Hamu és Feltámadás

 Egy magára valamit adó botcsinálta irodalomtudós minden művészetet hasonlóképp hasznosnak, de legalább egyenértékűnek tart. Természetesen téved. Ettől függetlenül nem tud eltekinteni attól a ténytől, hogy a szőnyegkészítésnek is művészete van, és bár benne van a szálka, hogy az irodalmi munkákkal ellentétben a szőnyegeket tényleg lehet valamire használni, nagylelkűen átkarolja perzsa rokonait, és ír róluk egy posztot.

Először is le kell szögezni, hogy a szőnyegkészítés művészete gyakorlatilag irodalom. Megvannak a maguk stílusai, korszakai, nagy áttörései, mélypontjai és Petőfi Sándorai. Éshamár Petőfi, akkor forradalom. Az ugyebár köztudott, hogy az 1800-as évek elejétől a felvilágosodás hatására a szőnyegeket is kitették a Napra, de azt kevesen tudják, hogy a nagy forradalomhullám része volt a Niceai Irredenta Cőnyegkészítők(régiesen) Egyesülete. N.I.C.E. Ők a perzsák és az akkori EU között félúton végül is nem tudtak annyira kibontakozni, ennek ellenére született pár forradalmi darab. 

A korabeli leírások alapján valami ilyesmik lehettek, sajnos a N.I.C.E. összes tagja rejtélyes körülmények között eltűnt, egyesek szerint ma is a Szabadkőművesség egyik alcsoportjaként kriptocionista besenyőkre vadásznak a Kaukázus környékén. Mások szerint soha nem is léteztek (tagadnak).

A kis történeti áttekintés után a mai szőnyegkészítésről: megint könnyedén megtalálhatjuk a hidat az irodalom irányába. A klasszikus szőnyegek ugyan nagy értéket képviselnek, de kevesen tudják megengedni maguknak, hogy mondjuk egy Háború és békét végigolvassanak a cigi szünetekből összeboronált szabadidőben, így van ez a nagy pénzköltségű, három ujj vastag, csodálatos, kézzel szőtt, század eleji szőnyegekkel is. (Metafora: Az idő pénz.) E mellett a könnyen olvasható, irodalom, a ma készült szőnyegek sokkal könnyebb elérhetőséget mutatnak, habár a hozzáértők gyakran mondják, hogy nem éri meg az árát, ponyva.

Hogy a kevés lehetőségű városi kispolgár mit engedhet meg magának, sajnos leegyszerűsíti a mai szőnyegpiacot. A kellemes mélységű műremekek nem a mostani átlagember pénztárcájához valók, meg egyébként is… a görgős szék lépten-nyomon beleakad a bolyhokba. A mélység nem divat, és nem is praktikus. Cserébe itt van a sorozatban kiadott vámpíros gyerekszőnyeg, meg a Guy Fawkes maszkos álforradalom szőnyeg, meg a buddhás meditálós szőnyeg, meg a full fekete gótmetál szőnyeg, meg a csak rózsaszín kiscsajos szőnyeg, meg a Vass Virágos álirodalom-szőnyeg. 

Node, én, mint a minőségi perzsaszőnyegek híve is, csak egy itthon (valószínűleg inkább Kína) készült másolattal vagyok felszerelve, nincs jogom bárkit lenézni alacsony színvonalú, de teljes mértékű kielégítettsége miatt. Persze az, hogy nincs jogom, egyáltalán nem érdekel, megteszem (mármint lenézem). Azért nem vagyok teljesen borúlátó. Pl. a képen látható szőnyeg a háttérben igencsak figyelemfelkeltő.

Végül pedig visszatérve régi szokásunkhoz olvassunk el egy apró kis okosságot energia levezetés gyanánt. Ez alkalommal Örkény István egypercesei közül.

JELENSÉG

Egy parafa dugó, mely semmiben sem különbözött a többi parafa dugótól (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név? Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.

Egy ideig, amint az várható volt, úszott a víz színén, aztán különös dolog történt. Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre, és nem jött föl többé.

Magyarázat nincs.