A szerkesztőség egy része szépen kivonult a Sziget Fesztiválra, ahonnan ezért minden nap jelentkezünk egy poszt erejéig, hogy tudassuk, mit gondolunk róla, és hogy még élünk. Fussunk tehát neki: Sziget, nulladik nap.
Alapvetően öten vagyunk: Benjamin, aki elméletileg blogger, gyakorlatilag valami más; ironka, aki egyszer kommentelt és lelkes olvasónk; Bakamák, aki most kérdezte meg: "Hol a söröm?" (nem valami beszámítható); és Tündérke, akinek idegesítő az ébresztője. Így vágtunk neki a fesztiválnak, ironkánál lakunk és dolgozunk, a lányok a Hungarikum Faluban, mi pedig a Kelet-Európa Vurstliban. Ez itt reklám helye volt, nézzetek oda, ha kint jártok.
Tegnap volt a Vurstliban főpróba, ami abból állt, hogy este 11-től éjjel egyig dolgozni kellett. A Vurstli fasza hely, úgymond megidézi a boldog (?) '60-'70-es éveket, amolyan kommunizmust felidézni próbáló hely. Ehhez tartozik három darab őrtorony, aminek a tetején kellett strázsálnunk 2 órán keresztül. A hidegben. Egyedül.
A toronyban amúgy érdekes dolgok történtek velem, a másik kettőhöz ugyanis felmentek a csajok, így én teljesen magányosan álldogáltam. Mellettem viszont volt egy kapu, ami előtt ott volt 275, a szekus csávó. Ő is fázott. Illetőleg odajött egy rakat külföldi, akik megkérdezték tőlem, hogy mit védek, és amikor megtudták, hogy a kommunizmust, jó imperialista féreg módjára meg akarták buktatni azt, de erősek voltunk és megdönthetetlenek.
Továbbá bevezettük a fekete és a piros pontokat, aki egy nap a legtöbb feketét szedi össze (a többi 4 ember dönt erről), akkor az ül másnap a reggelinél a kis sámlin. Ez bizony nagyon megalázó dolog!
Bakamák és Benjamin kicsit elkallódott tőlünk (konkrétan pácoltak, hogy festhessünk ma), ami azt jelentette, hogy a csajokkal kimentünk az auchanhoz és bevertünk egy üveg vodkát, hogy meglegyen a hangulat az esti Leningrád koncerthez. Nem, Prince-re nem mentünk, mert úgy vagyunk vele, mint a kitörő vulkánnal: olvasni róla egy dolog, de jobb a békesség. A Leningrád viszont nagyon jó volt, igazi orosz muzsika, egy meglepően szép és tehetséges énekesnővel. Külön pirospont a bazi nagy orosz zászlós csávónak, két sorral előttem állt és rendületlenül lengette.
A Szigettel amúgy minden rendben, áll még, nincs nagyon magyar szó, viszont a wifivel vagy egy órán át szenvedtem a toronyban, de legalább elment vele az idő.
Nulladik nap, összesítésben: piros pont.
