Mi az, ami két nagy, jól elkülöníthető rasszra osztja az embereket már az általános iskola óta? Jó tipp, de nem a bőrszín. Egyértelműen az A-B osztályok ellentéte. Ez a rendszer már kisgyerekkortól arra tanítja a gyerekeket, hogy bizonyos emberek mások, mint ők, és azokat érdemes lenézni, mondókákat találni ki rájuk, csúfolni őket, röhögni rajtuk és összeverekedni velük csak azért, mert szegények más osztályba kerültek. Ez a rasszizmus csírája.
A rendszer folytatódik középiskolában is, és ezért minden felnövő diákot a felnőttkor küszöbéig kísér, hogy akit általánosban nem sikerült bekebeleznie a gyűlöletnek, azt később, egy jóval erőszakosabb korszakában kapjon el. Jó ez a rendszer, én tökre élveztem.
Tehát a kérdésfeltevés a következő: Miért jobbak a B-sek, mint az A-sok? Hol is kezdjem? A B-sek a magyar alapszintű közoktatás általános besorolása szerint a németesek, míg az A-sok az angolosok. A német nehezebb, mint az angol, így alapból az, hogy B-s az ember jobban edzi az agyát, mint az A-soknak a retardált angol nyelv. Tehát először is nem B-s lettél, mert okosabb vagy, hanem okosabb lettél, mert B-s vagy. Másodszor köztudott, hogy a B-s osztály mindig a „jó képességű, de lusta” gyerekek tárháza. Azok, akik rohadtul kitűnők lehetnének, de nem azok, mert leszarják. Az A-ban ezzel szemben a szorgalmasabb, de csekélyebb mentális kapacitással rendelkező diákok kapnak helyet. Bizonyos összeesküvés-elméletek azt tárgyalják, hogy a kiválasztódás már az óvodában elkezdődik.
Ezek után jön csak a java. Hosszas kérdezősködés, utánanézés, könyvtárazás, betörés a Nemzeti Múzeum tiltott raktárába, stb stb után megtaláltam az A-B osztályok beosztásának valódi jelentését. Ha mindenki belegondol, teljesen egyértelmű. A sávos oktatásnak a bevezetése az első vh. előttre tehető, de maguk a végleges osztályrendszerek, és A-B elnevezések ’39-ben jöttek létre. Teljes mértékben az aktuálpolitikai helyzetet tükrözik. Az A-sok a szövetségesek, a B-sek a tengelyhatalmak. Mivel pedig, hogy abban az időben a németek sokkal esélyesebbnek tűntek a győzelemre, a jobb képességű osztály kapta a B-s elnevezést. Döbbenetes!
Mondjuk a történelem nem követte az általános iskolák beosztásának logikáját, sőt, magáról a beosztás valódi jelentéséről is megfeledkezett, de ez már egy következő dolog. A harc nem veszett el, csak átalakult. A B-sek töretlenül kitartanak harcukban az A-sok ellen, akik bár rend szerint többen vannak, és néhol fölénybe is kerülnek, az örökös B-s osztályok nem állnak meg ott, ahol a felnőttek letették a fegyvert, és tovább harcolnak. Ráadásul mindezt az autentikus német nyelven teszik. Még a nyelviség is stimmel.
Ez után jön csak a bazdmeg.
Ennek az elméletnek szilárd alapját találtam a Nemzetbiztonsági Hivatal Titkos Levéltárában is (igen, van ilyen, csak titkos), de nekem nem volt elég az, hogy tudom az igazságot. Elkezdtem emberekkel beszélgetni, és kideríteni, vajon mennyire működik a mai rendszerben ez a régi hagyomány. A helyzet pedig elkeserítő. Felhígultak a B-s osztályok is. Ugyan az történt, mint a lecsatolás után Erdélyben. Először is összekavarták a B-seket az A-sokkal, majd létrehozták a C-s osztályt is. Ez nem volt elég, bizonyos iskolákban az A-sok és a B-sek is angolt tanulnak, valahol pedig csak a reál-humán tárgyak eloszlásban különbözik a kettő.
Manapság nem bevett dolog az, hogy egyáltalán lenne „jó képességű, de lusta” osztály. Nem is az történt, hogy vegyülnek a diákok. Nem, felmorzsolódnak az eredeti übermensch B-sek, és lesz belőlük egy (ahogy mondani szokás) rút szibarita váz. Lassan már csak A-sok járnak a B osztályba is. Ezért jön létre az a közgondolkodás, hogy valójában semmi különbség nincs az osztályok között. Ezért olyan elkeseredett minden tanár is, hogy ezek a fiatalok sokkal gyengébb képességűek, mint a régebbi diákjaik. Ezért van az, hogy „csak a rohadás van”.
