A járművek testre szabása valószínűleg az individualitás kimutatásaképp indult, de mára teljesen kinőtte magát. Bármit lehet, és érdemes tuningolni. Autókon keresztül, számítógépeken át egészen a kerekes szatyrokig.

 A minap gondoltam, hogy beugrom az egyik kedvenc helyemre meginni egy sört, mielőtt végképp elindulnék hazafelé. Nem tudtam nem észrevenni, hogy egy régebbi munkatársam, Dr. Navracsics Tibor jelenlegi közigazgatási és igazságügyi miniszter, illetve miniszterelnök-helyettes is épp ott tartózkodott egy félreeső sarokban újságot olvasgatva. Felülkerekedett bennem riporteri személyiségem, és megkértem a miniszter urat, hogy baráti keretek között válaszoljon pár kérdésemre.

 Oké, hogy 2007 óta, oké, hogy 22 közszereplő és oké, hogy a vakok kérték. De ez nem változtat a tényen, hogy Orbán Viktor és Schmitt Pál is ott figyel a Vakok Állami Intézetének a falán, hogy mindenki, értsd mindenki tudja, hogy néz ki a NER alapítója és büszke tulajdonosa, valamint kedvenc sportbábuja. És ha ez nem lenne elég... De erről kicsit később.

„– Jó, elmondom Sammynek, hogy meghalt a halacskája, de akkor te mondod el neki, hogy készül a gyerek!
-  Nem, a gyerek-téma egy igazi apa-fiú beszélgetés kell, hogy legyen! Én majd azt magyarázom el neki, hogy Joshuanak mért van két anyja.
- Oké, megegyeztünk! (…) Sammy, figyelj ide! Hali sajnos elment, de tudod mit? Kapsz egy másik Halit! Kérsz egy másik Halit? Jól vaaan!”

 Vámpírok, avagy bocsi, de nem csillognak

  Amikor leültem, hogy megírjam ezt a posztot – tehát pontosan három órával ezelőtt –, még abban a tudatban éltem, hogy nincs élő ember ezen a földön, aki a vámpír legendákat komolyan venné. Körülbelül 5 perc kellett ahhoz, hogy Google, a barátunk megmutassa: de igen, van, méghozzá nem is kevés. Szerény véleményem szerint ez nagyon kemény, de végül is mit is vártam tőlünk, ráadásul a cikkhez éppenséggel jól jön, tehát marad a mély levegő, a no komment hozzáállás, és következzenek a tények.

 Régóta gondolkoztam azon, hogy megírom ezt, de eddig soha nem tudtam kisajtolni magamból. Egyrészt azért, mert az egész témától rosszul vagyok, másrészt pedig mert túl általános jelenség. Azt hiszem, mindennek ellenére azért érdemes így ősz derekán elgondolkozni egy picit, hogy mit is jelent a depresszió.

 A hét tematikáját folytatva ismét társadalmunk egyik kasztja kerül terítékre: miután mujure kolléga bemutatta a csöveseket és Csendesebben elmagyarázta, hogy miért hülyébbek a mai fiatalok, én is mesélek egy komoly problémáról, ami áthatja egész életünket (és nem mellesleg közben romba dönti a gazdaságot). Ami most következik, az elsőre szörnyen hangzik ugyan, de a végére rá fogsz jönni, hogy mennyire igazam van, mikor azt mondom, hogy az öregek megmételyezik társadalmunkat és mint ilyenek, semmi szükség nincs rájuk.

 Mi az, ami két nagy, jól elkülöníthető rasszra osztja az embereket már az általános iskola óta? Jó tipp, de nem a bőrszín. Egyértelműen az A-B osztályok ellentéte. Ez a rendszer már kisgyerekkortól arra tanítja a gyerekeket, hogy bizonyos emberek mások, mint ők, és azokat érdemes lenézni, mondókákat találni ki rájuk, csúfolni őket, röhögni rajtuk és összeverekedni velük csak azért, mert szegények más osztályba kerültek. Ez a rasszizmus csírája.

Ha Budapesten megy az ember fia (vagy lánya) az utcán, bármilyen évszak, napszak vagy óraszak van (utóbbi miért nem létezik?), akkor garantáltan találkozik minimum egy csövessel, aki kunyerál tőle aprót valamire, amit megnevez, de nyilván alkoholt ért alatta. Hogy ez milyen szinten idegesítő? Na, erről szól ez a poszt.

 Mind tudjuk, hogy a magyar rendőrség nagyjából az államalapítás óta nincs a helyzet magaslatán. Most nem arról van szó, hogy parancsra akár a saját nagyanyjukat is fejbe lőnék csak azért, mert boltba ment pártgyűlés helyett, hanem az olyan apróságokról, hogy képtelenek néhány logikus, sőt, kikerülhetetlen következtetést levonni. Így történhet meg az, hogy miután feljelentesz valakit, téged büntetnek meg. És utána még azt is elvárják, hogy megköszönd.

 Mindent a gömbvillámról

Hogy miért soroltam a gömbvillámokat a legenda vagy valóság sorozatba? Azért, mert majdnem mindenki tudja róluk, hogy létező jelenségek, azonban a "majdnem" sosem elég. Akár gondoltátok, akár nem, velem személyesen már megesett olyan, hogy egy ismerősöm kijelentette: ő bizony nem hisz a gömbvillámokban. Márpedig, nem hinni a gömbvillámokban pontosan olyan, mint mondjuk rajongani a forgószelekért: NAGY hülyeség.

A „top akármi” kategóriában futó posztok egyik legérdektelenebb témájának ígérkezett, amikor nekiálltam, de ahogy belegondoltam, egyre érdekesebbé vált ez az egész dolog. Háziállatok. Elég kemény háziállatok léteznek a földön. Van, aki vízilovat tart, van, aki férgeket, és van, aki krokodilt. Szóval most minden következik, ami nem általános, nem közhelyes és lehetőleg fekete.

Amikor szkr azt mondta nekem, hogy vasárnap délutáni könnyed kis szösszenetként írjak a buszon való gátlástalan szex előnyeiről és hátrányairól, nem hittem volna, hogy tényleg meg fogom tenni. Na jó, dehogynem, pontosan tudtam, hogy ez az a fajta téma, amit nekem találtak ki! Figyelem! 18 alatt ne menj tovább, provokatív megjegyzések és videók is láthatók lesznek!

Mindenki, aki valaha látott sci-fit valójában csak azért nézte végig, mert arra várt, hogy milyen fegyverrel és mekkorát robbantanak. Vannak fegyverek, amik szimplán kúlak, mások meg az óriási hatóerejük miatt nyűgöznek le minket, a lényeg, hogy a most következőkre valamennyire mindenki vágyik a szíve mélyén. Öreg hiba.

Lázár János csalódott Szekeres Imrében. Meghalt Pallag László. Megkezdődött Győzikéék adócsalási pere. Gundel út lesz az Állatkerti útból. Leverték a betyárok Novák szemüvegét. Meg ilyesmi. Egy szürke hétköznap az indexen, amit ezrek olvasnak az irodában pasziánszozás mellett, vagy kávéval a kézben egy unalmas előadáson. Az index mindenkiről ír, de ki ír az indexről? 

 Nessie, a tavi szörny

 Akármilyen furcsán is hangzik, a Loch Ness-i szörnyről először egy 7. századbeli krónika tesz említést, miszerint 565-ben valakit meg kellett menteni a tóban lakó mitikus szörny „karmaiból”. Mivel a tavi szörny legendája már a középkortól élt a köztudatban, 1933-ban a londoni Daily Mail egy nyomozóbizottságot küldött a tóhoz, ami jókora vízilószerű lábnyomokat talált, ezzel is erősítve a legendát, és mellékesen nem kicsit fellendítve az idegenforgalmat.

Az van, hogy sokaknak halvány lila fingjuk gőzük sincs arról, hogy mire való egy blog, hogy egyáltalán micsoda ez a valami. Konkrét eseten keresztül mutatjuk be a dolgot, de a lényeg nem az eset, hanem a jelenség.

 „Hát volt egy, ami kurva vicces volt, totál bebasztam valamelyik este, aztán tántorogtam haza és felszálltam az éjszakaira. Namost ugye vak vagyok, meg tényleg matakész voltam, szóval rohadtul nem vágtam, hogy rossz buszra szállok. Az volt a kurva nagy mázlim, hogy azt észrevettem, hogy nem kanyarodik el jobbra egyből, hát nyilván észrevettem, vak vagyok, nem hülye, szóval jeleztem és az első megállónál leszálltam, hát inkább estem róla. Na akkor voltam tényleg bajban, elindultam visszafelé, de hát fingom nem volt, hogy hol vagyok, mobilom lemerült, meghát a beszéd eléggé nehezen ment abban az állapotban, meg a részegen blablázó vakoktól hidd el, kurvára kiakadnak ám az emberek, szóval végül leültem egy kapualjba és aludtam egyet, szerencsére jött arra valami fiatal csaj és megkérdezte, hogy minden oké-e, aztán mikor mondtam, hogy mivan, akkor hazakísért.”

Az egész világon nagyra tartjuk az isteneket, és azoknak a leszármazottait is. Mennyire menő már indiai félistennek lenni? Vagy vegyük a kínai császárt, aki az istenek sarja hivatalosan is. Vannak emberek, akik többek nálunk, egyszerű polgároknál, ráadásul esetleg teljesen debilek. Ezek az emberek egyszerűen úgy születtek, hogy valamijük van, ami nekünk nincs. Chuck Norris ilyen embereket válogat össze, és legendává emeli őket.

 Kevés kiábrándítóbb dolog van annál, mikor egy Dreheres korsóba kapod az Arany Ászokot és egy pillanatra azt hiszed, hogy az van benne, ami rá van írva. Ebbe a kevés dologba tartozik például az, mikor egy amúgy jófej, apolitikus füves rapper megjelenik akármelyik párt programfüzetében és mindenféle fellengzős baromságot összehord, amik amúgy nyilvánvalóan nem az ő szavai.

A Szigeten lenni elég jó dolog, ezt az élet tegnap abszolút igazolta, köszönjük szépen. Talán az eddigi legjobb napunk volt, három koncerten is voltunk, ami rekord, és nem is fogjuk megdönteni, mert ma este dolgozunk. Nem baj, a tegnap kárpótolt!

Sziget, harmadik nap következik. Illetve következne, ha például lettünk volna akár egy koncerten is tegnap, de mivel ezt nem nagyon tudtuk megtenni, ezért egy kis munkatörténeti kitekintőt olvashattok.

Eljött a sziget második napja, nagyjából ugyanúgy indult, mint az előző napok: enyhe másnaposság, Jóbarátok, néhány sör, a lányok főztek. Kicsit lemaradtunk, ami tőlünk kívülálló okok miatt történt, úgymint idő- és internethiány vagy lustaság.

A szerkesztőség egy része szépen kivonult a Sziget Fesztiválra, ahonnan ezért minden nap jelentkezünk egy poszt erejéig, hogy tudassuk, mit gondolunk róla, és hogy még élünk. Fussunk tehát neki: Sziget, nulladik nap.

Annak idején, január vége felé, beültünk egy sörre az itt már emlegetett Rents Öcsémmel (ez itt a reklám helye) a Shakesbeer nevű kocsmába és némi alkohol elfogyasztása után megálmodtunk egy amúgy kiváló ötletet, amit én másnap ezen a szent, alkohollal és kocsmabölcsekkel jól ellátott helyen egy bejegyzés formájában átadtam az igen tisztelt olvasóközönségnek. Aztán a Viasat3 fogta és egy szó nélkül lenyúlta.