Hamu és Feltámadás

Úgy tűnik, Görögországban nem csak akkor telik gyorsan el egy hét, ha nyaralni megy az ember, a fordulatos kalandok a hétköznapok részeivé váltak. Kár, hogy a Demokrácia Bölcsője, az Európai Kultúra Anyja és mostanában a Civilizált Világ Che Guevarája nagyjából egy hét leforgása alatt akkora faszt növesztett, hogy végül képes lett seggbe kúrni saját magát.

Azoknál az embereknél, akik igaz fotelforradalmárként a facebook profilképük kiszínezésével támogatnak egy már eldőlt ügyet, miközben bármikor elsunnyognának, ha mellettük buzikat vernek, már csak azok a cégek idegesítőbbek, amik fontos társadalmi ügyeket használnak fel arra, hogy ingyen reklámozzák magukat és egy kicsit elfeledtessék, hogy évi plusz 0,5% profitért bárkit megaláznának, na náluk aztán tényleg már csak azok a nagyon heteroszexuális férfiak idegesítőbbek, akik minden macsóságuk ellenére rettenetesen félnek a buziktól és az amerikai melegházasság rájuk gyakorolt hatásától, akiknél még idegesítőbbek azok, akik nem csinálnak semmit, csak cinikusan ülnek otthon és idegesíti őket mindenki, mert az egyébként potens társadalmi csoportok véleménynyilvánításának egy tét nélküli virtuális térbe szorítása a demokrácia totális halála, ráadásul kurva idegesítő.

Manu Chao koncert a Gólyában. A 4K! Gyurcsányt szeretné miniszterelnöknek. A Fidesz nyilvánosságra hozza az ügynökaktákat. Hosszú Katinka mellnagyobbító műtéten esett át. Ez négy álhír, ami ma szembe jött velem, és még csak 10 percet neteztem, csak a Facebookig jutottam el. Április elseje nem vicces, nem menő és pláne nem eredeti.

Ezennel Semjén letolta a faszát a torkunkon.

Oda a kétharmad. Tegnap este óta ezt szajkózza mindenki, akit kicsit is érdekel a politika, mindenki Kész Zoltánt dicséri, vagy éppen a hibákat próbálja elemezni, még Orbán is megszólalt a fácsén. Tavaly eleve épphogy lett meg a kétharmad, amit már az első adandó alkalommal el is bukott a Fidesz, a következő, tapolcai választás már abszolút tét nélküli (így nyilván nem is lesz olyan nagy visszhangja). Mi azért megpróbáljuk a fenti tényt kissé árnyalni, leginkább arra keressük a választ, hogy van-e egyetlen olyan szereplő, aki büszke lehet magára?

Nyilván ti is elgondolkodtatok rajta, hogy vajon mit ebédelt a Magyarországon járó Putyin elvtárs elnök úr (mi sem), viszont volt olyan szerencsénk, hogy rátettük a kezünket némi információra a kajálási szokásairól (a pornó ugye házhoz jött neki). Alant egy elsőkézből származó beszámoló, amit nem haver haverja mesélt, hanem faszán így küldte el nekünk valaki, aki véletlenül a Putyint kiszolgáló konyhán volt akkor.

Ismét véget ért egy NFL szezon, immár a 49., elképzelni sem tudjuk milyen egész éves show vár ránk jövőre, az ötvenedik szezon megünneplésének apropóján. De ne szaladjunk előre, egyelőre még bőven van mire emlékezni a mögöttünk állóból is, tavalyhoz hasonlóan most is nézzük meg az öt legfontosabbat. Vigyázat, szubjektív lista!

Amíg megy a huza-vona arról, hogy pontosan melyik útszakaszok lettek fizetősek, újra ingyenesek esetleg többször fizetősek, körbenéztünk, hogy melyik ország hogy intézi hasonló ügyeit a környéken. Elöljáróban annyit, hogy ha svájciak lennénk, az éves autópályamatrica 1200 forintunkba fájna, ha viszont svédek, vagy észtek, akkor ingyen közlekedhetnénk hazánk útjain. Rossz hírek következnek.

Ha "Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani" (Orbán Viktor, 2015), akkor búcsúzzunk el a be- és kivándorló Nobel-díjasainktól. Aszongyahogy:

Hát szevasz, üdv a világban!
Bocsi, kicsit megkésve írok Neked, de őszintén szólva nem hittem volna, hogy hat napos korodban még emlékezni fogok a nevedre. Ne érts félre, jópofa kis kölök vagy, a fotókon is kedvesen mosolyog az egész család, de kettőnket nem sok minden köt össze: te makói vagy, én budapesti. Te most születtél, én pedig 23 és fél éve. Te cigány vagy, én pedig „magyar”. Ha a véletlen nem úgy hozza, hogy éppen január elsején, éjfél után egy perccel születsz meg, a kutya sem törődne veled a családodon kívül. És hidd el, ezt te még nem tudod, de általában az év első babái nem többek egy színes bulvárhírnél, amit az emberek másnaposan vagy elolvasnak vagy nem. De te cigány vagy és Rikárdónak hívnak.

Mindig kellemetlenül érzem magam, amikor délig alszom. Ez a felnőtté válás egyik jele talán. Nem tudom. Napok óta nem ittam és nem is nagyon hagytam el a házat, maximum dohányozni, de -15 fokban ennél többre nem vagyok hajlandó. Valahol a reggeli rutin, a cigi, a kávé, szarás és fürdés felénél hasít belém, hogy december 31. van. A gyűlöletes nap. Semmi kedvem nincsen hozzá. Eszembe jutnak a barátaim, a bulik, a fények, a tömeg, a zene, a pulzálás, a speedtől túlpörgött testbe döntött millió egységnyi alkohol lehetősége. Erős hányinger fog el és szörnyű indulatot érzek. Kedvem lenne jó előre az összes bulit szétverni ököllel. Minden embert, minden petárdát, minden DJ-t és minden kibaszott sóher tolvaj utcai árust a kalapjaikkal, a csempészett tűzijátékkal és minden fossal együtt. Mindegy. Nem mintha az embernek olyan kurva sok választása lenne. Nyitok egy sört.

A blogon jelent már meg vélemény a meccsre járásról, az leginkább arról szólt, hogy szurkolók képesek faszméregetésbe kezdeni arról, hogy ki a nagyobb fradista: aki elmegy, vagy aki tüntet a szkenner ellen. Nem titok, mi az előbbi csoportba tartozunk, ettől még képesek vagyunk megérteni a csoportokat is, akik elvi alapon meghúztak egy határt és nem tántorítanak. Szkr-rel kerekasztal beszélgetésen voltunk az ELTE ÁJK-n, ahol a probléma több szereplője is részt vett.

Hej, de szívesen lennék most veszprémi! Legutóbb akkora figyelem talán Marian Cozma meggyilkolásakor övezte a várost, mint most. Nem is beszélve arról, hogy mi lesz a választást megelőző napokban! Veszprémre figyel az ország, pedig még időpontja sincs az időközinek, ami dönt a kétharmadról. Köröznek is már a város felett a keselyűk.

VfB Stuttgart – FC Augsburg meccs? Kit érdekel?

Minket.

A magyar futball nagyon sok problémával rendelkezik, ezek közül az utánpótlás-nevelés mellett a magyar bajnokság színvonala emelkedik ki. A klubcsapataink általában az őszt sem élik meg a kupákban, a nemzetközi színtérhez fölösleges is mérni a magyarfocit, amely gyakorlatilag külön sportággá vált. De ez nem baj, ettől még élvezhető, igaz, érdemes a meccsek közben valamivel lefoglalni magunkat (sör, társasjáték, szex, bármi), kivéve persze, ha álmatlanságban szenvedünk. Ez a miénk, kicsit savanyú, kicsit szar, de legalább a tévé közvetít minden hétvégén nyolc meccsből hetet. És akkor megszólalt George F. Hemingway.

Az internet nem más, mint egymással összekapcsolt számítógépes hálózatok, “hálózatok hálózata”, ami alapja a World-Wide Webnek, magyarul a www-nek – ez az, amit “internet”-ként emleget mindenki, de ne menjünk bele a savvy részletekbe.

(Bayer Zsolt parafrázis Rents Öcsém és szkr tollából)

Hallod, tegnap próbálnám vinni a retkes pizzát a sok gyökérnek, erre a sok faszkalap itt óbégat össze-vissza, hogy a lázárjánost kitiltották az amerikaiak, meg ilyenek. Tisztára felkúrtam magam, vágod? Nem halál mindegy nekem, hogy kiazanyámat tiltottak ki a köcsög amerikaiak, bazmeg?! Elmondom neked, hogy emlékszem olyanra is, hogy a legkorruptabbnál korruptabb gyökerekkel sincsen nagy kitiltásba az USA. Azt remélem vágod amikor a Clinton smúzol a Fenyő Jánossal, geci? Remélem megvan. Így mosolyogtak, simán:

Ja, mert most az van, hogy akkor mi most beettük ide magunkat a korrupcióba szépen, nem fogja itt a viktor, meg a putyin lenyúlni a bizniszt, majd mi kezeljük itt a népeket, vágod? Igen? Leszarom. Hallod? Nem kurvamindegy neked, hogy a helyi korrupt geciket, vagy a kapitalistákat szopod? Ezen izéltek, én meg nem tudom vinni a retkes pizzát a sok gyökérnek.

Ismét vendégposzt, ismét draft - hamarosan már csinálunk neki rendes nicket és lesz szép saját oldala, ahol megoszthatja velünk további magvas gondolatait. Addig is, ezúttal Amerikába látogatunk azokhoz, Akik Komolyan Bírálják Magyarországot.

Vége. Jön a boldogan éltek, míg meg nem haltak rész, legalábbis három és fél évig, hogy utána meghalnak-e…az már más kérdés, ráadásul ennyire előre megjósolhatatlan. A lényeg az, hogy véget ért a 2014-es év, ami kétségtelenül a Három Választás Éveként fog bevonulni a történelembe (meg persze ne felejtkezzünk el a német VB-aranyról sem). A Fidesz ismét tarolt, a baloldal ismét bukott, a Jobbik ismét megpróbálta, az LMP meg elempéskedett. Nincs itt semmi látnivaló.

Közeleg a magyar válogatott bukaresti meccse (szerintünk kikapunk, de hátha Dárdai megmutatja), meg amúgy is újra - mint minden évben - előkerült a magyar futball jövőjének kérdése. Egy rövid, ámde annál velősebb posztban mutat rá nekünk draft a mai magyar utánpótlás egyik legkomolyabb problémájára. Át is adjuk neki a szót nyomban.

Itt most nem a nemi erőszakról lesz szó, arról pláne nem, hogy vajon tisztában van-e bárki a tényekkel – ezt amúgy is végigvettük már néhány napja Rents Öcsém tolmácsolásában. Ami érdekes most, hogy tisztában van-e egy egyetem vezetése és a diákok érdekeit képviselő(?) HÖK azzal, hogyan kell kezelni egy ilyen igencsak necces botrányt. Röviden: nincsenek.

Eléggé háborús hangulat van a neten, forrong a hazai közvélemény, miután október 1-én ismét egy gólyatáborban történt erőszakról ír az Index. Mivel ez egy valószínűleg hiteles történet, de sajnos semmilyen bizonyított tény nem áll rendelkezésünkre, erről nem fogok írni. Helyette ezt posztot a linkelt cikkre reagáló kommentek és Tumblr bejegyzések nyomán írom. Nem kapcsolódik tehát konkrétan sem ehhez, sem másik korábbi konkrét esethez. Pusztán a nyilvánosságra kerülő nemi erőszak vádak nyomán kialakuló közhangulatra vetek egy-egy rövid pillantást a szereplők szemszögéből.

Most, hogy visszalépett a Főnix blog rejtett beépített embere, Falus Ferenc, lassan mi is rástartolunk az önkormányzati választásokra. És ha már így teszünk, akkor nem is erről lesz szó a posztban, hanem arról, ami valóban számít egy ilyen szavazásnál: a helyi politikáról. Most konkrétan a II. kerületet mutatjuk be, mert a szerkesztőség túlnyomó többsége itt lakik. Ezt ismerjük, ezt figyeljük a legjobban.

Foglalkozik mindenki eleget az Ice Bucket Challenge-el, nekem már felesleges kifejtenem újra az ezerszer átrágottat. Kíváncsi se lennék, hogy hányan teljesítették valójában a karitatív részét is, úgyis tudom, hogy nem elegen. Bármilyen mainstream lett a téma, létezik még kommerszebb, még többet vitaott irányvonala az adakozásnak.