Az elmúlt időszakban rögtönzött és relatíve tág körű közvélemény kutatást tartottam a hím nemű embertársaink falloszának méretbeli problémaköréről, mind férfi, de főleg női szemmel tekintve a témára. A központi kérdés: A méret a lényeg?
Első körben rövid leszek: igen.
Egészséges felnőtt emberek időről időre körüljárják a témát egy-egy világmegváltás közepette, és persze mindenki egyetért a végén abban, hogy dehogy számít a méret, mivel gondolni kell az esetleges kisfarkúakra a társaságban. Mégsem vághatom pókerarccal a szemébe egyik haveromnak sem, hogy a pinduri pöcsöddel bizony jól kibaszott veled az Ég. Pedig előfordulhat, csak többnyire nem sejthetem, mit rejt a nadrág. Feleslegesen meg minek kenegessem a lelkét annak, aki sztoikus nyugalommal dőlhet hátra, mert a felszerelése óriási méreteket ölt, ő hallhatta már eleget, hogy szerencsés csillag alatt született. Ettől függetlenül minden ilyen alkalommal hazudunk, illetve azt mondjuk, amit gondolunk, hogy gondolnak mások is, mert mindig ezt mondják. Személyes kis házi kutatásom eredménye azonban lerántotta a leplet, és megadta a posztom fő csapásirányát, a méret ugyanis számít, ezt mondja a tapasztalat. A szélsőséges esetektől eltekintve feltétlenül előnyt élvez az a férfiember, akinek nincsenek méretbeli problémái. Legyen tehát ez a kiindulási alapfeltevésünk mára.
A második kör már bonyolultabb. Én ugyanis a férfiak méretkérdését mérlegre tettem a nőkével, ami szintén életük része, az önpozicionálás egyik alapja, az imidzs része: a mell. Ugyanis, míg a hölgyekben él egy ideálkép a tökéletes hosszúságról, vastagságról, formáról, miegymás, amit a férfiaktól várnak el, addig azokat a farkuk méreténél is jobban foglalkoztatja az ellenkező neműek mellbősége. Így ez a tényező ugyan úgy nap mint nap foglalkoztatja a nőket, frusztráltságot, vagy megelégedést generál bennük.
Úgy gondolom, hogy két nagy különbség befolyásolja ama bizonyos nyelv elmozdulását a képzeletbeli mérlegen. Az első, a funkció. Tudjuk, hogy a női mell méretének semmi köze gyermekszülés után a szoptatás minőségéhez, vagy a termelődő anyatej mennyiségéhez. Csak és kizárólag mutogatni lehet tehát a melleket (vagy takargatni, de az egyre kevésbé jellemző). Mondhatjuk, hogy a szex minőségéből nem vesz le, vagy ad hozzá maga az emlő. Tény az, hogy a pasik többsége a nagyot, nagyobbat, minél nagyobbat preferálja, és az izgalom mértékét értelemszerűen növeli, ha van is mit markolni, de az a férfi, akinek problémát okoz az együttlét abszolválása pusztán a partner mellmérete miatt, az ne a hölgyben keresse a hibát. Javaslom, keresse meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.
Ezzel ellentétben, a férfinak használni is kell, amije van, és ennek a milyensége már konkrétan meghatározza az aktus színvonalát. Női oldalról is változó az igény, a mércét első sorban a befogadóképesség határozza meg. Azért egy átlagosnál jóval kisebb hímvessző ritkán talál első blikkre hálás befogadóra, de akad rá példa. Így az a férfi, aki nem lehet elég magabiztos az ellátottság szempontjából, mínuszból indul ugyan, de tehet azért, hogy magasra tornázza fel azokat a bizonyos pontokat. Csodákról nem beszéltem, csak ügyes felhasználóról (kicsi, de játékos, ugye), és hálás befogadóról. Azért keresztet nem kell vetni a kellemetlen meglepetésre sem.
Második fő szempontom a közszemlére tétel. Hatalmas különbség ugyanis, hogy míg az apró, koktélvirsli farkúak a megfelelő fellépéssel ezt a kis hiányosságot tökéletesen elrejthetik (egy darabig), addig a nők melle, ahol nem a csador a módi, totál plánban felmérhető, férfiak és nők számára egyaránt. Ennek az enyhítésére az okosak feltalálták a push-up melltartókat, illetve, személyes tapasztalatom szerint már alig lehet kapni olyan cicifixet, amibe legalább minimális tömés ne lenne belevarrva gyárilag. Lényeges átverést azonban ezek sem tesznek lehetővé, én ezt füllentésnek nevezném. Egy gyakorlottabb szem rögtön levonja gondolatban a divatvilágnak köszönhető pluszt. Örök hiba Hölgyeim, hogy a push-uppal minden gond megszűnni látszik, ezért magabiztosan jelenünk meg három réteggel a mellünk fölött, de ne felejtsük el, hogy ha a célt tekintjük, előbb-utóbb lehull a szivacsos lepel, és marad a szomorú valóság, illetve, hogy a bevezető tipi-tapi során rendkívül kiábrándító lehet rámarkolni a vattára. Lehet, attól még egy óriási farok is lelombozódik szempillantás alatt. És már nem is a méret a lényeg.
Minkét nemre ki lett tehát mérve a maga méretbeli keresztje, és mindenki elégedetlen is vele. Egyiknek túl kicsi, másiknak lehetetlenül nagy. Az egyik tudja leplezni, a másiknak mutogatnia kell. Azt, hogy mi a kicsi, mi számít nagynak, mit vár el a partnerétől, és mitől érzi kielégítőnek a testiséget, valójában mindenki a maga érzése szerint teszi el magában. De eszünkbe juthat, hogy egyik félnek sem feltétlenül egyszerűbb. Mégiscsak van igazság a Földön…
