Egy társadalmat sok tényező alapján lehet jellemezni. Sokszor egészen kicsi, profán jelenségekkel lehet összehasonlítani egyes városokat, településrészeket és az ott élőket. Ilyen kis részlet a köztéri hulladékgyűjtő edények, azaz a kukák helyzete és a közterületek tisztasága.

A városvezetés felelőssége az, hogy megfelelő számú kukát helyezzen ki, amelyet később rendszeresen ki is ürít. Ez vidéki városokban változó színvonalon megoldott, de még Budapesten belül is jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Míg például a 11. kerületben van olyan környék, ahol minden utcasarkon van egy jól ismert zöld hulladékgyűjtő, Pesten, a külső kertvárosias részen gyakorlatilag csak a legfontosabb útkereszteződésekben látni ilyet. Ha valaki nem megrögzött környezetvédő, 1 km sétáltatás után már simán eldobhat egy kisebb szemetet, csikket, zsebkendőt. Lehet, hogy ez nem a normális hozzáállás, de az se várható el az emberektől, akik nagy tömegben alapvetően hajlamosak a szemetelésre, hogy hosszútávon sétáltassák az út közben keletkező hulladékot.

Máshol, külföldön, változó a helyzet. Míg Bécsben kevés a szemetes, a csikkek gyűlnek a kapualjakban, Utrechtben és úgy általában Hollandiában az emberek nem szemetelnek. Persze ahol a kelet-európai bevándorlók bandázni szoktak, más a helyzet, de az alapvető társadalmi elvárás az, hogy az ember addig viszi a hulladékot, amíg nem talál az elhelyezésére egy kulturált megoldást. Isztambulban gyakorlatilag nincsenek kukák, de mivel minden hajnalban az egész várost utcaseprőkkel kombinált takarítóautók tisztítják meg, reggelenként csak megújul a város. A hajnali állapotok persze már-már romantikusan vadak, de ezt nem tekinthetjük célállapotnak.

Mi, magyarok, statisztikailag szoktunk szemetelni, de ez nem vészes. A tisztasághoz viszont kell megfelelő hulladékgyűjtő-infrastruktúra. Ez azonban nem elég. A szemét jelentős, illetve feltűnő része a cigarettacsikkekből áll össze. A helyzeten az utóbbi idők, nem dohányosok védelmében (dohányosok ellen) született törvényei sem javítottak. Akik nem bírják ki a BKV-ra szánt 5-20 perces várakozást dohányzás nélkül, most a megállóktól 5 méterre sétálnak el. Ez alól természetesen a hajléktalanok mentesülnek, legalábbis úgy tűnik. A megállóktól 5 méterre viszont nincs kuka, és míg eddig a megállókat a BKV takaríttatta, a megállók mellett kevesebb figyelem esik a köztisztaságra. A kocsmákból is kiszorultak a dohányosok, emiatt a Nagymező utcában egy-egy este vágni lehet a füstöt, ez persze jelentős elszórt hulladékkal is jár. A kisebb kocsmák, ahol a bejárattól 5 méterre már más épület, vagy más üzlet van, szintén szennyezik a környezetüket. Ilyen egy törvény, ami mögött feltételezhető a jó szándék, de a megvalósítás mellékhatásaival nem törődött senki.

Ezt törvénykezéssel lehetne orvosolni, a megállók mellett pedig ki lehet helyezni hulladékgyűjtő edényeket, de egy probléma még így is marad. A hajléktalanok. Az elmúlt 2 évben terjedt el a szokás, hogy a csikktartók áttúrása helyett, egyszerűen felfordítják a kis fémdobozt és a csikkeket a földön nézik át, legtöbbször sikertelenül. A hajléktalanokat nem kell szeretni, a társadalomból való kizárásuk sem megoldás, de ez a cselekvés kifejezetten közösségellenes. A büntetés és a zárka persze nem megoldás, de miért nem lehet egy helyett két csavarral rögzíteni a kis hamutálakat? Egy csavaron elfordul a csikkgyűjtő, kettőn már nem tud. Szóval ezúton kérem a városvezetőket, hogy legyen elég köztéri hulladékgyűjtő edény és tegyenek már még egy csavart a meglévő kukákba!

Köszönettel, egy nem tisztaságmániás, de a városokért lelkesedő fiatal