Hamu és Feltámadás

Nem merek régebbre visszanyúlni a vonalas telefonok fénykoránál, mert már abba is rossz belegondolni, hogy volt-e élet a mobiltelefonok előtt. Én pont abba a korba születtem bele, amikor a kamasz éveim, azaz eseménydús életem beindulása környékén már természetes volt megkapni életem első mobilját. Ha elképzelem, mi volt a vonalas telefonos szervezkedésekkor, akkor a gyerekzsúrjaim lezsírozása jelenik meg lelki szemeim előtt.

Amikor megtudtam, hogy Farkas Jenser Balázs nem csak hogy elindult a Megasztárban, hanem még tovább is jutott, igencsak megörültem. Szurkoltam neki, tettem mondjuk ezt úgy, hogy csak a selejtezőbeli produkcióját hallgattam meg, azóta semmit, de most kicsit megsértődtem rá. Farkas Jenser Balázs ugyanis az osztálytársam volt a gimiben.

Kezdjük az elején. Mit akarunk? Ki szeretnénk deríteni milyen dolgokból áll a világunk, és hogyan hatnak ezek a dolgok egymásra. (Miért? Mert kíváncsiak vagyunk.) Szerencsére nem kell a legelején kezdeni, van egy eddig egész jól bevált részecskefizikai standard modell, amiből ki tudjuk puskázni melyek az építőrészek és mik a közöttük fellépő kölcsönhatások. 12 alapvető részecskéből áll minden megfigyelhető dolog körülöttünk, és ezek között 4-féle erő léphet fel: a gyenge-, az erős-, és az elektromágneses kölcsönhatás, valamint a gravitáció. Fasza, minek tovább folytatni, meg is vagyunk!

2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Ezúttal az egzotikus Jugoszlávia egyetlen képviselőjéhez utazunk, irány Horvátország!

Az óriás görnyedt háttal áll föl a csatatéren. Körötte mind az elhullott magyarázatkatonák, levágott EUtámogatás-gárdisták, fejetlen doktori disszertációlovagok. A csata elveszett, s a kietlen tájon vérfolyam jelzi a súlyos háború baljós kimenetelét. A pokol legmélyebb bugyrai nyúlnak föl vértől áztatott, kénköves kezükkel a még életükért vonyító emberhulladékokért. Ezt látva, az óriás inkább lemond.

Ami most következik, az halál komoly. Bármennyire is megdöbbentő, egyikünk sem volt ott, mikor Dr. Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke (igen, az a rövidítés, hogy KÉSZ, hát baszki mindjárt meglátjátok, tényleg az) egymás után írta az alant olvasható szavakat. Mindentől függetlenül, mára nem készült poszt, így kapóra jön, hogy valaki megírta helyettünk. A különbség, hogy míg itt csak egy kocsmai trollkodás lett volna, addig ott ez hivatalos állásfoglalás. Na de ne húzzuk az időt, íme (a félKövérezéseket én csináltam):

Az elmúlt időszakban rögtönzött és relatíve tág körű közvélemény kutatást tartottam a hím nemű embertársaink falloszának méretbeli problémaköréről, mind férfi, de főleg női szemmel tekintve a témára. A központi kérdés: A méret a lényeg?

Miközben mindenki kiakadt azon, hogy a Köztársasági Elnökről kiderült, hogy lopott és hazudott, sőt, az is, hogy ennek ellenére továbbra sem kíván tudomást venni az őt körülvevő világról, az óriási botrány miatt, ami mindenki életét átitatta a magyarországi internetezők között, szinte észrevétlen maradt egy másik hír. Egészen konkrétan a Bors Online volt egyedül az, aki fontosnak érezte, hogy felhívja a figyelmet arra az apróságra, hogy három hét múlva, a születésnapján, lemond a pápa. Végre egyszer érdekes lesz a Húsvéti Beszéd.

A mai nap a kollektív felháborodás jegyében telt. Voltak, akik kifogásolták, hogy egy egyértelmű csalást rá lehet fogni másra csak azért, mert azt véletlenül a Köztársasági Elnök követte el, mások örültek neki, hogy fentebb emlegetett Köztársasági Elnök (nevezzük a nevén a gyereket, Dr. Schmitt Pál) végre minden kétséget kizáróan mentesült a plagizálás alaptalan vádja alól, amivel a HVG megpróbálta ellehetetleníteni a kormányt. Persze az egésznek semmi jelentősége, egyszerűen csak megjött a memó a vezetőségtől.

Nacionalizmus, patriotizmus, fasizmus, hitlerizmus,mussolinizmus, szálasizmus, vonizmus, orbánizmus, csurkizmus, eceterá. Mi történik a magyar jobboldalon?

Nem kell messzire menni, ha összefüggést keres valaki a gazdasági függetlenség, a fülkeforradalom és a Concordia szerencsétlensége között. Például ha itt vagy, akkor máris jó helyen jársz.

2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Hollandia? Ultraliberális drogos seggfejek, szevasztok!

Ha belegondoltok, a különböző művészeti ágak valójában több száz éve ugyanazokat a témákat dolgozzák fel, persze nagyon igyekeznek ezeket mindig máshogy interpretálni, de a végeredmény ugyanaz: olyan jelenségeket csépelnek el, amik a leginkább meghatározóak egy ember életében. A halál és a szerelem vitathatatlanul a 21. század két leghatalmasabb közhelye, de ha tornáztatjuk egy kicsit az agyunkat, rá kell ébrednünk, hogy az égvilágon semmit nem tudunk róluk. Persze a csapból is az folyik, hogy a szerelem életünk csúcspontja, a halál pedig a végpont, azonban ez nem volt mindig így. A mai poszt arról fog szólni, hogy mit gondoltak a szerelemről a régebbi korokban.

Japán alapvetően egy elmebeteg ország, tele furábbnál sárgább, és még annál is alacsonyabb, fekete hajú emberekkel, akik köztudottan jók minden tudományban, és tudnak repülni. Ezek az emberkék furaságukat tetézendő, imádják az agressziót, sok rizst esznek, csökken a népességük és különlegesen perverzek. Minden japán ilyen. Na, ezek csinálják az anime-okat  (animéket?).  Ja… ez egy ilyen poszt lesz.

Az írásról, így gyakorlatilag a könyvek eredetéről, minden népnek van legendája, de azért leszögezném, hogy Thot istennek nyilvánvalóan nem sok köze van a dologhoz (itt kérnék elnézést az ókori egyiptomi vallás híveitől). A gondolatok megjelenítési formája a beszéd, és ennek „szó szerinti” megjelenítési módja az írás. Azonban a gondolatok jelképekkel történő rögzítésének tekinthetőek a barlangrajzok is. A két forma közötti átmenetet a hieroglif írásmód jelenti. Érdekes azonban, hogy míg a barlangrajzok közül a mai társadalom a régi alkotásokat szereti, a modern továbbélést, a graffitit, már mélységes megvetés övezi. A könyveket azonban ma is tiszteljük, mert tisztelni kell, mert mindenki ezt mondja. De miért? Az ősember is összefirkálta telerajzolta a lakóterét, de amikor belátta, hogy van értelmesebb módja a gondolatai rögzítésének, felhagyott ezzel a szokásával. Ma, amikor az internet egyre nagyobb teret hódit, el kéne gondolkodni azon, hogy szükség van-e egyáltalán könyvre, a gondolataink és mondanivalónk továbbadásának ilyen idejétmúlt eszközére.

Nyilván számtalanszor hallottátok már a szomorú történetet Magyarországról, ahol megpróbálta néhány lelkes fiatal megváltoztatni a történelmet, de aztán szegények elbuktak, mert... Nos, döntse el mindenki maga, hogy miért, van aki szerint egyszerűen mi örökké lúzerek maradunk, mások úgy vannak vele, hogy ha nincs Jelasic, akkor nincs vereség sem, megint mások Kossuthot, de vannak, akik Görgeyt hibáztatják. Szerintem például nem is buktak el. Erről lesz most szó, hogy legközelebb menőzhessetek a haverok előtt, mikor előkerül a Téma, mely szerint a magyarok a Világ Lúzerei.

A minap gyanútlanul feltévedtem egy ominózus videómegosztó portálra, azzal a mély elhatározással (ki vette észre az ellentmondást?), hogy itt van ez a rohadt internet, csak el tudok tölteni 25 percet, amíg várok a vonatra. Túl jól sikerült, estig leragadtam. Pornó? Jó tipp, de most kultúrplore… kutlúrplore… kurtúlprole…  gizdulni fogok. „Hangverseny”.

Mit lehet mondani valakiről, aki azzal, hogy menekülni próbált a depressziójából elérte, hogy világszerte ezrek mászkáljanak törülközővel a vállukon? Mit lehet mondani valakiről, aki képes volt az istenhit értelmetlenségét egy pocsolyán keresztül bemutatni? Amióta találkoztam a világ egyetlen ötkötetes trilógiájának első részével, a GALAXIS Útikalauz stopposoknak című, egyébként zseniális könyvvel, mindig kicsit nehéz belegondolnom, hogy esély sincs arra, hogy az legyen a hír: megjelent Douglas Adams legújabb regénye. Tegnap lett volna 60 éves. Köszöntő.

18 évesen veszítettem el a szüzességemet, ami a társkeresőzést illeti, amikor épp nagyon be akartam pasizni, és mi sem tűnt kézenfekvőbbnek a tinikorban megszerzett chatelős gyakorlat kamatoztatására, mint az internetes ismerkedés. Ekkor már bőven a fényképes adatlapok korszaka dívott, pedig emlékszünk még azokra az időszámításunk előtti időkre (durván 10 éve), amikor a másik fél külseje ismeretének tökéletes hiánya mellett köttettek a kapcsolatok a különböző chat szobákban. Azokból lehetett menni privibe, ahol első körben még a rejtélyes partner nemét is ki kellett deríteni.

Ha valaki megkérdezné, hogy véleményem szerint mi a legfantasztikusabb dolog, ami történt a világgal, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy az a pillanat, mikor Ádám megunta a faszverést az Édenben és arra kérte Istent, hogy mondjon már valami más módot, mert a kecske rúg és amúgy is kényelmetlen, meg büdös. Mivel senki nem kérdezi meg, hogy véleményem szerint mi a legfantasztikusabb dolog, ami történt a világgal, kénytelen vagyok kihasználni ezt a felületet, hogy kóros megmondás-kényszeremet kielégítsem.

Új törvények jönnek, némelyiket meg is említjük nektek, meg véleményeket formálunk róluk, meg ilyesmik. Szóval, ez is ilyen lesz. Egy ideje már, hogy kocsmákban nem lehet dohányozni (itt igen, ne nyomjátok el!), mostanában meg felfigyeltem arra, hogy az egyetemeken se.

Nem zsidók, nem cigányok, még csak nem is az Al-Kaida által ránk küldött terroristák. Ennél a helyzet egy fokkal megdöbbentőbb és bonyolultabb. Igen, gondolom mostanra mindenki kitalálta: földönkívüliek.

2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Mi a padlón lévőbe is szemrebbenés nélkül rúgunk bele, így hát lerántjuk a leplet Görögországról is.

Volt már (akárhogy is gondolkozom, egyetlen ember jut eszembe, de ő állította, hogy többen is így vannak ezzel), aki arról panaszkodott nekem, vissza-visszatérve a témához és hosszasan elidőzve rajta, hogy milyen szörnyű, hogy milyen negatív ez a blog. Először is szeretnék eloszlatni egy tévhitet, hátha valóban van még valaki, aki így van ezzel: ez nem negatívság, hanem egy műfaj. Úgy hívják, blogolás.

Az idő kezdett jobbra fordulni, mindenki úgy érezte, hogy holnap puszta merészségből és kalandvágyból egy réteggel kevesebb ruhában megy be dolgozni, esetleg rápillantott a kerületi park fáinak ágainak csücskén még NEM nyíló rügyekre. Hátha. Igen, ez ilyen depis poszt lesz, szóval a gyenge akaratú, vagy könnyen manipulálható nők távozzanak.