Ez itt a reklám helye.
Ez az első dolog, ami hiányzott a múlt héten még az Index címlapján trónoló cikkből. A másik igen fontos hiányzó elem azoknak a telefonoknak a felsorolása, amik szintén alternatívát nyújthatnak a Huawei Ascend Y200 és a Nokia Asha 303 helyett. Ez a két hiányzó elem arra enged következtetni, hogy
Egyrészt, nem. Nem nehéz kérdés eldönteni, hogy megér-e 35-40 ezer forintot, mert nem éri meg. Másrészt nem. Nem kell sokkal többet költenie senkinek, jómagam, és rengeteg ismerősöm is, használ vagy használt belépő kategóriás okostelefont minden gond nélkül. Még az Angry Birds-öt is. A poszt szerzője mégis kidobott egy pár karaktert erre az írásra, így én is veszem a fáradtságot megindokolni, hogy miért beszél maflaságot.
Okostelefon, belépő kategória, what the fuck?
Miért is veszünk okostelefont? Egyáltalán mi az? Miért is jó? Az interneten szétnézve könnyedén fellelhető legalább kétszáz definíció az okostelefon fogalmáról, valószínűleg az általam pártolt verzió is. Véleményem szerint az okostelefont az teszi okossá, hogy hozzáfér valamilyen (az operációs rendszerhez szorosan kötött és online) alkalmazás áruházhoz. Ezek a boltok teszik lehetővé, hogy a telefon konkrét funkcionális tudását kedvünkre bővítsük ingyenes és fizetős programok segítségével. Minél nagyobb az áruház annál több eséllyel találunk kedvünkre való alkalmazást, ergo minél nagyobb az áruház annál jobban ki tudjuk használni a telefonban rejlő lehetőségeket. Eszerint a definíció szerint amúgy már az Asha 303 is okostelefon. Csak épp jó szar.
A belépő kategória versenyzői azok a mobilok, amik rendelkeznek egy okostelefon alapfunkcióival, de a felső kategóriához képest lassabbak, a kijelző felbontásuk és a memóriájuk kisebb és általában a kamerájuk is gyengébb. Tehát valóban kompromisszumokat kell kötni velük. El kell fogadnunk, hogy a negyvenkettedik feltelepített alkalmazás után bizony lassulni fog a teló és azt is, hogy a Max Payne-hez nem elég a 600 Mhz. Viszont akár egy belépő kategóriás Androidos okostelefonnal is válogathatunk legalább 200 ezer alkalmazás közül legyen az instagram, photoshop, a teljes BKV menetrend, szótár, ebook olvasó stb. Sőt, az esetek döntő többségében még választhatunk is, hogy a nekünk leginkább szimpatikus verzió kerüljön a telefonra.
Megéri? Part 1.
Persze sokan vannak még mindig az okostelefonok ellen, mondván, hogy felesleges, bonyolult és egyáltalán. Ezt a hozzáállást teljesen meg tudom érteni és biztatok is mindenkit, hogy ebben az esetben vegyen egy mobilt maximum 5000 forintért, telefonáljon, írjon sms-t, cseréljen csengőhangot, miegymás. Viszont könyörgöm aki netezni akar vegyen okostelefont és kész! 
Komolyan van olyan ember akinek megéri egy, hardveresen és szoftveresen egyaránt, a kategória alját képző telefont megvenni csak azért, mert ismerős a márka és a felület?! Ha valaki ahhoz lusta és/vagy ostoba, hogy megtanuljon kezelni egy rendszert amit a 12 éves amerikai kislányok két óra alatt megértenek, az ne akarjon a telefonján netezni! Mert hülye hozzá! Mert két hét múlva szét fogja baszni a pultot a T-be, hogy mi az a frissítés, mi az az Ovi térkép és az hogy jön ahhoz, hogy neki adatforgalmat csináljon! Hát úgy jön, hogy az elmúlt 10 évben nem csak a fanszőrzeted őszült meg, hanem a technológia is fejlődött és bizony az újdonságokat tanulni kell. Aki erre nem hajlandó, ne költsön 5000 forintnál többet, mert teljesen felesleges. Az Asha 303-at árban, tudásban és pláne ár/érték arányban könnyedén veri a Sony Ericsson Xperia Mini, a Live with Walkman, az Alcatel OT-995 vagy akár Samsung Galaxy Ace. Mindegyik esetében hasonló vagy erősebb hardveren fut egy olyan operációs rendszer, ami hozzávetőleg tizennégyszer több alkalmazáshoz enged hozzáférni (amennyiben feltételezzük, hogy az Asha 303 képes futtatni az összes alkalmazást az Ovi Store-ról) és talán szokatlan, de összességében egyszerűbb kezelőfelületet biztosít, mint a Nokia amiről nehéz eldönteni, hogy megéri-e.
Megéri? Part 2.
Az olcsó telefonokkal kapcsolatban a poszt éles kritikája elsősorban azon alapszik, hogy az Ascend Y200 szabadon felhasználható belső memóriája, mindössze 87,96 MB. A Mobilaréna vonatkozó tesztje alapján ez 160 MB és bizony én is erre hajlok, mivel az eddigi tapasztalataim alapján az összes belépő kategóriás teló ekkora memóriával áll csatasorba. Tehát nagy valószínűséggel az egész hiszti egy szoftver/hardver hibán alapul, de ezt most hagyjuk is, mivel máshol nem találtam meg a specifikációt, nekem meg nem volt még ilyen telefonom, biztosat tehát nem tudok mondani. Azt viszont aligha hagyom annyiban, hogy az író nemes egyszerűséggel elsiklik az összes többi alternatívát nyújtó telefon felett. Felugrottam a T-mobile honlapjára, ahol egyből három megoldást is találtam, a teljesség igénye nélkül: LG Optimus L3, Samsung Galaxy Mini, Samsung Galaxy Y. Ez egy perc alatt három opció 25 ezer forint alatt és nem, nem okoznak csalódást. Egy ilyen telefonon, egy 2 GB-s memóriakártyával bővítve (ez némelyikhez jár is ajándékba), könnyedén elfér 12-24 alkalmazás pluszba, ami bőven több mint az átlag felhasználó igénye. Az internet, a zene és minden alap funkció pedig pont olyan szépen fut rajtuk, mint a nagyjából dupla ennyiért hozzáférhető Asha 303-on.
Gonoszság ilyen félrevezető cikket írni és remélem, hogy ez csupán az író szakértelmének teljes hiányára utal, nem pedig valami sötét összeesküvés elméletre, mely során a Nokiát a csőd szélére sodró túlbonyolított fos platformok visszaszerzik az uralmat a piac felett és a fém alkatrészeket meg a 10 évvel ezelőtti piacot uraló cégeket övező mániákus sznobizmus betör az alsó és középkategóriás telefonok világába is.
