségesek és/vagy szórakoztatóak, sőt, még médiakompatibilisek is.
A végén még arra a következtetésre juthatnánk, hogy itthon nincsenek népszerű vagy tehetséges, neadj’ isten népszerű és tehetséges emberek. Pedig vannak, csak nem a popkultúra részei. Az itthon ugyanis nincs!
Nem tudom, meddig szeretné még magát égetni ez az ország, de szép lassan ráébredhetnénk, hogy nincs akkora felvevőpiacunk, ahol sikeres lehetne egy Take That stílusú fiúcsapat vagy egy akármilyen egyéni női pop előadó. Vajon hány Tóth Gabinak, Caramelnek és Rúzsa Magdinak kell még elbuknia ahhoz, hogy észrevegyük: a magyarok nem hallgatnak magyar popzenét! És nem azért, mert az előadóink tehetségtelenek és nem azért, mert a számaik szarabbak, mint bármelyik Britney-dal, hanem azért, mert a hazai pop piac összesen nem áll annyi emberből, mint az alternatív svéd rapmetál hazai rajongótábora!
Persze lassan azért felkapjuk a fejünket mi is. Például végre feltűnt a média nagytudású szakembereinek, hogy Ákos munkásságára (isten tudja miért) elképesztő tömegek kíváncsiak. Sőt, arra is utalnak jelek, hogy amennyiben nem próbálunk meg előadókat és teljes műsorokat lekoppintani és utána sokkal kevesebb pénzből, igénytelenül megvalósítani és piacra dobni, akár még igazi pop előadókat is tudunk kreálni. Bizony, közönséggel, meg minden. És most jöjjön amit mindenki várt: Fluor Tomi.
Igen, most lehet billentyűt ragadni és kommentelni, esküdjetek bosszút és fenyegessetek meg mindenfélével, de igenis Fluor jelenleg az egyetlen fiatal előadó ebben az országban, aki valóban populáris. A Tankcsapda ugyanis már több mint két évtizedes (ettől még persze kurvajó), és a Kispálnak is vége van, mint a botnak (hál’ istennek). Fluor azonban fiatal és rengeteg korosztálynak szórakoztató. Persze utáljuk és csak a pórnép hallgatja és a szövegeinek nincs mondanivalója és ráadásul primitív gépzenére ökörködik, bezzeg amikor én még a Nagy Feróval meg a Ganxstával Mozart 9. szimfóniáját dolgoztam fel egy pohár konyak mellett azok voltak az őszinte idők... Hagyjuk már! Igenis Fluor maga a magyar popkultúra, ráadásul gyakorlatilag egyedül! És bár ez a szakma valóban pénzre, szponzorációra és sajtóvisszhangra épül, mégis, amennyire lehet, megőrizte a cinizmusát az ipar felé és az arca sem nagyobb, mint amilyen lehetne (sőt, még kisebb is, elnézve azon pályatársait, akikkel egy szinten kezeli a média).
Amennyiben tehát a popkultúrában szeretne valaki tevékenykedni, vegyen példát Fluorról és talán bejön neki, de ha azt veszi észre, hogy egy éve nem volt koncert és autogramot is csak petícióra kérnek az utcán, legyen szíves keressen másik állást. Ha pedig valaki az akarat és a cél mellé Adele hangját is kölcsönkapta, könyörgöm, takarodjon ebből az országból, legyen sikeres, mondja el mindenkinek, hogy honnan jött és csak 5 évente dugja ide az orrát egy-egy fesztiválra.
