Valahol mélyen mindenki örülne annak, ha biztosan tudhatná, hogy létezik Isten. Már csak azért is lenne jó, ha minden ésszerűség ellenére így lenne, mert akkor tudnánk gratulálni valakinek ahhoz, hogy olyan dolgokat adott nekünk, amik miatt valószínűleg még ennyi idő után is sikítva röhögnek rajtunk az angyalok.

„72 éves korában meghalt a kultfigura és színész, Chuck Norris. De már jobban van.” Oké, emberek, betelt a pohár! Chuck Norrison, Chuck Norrisszal, Chuck Norrisosan (satöbbi) nevetni unalmas!

Új sorozatunk lényege az, hogy Benjamin the Devil is szóhoz jusson néha. Az ördög bár nem ír soha semmit a blogra, mégis él, sőt, mesél. Meséi fantasztikusak, sokszor a józan ész határain túlra vezetnek, de mindenképp elgondolkodtatnak. Igaz sztorik ezek, híven átadva, ahogy ő maga mesélte. Mai története a hot-dogok Amerikájába vezet el minket, adjuk is át neki a szót!

 Az ősi űrhajósok legendája

Az emberiség régóta foglalkozik a kérdéssel, hogy létezik-e intelligens élet a Földön kívül. Az úgynevezett paleoasztronautika képviselői nem csak hogy hisznek az UFO-kban, hanem egyenesen azt állítják, hogy sokkal régebb óta látogatják bolygónkat, mint azt hinnénk. A mai napig számos kérdésünk van bizonyos fejlett ókori kultúrákkal kapcsolatban, furcsaságok, amikre máig nem találtunk kielégítő választ. Ők úgy hiszik, a titok nyitja az idegenekben rejlik.

                     Miért nem lesz világvége 2012-ben

Nemrég beköszöntött 2012, ami egész sok dolog miatt lehet számunkra emlékezetes év: drágul a benzin, az adók az egekbe szöknek, innentől kezdve nagyjából az űrön kívül sehol sem lehet majd dohányozni, ja és igen, itt a világvége is.

Mint ahogy a címben is olvashatjátok, itt bizony valamiféle rejtélyről van szó. A rejtély jelenségét gyakran párosítják spirituális, vagy földön kívüli tartalommal is. Úgy gondolom ezek csak vészmegoldások lehetnek, arra az esetre, ha mi, földi halandók nem tudjuk megoldani a szóban forgó rejtélyt. Én pusztán most alternatívákat sorolnék fel, okokat csupán; és nem szándékozom végítéletet hozni a rejtély megoldásával kapcsolatban. Rábízom mindenkire, ki hogy ítéli meg napjaink eddig még kevésbé ismert, de minden idők legérdekesebb jelenségét.

Közeleg az év vége, szerettük 2011-et, sok mindenről elmondtuk a frankót, egy valami azonban szemmel láthatóan kimaradt, pedig nem kérdés, hogy nagy kérdés: mi az a kilincs?

Ami ebben az országban történik, az szomorú, botrányos és röhejes. A fő baj nem az, hogy rosszul végzik a munkájukat és rossz törvényeket hoznak, nem. A gond az, hogy már a Karácsonyt is ellopják.

Mivel közelegnek az ünnepek, és ilyenkor a legsavanyúbb emberekbe is szorul egy kis kedvesség, dacolva faggyal és latyakkal, kerge marhák módjára vadászunk odakint ajándékokért, az előrelátóbbak pedig már a halászlénél és a bejgli sütésnél tartanak, úgy döntöttem, hogy a Főnix blog olvasói is megérdemelnek egy kis ajándékot. Bizony, a karácsonyi hideg még a blogger szívet is megolvasztja, és mi más lehetne tőle az ideális ajándék, mint egy poszt az olvasóiról, ugyanis ahhoz kétség sem fér, hogy ti is megértek egy bejegyzést, srácok.

 Várakozással tekintünk egyébként az utódra, hogy továbbá fenntartsa a nagyszerű szokást, a dolgok nézését. Ettől függetlenül a szóban forgó tumblr mindenféleképp krízishelyzet elé áll. Bizonyára fenn tudja még tartani pár hónapig archív felvételekből a munkálkodást, de nehezen fog újabb Kim Jong-Il nézéssel meglepni bennünket, minthogy a szóban forgó diktátor meghalt.

Mindig is felidegesített, hogy a magyar emberek képtelenek bizonyos íratlan, viszont annál ésszerűbb szabályoknak eleget tenni a tömegközlekedési járművek használata során. A tegnapi nappal - amikor egy nénike pofán vágott a fonott kis kosarával, és még csak észre sem vette, tekintve hogy százhúsz éves – betelt a pohár, szóval kedves olvasók, itt van a Főnix blog külön bejáratú használati utasítása azok számára, akik nem tudják, hogyan kell buszon utazni.

Milyen kellemes, kiegyensúlyozottságot sugárzó szó, nem igaz? Mi jut eszembe róla: Kellemes, langyos, nyári idő, könnyű zakóban állva egy fa árnyékában, beszívva – a körülöttem pompázó virágok illatát, és nézve a végtelenségbe, az égen pedig ezernyi madár, a nagy lapulevelek alatt buzis, rózsaszín nyúl, vagy hód, őzike, miegyéb. Minderre pedig egy hihetetlenül nagy acélbakancs lép rá,  úgy, hogy a saját testemen érzem a ropogó nyúlcsontok rezdülését, nomeg hallom a halálsikolyt.

2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Első állomásunk nem állít nagy kihívás elé: irány Anglia!

 1947, Roswell

   1947. július 2-án, egy álmos Új-mexikói kisvárosban, amit addig talán a térképről is lefelejtettek, egy külvárosi farmon váratlan dolog történt. Egy furcsa, azonosíthatatlan tárgy érkezett az égből, és landolt egyenesen a farmer állatokkal teli istállóján.

 A politikusok általában heveny rosszullétet okoznak az átlagpolgárnak, már az, amikor meglátjuk egy-egy hős arcát a tévében/neten/újságban is hányingert okoz adott esetben, pláne az, amikor kinyitják a szájukat és elkezd belőlük ömleni a hülyeség. Cserébe viszont időről időre megteszik azt a szívességet, hogy megmutatják nekünk: tényleg cirkuszi bohócok, akik csak egy hangyafasznyival keresnek többet a kelleténél. Most azokról lesz szó, akik miatt tényleg érdemes nézni a tévés vitát/parlamenti közvetítést/évértékelő beszédet. Lássuk.

 Volt már szó a mellekről, a nőkről és a kurvákról, miért hagynánk ki a nők számára is legfontosabb férfi testrészt? A FASZT. Ez alkalommal viszont nem mujure nyomdokába lépve, analízisnek vetem alá a szóban forgó testrészt, hanem inkább dokumentálom az emberek gondolkozásában fellelhető gyöngyszemeket.

Navracsics Tibor után egy újabb interjú köszönti a lelkes olvasóinkat, ráadásul most nem is kellett a neten kutakodni a válaszokért! Tovább után megható és kalapemelést érdemlő sztori ezen a ködös szombaton.

   Az Alkonyatos fiúk nyitva tartották a szemüket a Harry Potter befejezésekor, és úgy döntöttek, az ő példájukat követve ők is két részre bontják sajátjuk végét. Így született meg a Hajnalhasadás 1; így végezhettem tegnap este a moziban, és nem ezért, hanem teljesen spontán döntöttem úgy, hogy nem fogom fikázni a munkájukat (megteszi helyettem mindenki más), hanem inkább olyan posztot írok róla, amelyben semmilyen negatívum nem hangzik el, mert ez aztán a kihívás.

 Az alábbiakban megpróbálom helyemen ülve összegezni a súlyemelő és testépítő nők szépségeit.

 Megtörtént. A szegényemberek pénze után a végső csapást is ránk mérték. Elvették a Megszentelt Napot is. Sunyin csinálták, ahogy mindig. Ismét csak utólag eszméltünk fel, mikor már késő volt és nem tehettünk semmit. Talán még van remény. Talán még összefoghatunk és visszavehetjük azt, ami megillet minket. Talán...

 Egy magára valamit adó botcsinálta irodalomtudós minden művészetet hasonlóképp hasznosnak, de legalább egyenértékűnek tart. Természetesen téved. Ettől függetlenül nem tud eltekinteni attól a ténytől, hogy a szőnyegkészítésnek is művészete van, és bár benne van a szálka, hogy az irodalmi munkákkal ellentétben a szőnyegeket tényleg lehet valamire használni, nagylelkűen átkarolja perzsa rokonait, és ír róluk egy posztot.

 Mikor legutóbb összegyűltünk privát kis kocsmánkban, a szerkesztőség néhány tagjával - közelebbről Csendesebben és mujure kollégával - arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne még színesebbé tenni a természetesen már így is atomkirály blogunkat, és arra jutottunk, hogy el kellene ide egy kis kritika. Innentől kezdve osztani fogjuk az észt nem csak a közéletről, a politikáról és a tudományról, hanem filmekről és könyvekről is. Elsőként következzen egy nem túl rég mozikban landolt film: a Lopott idő.

 Régi kérdés, ami sokakat feszegetett már belülről, érintőlegesen pedig már foglalkoztunk is vele, most azonban újra előveszem és más irányból próbálom megvizsgálni. Most akkor valójában hogy hívják Magyarország fővárosát?

Sokan ismerjük (és szeretjük!) a Belga Királyok a házban című számát, amely dal végigveszi a magyar királyokat Istvántól IV. Károlyig. A baj csak az, hogy a nóta tele van ferdítésekkel, félreérthető megjegyzésekkel és történelmietlen megnyilvánulásokkal. Vegyük hát sorra ezeket!

 Az utóbbi időben egyre több kritikát kaptunk, pusztán azért, mert egyre királyabbul csináljuk ezt a határozottan félkomoly, néha nem is olyan vicces humorblogot. Mujure kollegával úgy döntöttünk, hogy kicsit beengedünk titeket a szerkesztőségbe, hogy végre láthassátok, kikkel álltok szemben. Íme hát, a Kocsma, és az abban munkálkodó Bölcsek!