Az ősi űrhajósok legendája

Az emberiség régóta foglalkozik a kérdéssel, hogy létezik-e intelligens élet a Földön kívül. Az úgynevezett paleoasztronautika képviselői nem csak hogy hisznek az UFO-kban, hanem egyenesen azt állítják, hogy sokkal régebb óta látogatják bolygónkat, mint azt hinnénk. A mai napig számos kérdésünk van bizonyos fejlett ókori kultúrákkal kapcsolatban, furcsaságok, amikre máig nem találtunk kielégítő választ. Ők úgy hiszik, a titok nyitja az idegenekben rejlik.

Az ősi űrhajó-elmélet egyik fő képviselője, a svájci Erich von Däniken azt állítja, hogy a Földön rengeteg olyan ismert történeti lelet található, ami a földönkívüliek beavatkozása nélkül egyszerűen nem születhetett volna meg. Ezek közé sorolja Egyiptom piramisait, a Húsvét-szigetek gigantikus, egy tömbből faragott kőszobrait, a Stonehenge-et, Piri Reis térképét, valamint a perui Nazca-fennsík hatalmas, geometrikus alakzatokat mutató vonalrendszerét is. Tény és való, hogy rengeteg régi kultúrában megjelenik az istenek földre szállásának motívuma, akik furcsa, fémszerű repülőszerkezeteken érkeztek. Nem egy nép megörökített a mai repülőcsészealjakhoz igen hasonló ábrákat, és számos írott emlékben is említést tesznek égből jött lényekről, akik azzal a szándékkal érkeztek, hogy tudást adjanak át a földi embernek. Miután barlangrajzokon is felfedeztek UFO-t ábrázoló alakokat, érthető, hogy megjelentek a különböző elméletek, miszerint a földönkívüliek már egész korán bejárták a földet, alapvető tudást adva át elődeinknek, a durvább teóriák szerint pedig egyenesen ők teremtettek minket, tehát a régi korok embere nem is tévedett olyan nagyot, mikor istennek hitte a furcsa, égből pottyant lényeket.

Mivel azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki szkeptikusan áll a dologhoz, járjunk kicsit utána a „bizonyítékoknak”. 

1. Stonehenge: A furcsa őskori építmény sokáig tartotta sakkban a tudósokat: nem tudták mi az, miért van ott, és legfőképpen, hogy hogyan keletkezett. Mára megállapították, hogy kb. Kr. e. 2500 körül épült, nagy valószínűséggel azért, hogy csillagászati tevékenységeket végezzenek benne. Tudjuk, hogy a kőtömbök egy több száz kilométerrel arrébb elhelyezkedő kőfejtőből valóak, és hogy egy párat közülük a középkorban elhordtak, valamint az idő is rongálta. Már csak egy kérdés maradt: hogy a fenébe kerültek oda?! Erre a mai napig nincs válasz, de érdemes átolvasni a Stonehenge-et övező legendákat, amelyben különös csillaglények érkezéséről számolnak be, akik megtanították nekik, hogy hogyan kell reptetni a nehezebb tárgyakat. Érdekes adalék az is, hogy a Stonehenge eredeti állapotában naprendszerünk pontos mását ábrázolta, amelyről az őskori embernek semmilyen képe nem lehetett.

2. Piri Reis térképe: A török tengernagy utazásai során készített világtérképet 1513-ban, melynek csak egy részletét találták meg a 20. század elején (Közép- és Dél-Amerikát, plusz Afrika nyugati részét ábrázolja), de az elég is volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést. A mai napig nem értik hogyan keletkezhetett, ugyanis - annak ellenére, hogy vagy 20 forrásból dolgozott - bizonyos objektumokat először tűntet fel, amikkel se térképen, se személyesen nem találkozhatott, ami pedig ennél is furcsább, hogy a térképnek vetülete van, ergo az egész olyan, mintha valaki az égből nézett volna le Amerikára.

3. A Húsvét-szigetek védelmezői: A sziget jellegzetessége a kb. 600 darab hatalmas kőszobor, ami elszórtan található meg területén, és valamikor 1100-1600 között készülhetett. Többnyire egy darabból faragták őket, mindegyik több tíz tonnát nyom (de akad 400 tonnás is), tekintetük szigorúan pásztázza a sziget belsejét. Csak találgathatunk, hogy a hatalmas, rendkívül nehéz tömböket hogyan szállították szerteszét a sziget területén. Egy elképzelés szerint az őslakosok pálmafák törzseit használták görgőkként, azonban a kutatók szerint a táj már akkoriban is elég kopár volt ahhoz, hogy elegendő fa álljon rendelkezésre, valamint számításaik szerint 4000 lakosnál több sosem élt itt, emiatt is furcsa, hogy ilyen mennyiségű szobor készült. A legenda szerint ősi időkben repülő emberek érkeztek a szigetre, közülük két pap szellemi erők segítségével mozgatta a szobrokat. Egy napon azonban mindketten eltűntek és a munka félbemaradt - ez magyarázza a félbehagyott alkotásokat.

4. A Nazca-vonalak rejtélye: A Csendes-óceántól nem messze terül el a Nazca-fennsík, melyet hatalmas, titokzatos eredetű ábrák fednek. Vannak ott geometriai rajzok, sima egyenes vonalak, és hatalmas állatformák is. A helyiek közül sokan úgy vélik, hogy a rajzokat földönkívüliek alkották, tekintve, hogy kb. 500 négyzetkilométeren terülnek el, tehát a földön állva nehezen értelmezhetőek, a levegőből viszont annál élesebben látszanak (így fedezte fel őket egy pilóta). A tudósok megvizsgálták a leleteiket és arra jutottak, hogy az őslakosok még nem voltak képesek léggömböt csinálni, tehát nem emelkedhettek a levegőbe. Nem tudjuk, milyen célból készültek az ábrák, néhányak szerint nem más, mint tájékozódási pont, és egyben idegen leszállópálya. 

5. A dogon törzs legendája: Ez a történet a legkevésbé ismert, témánk szempontjából azonban mégis a legérdekesebbnek bizonyul. Az afrikai dogon törzset sokáig sorolták a primitív népek közé, mert életformájuk lényegében 13. századi letelepedésük óta nem változott. Hidegen hagyják őket a technikai vívmányok, falvaikat elhagyatott, köves pusztákba építik, minden eddig megszerzett tudásukat pedig egy barlangban tárolják barlangrajzok formájában, amit mindennél jobban őriznek. A tudósoknak sokáig kellett alkudozniuk a barlang bejáratát őrző mukival, mire beengedte őket, ott pedig aztán leesett az álluk. Ugyanis olyan információkkal rendelkeznek, amiket mi csak az elmúlt 1-2 században fedeztünk fel, ilyen például a Szíriusz mellett keringő apró, szabad szemmel soha nem látható Szíriusz B, aminek létezését nekünk csak 1970-ben sikerült igazolnunk. Azt is tudják, hogy minden általunk ismertnél nehezebb anyagból van, és elliptikus pályáján 50 év alatt kerüli meg a Szíriuszt. Tudják, hogy a Hold száraz és kihalt, hogy a Szaturnuszt gyűrű veszi körül, és hogy a Föld a saját tengelye körül forog. A törzs azt állítja, hogy mindezt a Szíriuszról érkezett lényektől tudják, akik halszerű, vízben élő állat képében maradtak a Földön, hogy tudásra tanítsák a civilizálatlan embereket. A meghökkentő az egészben az, hogy a tudósok megvizsgálták a barlangot, és a dogonok összes információja pontosnak bizonyult.

Sokan azóta is ezt a legendát tartják elsődleges bizonyítéknak a földönkívüli életre, leginkább azért, mert a dogonokon kívül még a Föld 23 további pontján jelentkezik olyan ősi kultúrákban, amik akkoriban nem álltak kapcsolatban egymással. Mindez a kétkedők számára csak egyetlen kérdést hagy: hogy szerezhették meg tudásukat máshogy?