Az utóbbi időben egyre több példa állt elő arra, hogy illedelmesnek lenni egyrészt nem kifizetődő, másrészt idegesítő. Persze nem minden esetben olyan vészesen rossz, meg szép dolog kedvesnek lenni, de nincs idegesítőbb annál, hogy jófej, előzékeny, meg illedelmes akarsz lenni, mások meg egyszerűen leszarják, és kizárólag kihasználják.
Benjaminnak volt egy emlékezetes találkozása az öreg nénik etikettjével a villamoson nem is olyan régen. Szegény gyermek mentőöv nélkül be lett dobva a nyugdíjasok (akikről már volt szó) kegyetlenkedésóceánjába, mikor nem vette észre, hogy egy mögötte álló hölgynek nincs ülőhelye. Szerintem ez köcsögség. Természetesen azonnal átadta a helyét, amikor egy jelen lévő nő felhívta a figyelmét az illemtani hibára, de az öreg ahelyett, hogy hálás lett volna, inkább beszólt („persze, ha egy csinos lány lettem volna, észrevett volna” mondta ő, és milyen igaza volt), aztán együtt elkezdték szapulni a mai fiatalokat. Hát ez az, amikor én személy szerint megfogtam volna szépen, kedvesen, óvatosan, letettem volna a földre, és visszavettem volna a helyemet. Mert az már teljesen vérlázító, hogy az ember egy szót sem szólhat az öregebbekre, akik bunkók, mert az tiszteletlenség.
Az illem igenis csak azokra kellene, hogy hatályos legyen, akik maguk is betartják. Az öreg néni, aki elkezd tolakodni, botjával utat törve magának a metrón, az nem érdemli meg, hogy átadják neki a helyüket a fiatalok. Aki azt mondja, hogy de igen (mindenkinek a lehető legfigyelmesebben kellene viselkednie az idős emberrel), mert idősebb, és tiszteletet érdemel, az 1 stréber fasz, 2 naiv, 3 lemaradt a XXI. századról. A középkorban még volt oka annak, hogy valaki megérte az öregkort. Feltételeztük, hogy aki sokáig él, az vagy erős, vagy okos – ergo tiszteletet érdemel. Ez ma már nem igaz. Az öregség egyáltalán nem feltételez bölcsességet, erőt, ügyességet, vagy akármit. Az, hogy öreg valaki, az csak egy állapot, gyakorlatilag mindenki megöregszik, és dagadt, tohonya nyugger lesz. Ebben az évezredben az öregek iránti tisztelet csak a hibás emlékezés a régi korok logikus reakciójára (miszerint az, hogy eddig eléltél, az tisztelendő), teljesen alaptalan, és teljesen felesleges. Természetesen magával hordozza az öregség azt a lehetőséget, hogy valaki bölcs legyen, ugyanis a hosszú idő felveti a fejlődés lehetőségét, de olyan kis százalékban mondhatjuk el azt, hogy az öregek okosabbak, mint mi, hogy az kétségbeejtő.
Persze általános szólásmondás, hogy "a mai fiatalok"(és nagyon is igaz sokszor, hogy a mai fiatalok idióták), de bakker, mi meg kibukhatunk a mai öregekre, akik zabálják a gyógyszereket ezerrel, hogy egyáltalán lábra tudjanak állni, kapják a nyugdíjat (amiért rendszerint megdolgoztak azért, és egyébként is kevés DE), amivel terhére vannak a társadalomnak, és ráadásul még ki is vannak akadva azon, hogy bizony a mai generáció mennyivel szarabb, mint az övék volt. Hát kapják be, mert ők meg egyáltalán nem teljesítik be azt az elvárást, hogy legyenek okosabbak, mint mi a tapasztalatukból kifolyólag. A bölcs nagyapa helyett rend szerint csak egy rakás büdös szerencsétlenséget lehet látni, aki le sem tud szállni egy villamosról, ha nem fogja meg három markos legény, mert el van hízva, tízezer zacskóval jár a piacra, és mindenkire fúj, aki csak fiatal, mert irigy, mint a dög.
Szóval persze, adjuk át a helyünket a kommunizmus maradványainak, nehogy véletlenül ott essen össze a súlyos szatyraival, meg a nagy tömegű egójával (nem mintha mi belehalnánk, ha állni kell, meg okos enged egyébként is), de nekem aztán be ne szóljon senki, hogy röntgen szemeimmel ki kellett volna szúrnom a kiújult hekszensusszát, és magamtól kellett volna átadnom a helyemet, vagy meg kellett volna várnom, míg az utolsó nőszemély is leszáll a villamosról, hogy mindenkit előre engedjek. Ha le akar ülni, és szól, én fiatal embereknek is odaadom a helyemet, de ez nem illem, ez egyszerűen emberi reflex: segítek, ha kérik, az értelmetlen etikettel meg hagyjanak békén. Nem fogom megvárni, míg az idősebb férfi nyújt nekem kezet, minden további nélkül kézfogással köszönök bárkinek, a lány ismerőseimnek csókot adok, és adott esetben előbb szállok fel a buszra, mint egy lány, ha úgyis rohadt sokan szeretnének feltömörülni. (Ja, és innen üzenek a btk-ra járó srácoknak, hogy biztosan baromira bejön a csajoknak, hogy mindegyiküket előreengeded az ajtónál, de baszod, az ott tanulók 80%-a lány, ne álljál már előttem sorba negyed óráig, hogy kijuss egy ajtón. Nem kell mindenkit megvárni, hogy előtted menjen ki! Köszi.)
Emeljük már a józaneszet, az idióta, berögzült, elavult szokások fölé! Lécci.
