Az utóbbi időben túlnyomó többségben arról írtam a posztjaimat, hogy mennyi rohadékság irányítja az életünket anélkül, hogy észrevennénk. Ilyenek pl a hülye emberek, minthogy a parlamentben is ilyenek ülnek… Node, nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a TŐKE, mint olyan, pont akkora hatással van az egészségünkre, mint egy csésze kávé a reggeli heroinadag mellé.
Semmi sem határozza meg annyira az életünket, mint az életben maradáshoz feltétlenül szükséges fogyasztói cikkek minősége. Beszélek itt a focicipőről, a leárazott számítógépekről, vagy épp az akciós biciklikről. Mi dönti el tehát, hogy milyen mederben folyik az életünk? Hát a Tesco. Ez a kiskereskedelmi áruházláncolat gyakorlatilag mintapéldája az egészségtelen fogyasztói életmódnak, tehát annak, amit gyakorlatilag mindannyian viszünk. Egyértelműen fémjelzi azt a társadalmi réteghalmazt (ami a gazdagok kivételével gyakorlatilag mindenkit magába foglal), ami felvállalja azt, hogy nem lesz olyan márkás a párizsi, de fele annyiba fog kerülni.
Mindenhonnan azt halljuk, hogy milyen fos ez a Tesco, pedig bakker éhínség lenne nélküle. Jobb lenne, ha helyette kiskereskedésekben kézzel sütött kenyeret lehetne kapni minden reggel 7-ig (amikor is ugye elfogy), kétszeres áron? Ja, igen. Egyébként egészségesebb lenne. Naés, én speciel szarok rá, hogy a Tesco májkrémben mi van. Tudom, hogy sok trágya, meg meghalok tőle, de 1.-finom. 2.-olcsó. Nem fogok méreg drágán pont ugyan olyan ízű, csak kevesebb, drágább, és ELVILEG egészségesebb űberfasza németalföldi májat majszolni a ropogós bagett mellé. Nem. 5 forintos zsemlét fogok enni tescomájassal.
Nem is véletlen, hogy ezt a nagy igazságot Sir Jack Cohen fedezte föl a XX. század hajnalán. A név is adja, de ő maga sem tagadta soha, hogy brit zsidó, aki genetikailag ért az üzlethez. Bevallása alapján (wiki) 1919-ben 30 font értékű áruból indult ki üzlete a piacon. Nagyon romantikus, persze nem igaz. Azért mindenesetre jól hangzik, én is ezt mondanám, ha bőrfotelben ülve, egy kubai szivarral a kezemben megkérdeznék tőlem, hogy mégis miként jutottam ide. Ki mondaná el, hogy átbasztam egy rakat embert, meg annyi pénzt loptam, amennyit csak fizikailag lehetséges volt. Nem is ez a lényeg. Most széttárom a kezem, és megmondom, hogy 18 országban etetem és ruházom a népesség jó 70%-át, akik persze átkoznak a minőségért, meg lázadnak néha, de a nagy igazságot ők is tudják. Nélkülem (és a hozzám hasonlók nélkül) nagy szar lenne.
Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a nagyfiúk egymást is ölik rendesen (ahogy egyébként kell is), lehet, hogy ma Tesconak, vagy madaras tesconak (Auchan) hívjuk az étel istenét, lehet, hogy holnap már minden wal-mart lesz, ez a funkción semmit nem változtat. Egyik sem fog jobb, vagy drágább kaját tolni az arcunkba, ahogy a gyerekjáték, az alkohol, a sportszerek, vagy minden számítástechnikai cikk is az marad, ami azelőtt volt. Egy jó nagy rakat, olcsó szar, amivel két napig villoghat a gyerek a suliudvaron, de aztán úgyis kimegy a divatból, szóval nem is baj, hogy magától szarrá megy.
