Hamu és Feltámadás

…mujure odafordul hozzám, Készen vagyok, mormolja, előttünk a Clandestino szól a színpadról, mellettünk junkiemanó alszik. Mi csak vedeljük a pálinkát és a sört – valahogy ki kell bírni negyed hatig, mert éjszaka nem lehet sehova se menni Panyoláról. Nem is akarunk sehova se menni, együtt éneklünk a helyiekkel, néhány népdalt még jobban is tudunk náluk. A világ legeldugottabb fesztiválján vagyunk, ahol léggömbbel, a Szamosparti Nyugdíjas Klub zseniális töltött káposztájával, koncertekkel és a csapból is folyó pálinkával álcázták fesztiválnak az éves falunapot a helyiek.

Még két hétre sem volt szüksége a náciknak széljobbnak arra, hogy saját magáról bizonyítsa be, mennyire rohadt egy banda. Vesztegetés, náci felület pénzelése és a fiatalok között is fiatalabbak beállása a sorba. A képekre kattintva el lehet olvasni a vonatkozó cikkeket is. És akkor a nyíltan rasszista törvényjavaslatot még csak nem is említettük.

Az utóbbi időben egyre több példa állt elő arra, hogy illedelmesnek lenni egyrészt nem kifizetődő, másrészt idegesítő. Persze nem minden esetben olyan vészesen rossz, meg szép dolog kedvesnek lenni, de nincs idegesítőbb annál, hogy jófej, előzékeny, meg illedelmes akarsz lenni, mások meg egyszerűen leszarják, és kizárólag kihasználják.

Mint az közismert, idén a szerkesztőség pár tagja is lenézett a Bánkitó Fesztiválra. Mivel úgy érezzük, egy szempont nem szempont, én is klaviatúrát ragadtam, hogy megírjam az élményeimet. Bánk nincs messze Váctól, Vác pedig nincs messze Budapesttől, így ugye már több lehetőség is számba vehető a lejutással kapcsolatban. Benjamin-féle mazochistáknak ugye ott a „tekerj a tóra” mód, de én inkább a komfortmentes tömegközlekedés opcióját választottam.

Itt a nyár, mindenki fesztiválozik. Minthogy Rents kolléga a Rockmaratonon zúzott, mi, Benjaminnal és Bakamákkal, ellátogattunk egy következő végletbe, és pár napot chilleltünk a Bánkitó Fesztiválon.

A múltkori kisebb kiakadás után ezúttal egy pozitívabb hangvételű poszt következik a Somogyságról, mivel második utam során elkeveredtem bizonyos helyekre. A sorozat lényege az volna, hogy kissé közelebb hozzuk az egzotikus somogyi vidéket az internetezők világához, elvégre a somogyi betyárok messze földön híresek voltak, meg amúgy is egy igen szép vidék.

Én tényleg nem tudom, hogy miért csinálja ezt a zöld manók szervezete, de egyszerűen tényleg lehetetlen nem rugdalni őket. Sokat hozzátenni nem szeretnék most az Addict blog vonatkozó cikkéhez, valamint ahhoz, amit már én is, valamint egy ex-önkéntes is leírt ezen a felületen, tessék csak megnézni a tovább mögött a videót, nem igényel különösebb kommentárt. Egyetlen kérdés: Bódi Sylvit (Szülvit?) már csak a neve helyesírása miatt sem feltétlenül sorolnánk csuklóból a szellemi sasmadarak közé, de vajon tényleg egy három éves szintjén mozog, vagy a BMW-hez hasonlóan ez is a forgatókönyv része volt?

Míg a komplett magyar netes közösség a Soundra pörgött, mi lementünk Pécsre megnézni mit csinálnak a rockerek, mialatt Zamárdiban elfogy a Vizoviczki utolsó kokainszállítmánya. Itt tartották ugyanis az idei, és egyben az utolsó, Rockmaraton fesztivált. Beszámoló a punkok, a jegy nélkül fesztiválozók és a még büszkén hányó tinédzserek Mekkájáról.

Egy társadalmat sok tényező alapján lehet jellemezni. Sokszor egészen kicsi, profán jelenségekkel lehet összehasonlítani egyes városokat, településrészeket és az ott élőket. Ilyen kis részlet a köztéri hulladékgyűjtő edények, azaz a kukák helyzete és a közterületek tisztasága.

Az utóbbi évtizedben egyre népszerűbbé vált az állatok védelme, nálunk is most van új törvény ezzel kapcsolatban. A Biblia szerint Ádám nevezte el az összes élőlényt a Földön, innentől kezdve az emberiség (nyugati fele) jogosnak gondolta azt, hogy nem egyenrangú az állatokkal. Darwin evolúciós elmélete ezzel szemben azt állítja, hogy az ember csak egy az állatfajok közül. Mostanában sokan már odáig mennek, hogy a 9gag-en és hasonló online platformokon az állatok felsőbbrendűségét hirdetik.

A szerkesztőség ezen a nyáron (is) elment nyaralni, sőt, még el is megyünk, mivel rettenetesen gazdag ficsúrok vagyunk. Meg van egy nyaralónk a világ legjobb, legszebb helyén: Balatonföldváron. Ez a poszt eredetileg a város fényezéséről szólna, de sajnos az előtt még el kell küldeni őket (illetve bizonyos elemeit) oda, ahova való: a jó büdös picsába.

Ma egy kis személyes. Két dolog van, ami ténylegesen ki tud akasztani. Az egyik a nőket megerőszakoló férfi, mert az egy végtelenül gyáva, élvezethajhász, és gyenge dolog. Hihetetlenül felkúrja az agyam. A második helyen pedig az értelmi fogyatékosok vannak. Ez utóbbiról lesz most szó, mert a minap egy ilyen ember keserítette meg az utazásomat hazafelé. Humanitáriusok hátrányban.

Beszéltünk már a bölcsészlét alapjairól és arról, miért is felesleges ennek a társadalmi rétegnek a létezése. Az ott leírtak ellenére végül sikerült befejezni a tanulmányaimat, amihez meg kellett hozni néhány fájdalmas döntést (például azt, hogy nem húzok el a picsába mosogatófiúnak), továbbá kétszer megerőszakolnom magam az elmúlt három hónapban. Lediplomáztam, végzett bölcsész lettem. Mit érzek most?

Blogunk szabad szöveg- és szerzőkezelése miatt különböző pletykák indultak el bizonyos asztaltársaságokban. Ez a tény nem zavaró, sőt egyenesen szórakoztató, és egyrészt azért osztom meg a saját tapasztalataimat, mert szerintem nektek is tetszeni fog, másrészt meg lemaradásban vagyok, és pótolnom kell, mielőtt a többiek feláldoznak az internetisten előtt esőért, meg olvasottságért. Az egyszerűség, meg a hatás kedvéért mítoszoknak fogom ezeket hívni.

Valahogy az ember tudatalattijába bele van égve, hogy ha álmodik valamit, annak bizonyára valami jelentősége van a jövőre nézve. Persze ez az elmélet is olyan, mint „Isten meg a többiek”, se megcáfolni, se megerősíteni nem lehet, de annál idegesítőbb, ha valaki mást gondol róla, mint te. Tök jó kis kocsmai verekedések tudnak abból indulni, hogy a Marika szép-e.

Nem mondhatnám, hogy bármilyen szinten vonzódom a zene Majka-féle vonulatához, sőt, bár viszonylag hallgathatónak tartom, magamtól csak akkor raknám be, ha pisztolyt szorítanak a fejemhez, az meg ugye csak maximális jóakarattal tehető be a Magamtól halmazba. Tény azonban, hogy mostanában találkoztam egy kimondottan jó számmal, amit az ex-valóvilág hős, Ózd Csodája alkotott és mégis fasza. Ez lenne a Belehalok című örökbecsű, kimondottan fasza klippel, még faszább szöveggel és tökéletesen dudorászható refrénnel. Nyilván lopta baszki.

A mai, kissé esős idő ellenére, néhány napja, amikor először megizzadt a sörrel teli korsó, hivatalosan is elkezdődött a nyár, lassan mindenki végez a vizsgákkal, és jönnek a fesztiválok is. A nyár egy nagyon sajátságos esemény minden évben, különösen a fiatalok számára. Igen, mi maximum időszakosan dolgozunk, hogy aztán az egész pénzt elverhessük rettenetes mennyiségű alkoholra, vagy még azt se, csak csövezünk/lenyúlunk/élősködünk, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Mindig. Mert nyár van.

Fél óra múlva kezdődik a várva várt foci EB. Mi is szenteltünk neki egy sorozatot, amely kapott hideget-meleget, pontosan olyan felesleges érzelmeket kiváltva, mint maga a sport. Nekünk ebből és még néhány dologból azért elegünk van, kezdődjön hát az utolsó gyűlölködés, látogassunk el mindenhova!

Bár alapvetően nem jellemző ránk a tematizálás, ezen a héten napon rendesen meg fogunk emlékezni arról a Nagy Magyar Tragédiáról, ami 1920. június 4., 16:32 óta nyomasztja hazánkfiainak egyre csökkenő, ám még mindig kimutatható számát, ha már a Történelmi Egyházak, köztük egyébként a Hit Gyülekezetével, megtagadták ezt a Kormánytól. A mától Magyar Harakiri néven elhíresült nap tagadhatatlanul egy jelentős pillanat volt történelmünk szempontjából. Viszont amellett, hogy rávilágít arra, hogy a Jobbik nyugodtan származtathatná magát Károlyi Mihálytól, vagy hogy Harry Hill Bandholtz eszméletlen menő és egyben nagyon is alulértékelt hőse a Modern Magyar Mesének, van még egy nagyon fontos tulajdonsága: kibaszottul régen volt.