Amikor megtudtam, hogy Farkas Jenser Balázs nem csak hogy elindult a Megasztárban, hanem még tovább is jutott, igencsak megörültem. Szurkoltam neki, tettem mondjuk ezt úgy, hogy csak a selejtezőbeli produkcióját hallgattam meg, azóta semmit, de most kicsit megsértődtem rá. Farkas Jenser Balázs ugyanis az osztálytársam volt a gimiben.
A bizonyosan roppant szórakoztató Star magazin előző számában (mint kiderült, ez egy hetilap, jelen esetben egész konkrétan a XI. évfolyam 13. számáról beszélünk) ugyanis Farkas Jenser Balázs adott egy interjút, sőt, az újság címlapjára is kikerült, ehhez innen is gratulál a Főnix blog. A két oldalas interjú az újság 22–23. oldalán olvasható, a mi számunkra érdekes rész a 23. oldalon van, hallgassuk most Balázst: „…amint már korábban is említettem, jóval érettebb voltam a korosztályomnál. Mondhatni koravén típus! Amikor már magyar iskolába jártam, meg is kaptam a tudálékos nagyképű jelzőt, mert folyamatosan a fizika érdekességeivel „untattam” az osztálytársaimat, és ezt nagyon rosszul fogadták, pedig csak beszélgetni szerettem volna velük ezekről a témákról. De hiába! Ez azért rányomta a bélyegét a megítélésemre és odáig vezetett, hogy a bátyám társaságával barátkozzam.”
Kezdjük ott, hogy én még Farkas Balázsként ismertem meg, a Jensert (tudtommal az anyja vezetékneve) csak később vette fel, akkor, amikor már nem voltunk osztálytársak, mi amúgy világéletünkben Bulátának szólítottuk, amit (és itt elnézést, ha az emlékezet kicsit téved) talán pont a bátyja után kapott, kezdetben még csak Kisbulátaként funkcionálva, de nekünk már ő volt Buláta, szóval a továbbiakban is így hívnám, ha nem gond. Mondjuk nem túl jó név, ha az ember sztárénekes akar lenni, ezt aláírom.
Menjünk akkor végig! Az, hogy valóban érettebb volt-e a korosztályánál (azaz nálunk) azt én kevésbé tudom megítélni, lévén egyrészt rég volt, másrészt kétségtelenül senkivel sem volt különösebben jóban. Ez lehetett azért, mert ő „érettebb” volt, vagy lehetett azért is, mert egész egyszerűen semmi érdekes nem volt benne. Ha Bulátára gondolok, valahogy mindig el kell röhögnöm magam, azonnal eszembe jut több sztori is róla, Buláta ugyanis kétségtelenül az osztályunk egyik emblematikus alakja volt abban a három évben, amíg oda járt. Ennek pedig az volt az oka, hogy Balázs kurva erős volt. Tényleg, bárkit lecsapott, a szkanderverseny csak annyiból állt, hogy valaki két kézzel le tudja-e nyomni vajon, vagy az is halott ötlet. Az volt. A kedvenc történetem az, amikor négyen-öten kitaláltuk, hogy megfürdetjük a hóban (tudom, ez nagyon gyerekes elgondolás volt 12-13 évesen, igazán gondolkodhattunk volna a húrelméletről is), de amikor ráugrottunk egy elnéző mosollyal kísérve egyszerűen csak felállt és kvázi leporolt minket magáról. Ezzel amúgy mi kiválóan szórakoztunk, de ami fontos, hogy ő is élvezte, sőt, kérkedett az erejével, lépten-nyomon megmutatta, milyen erős. Volt is mit, annyi szent.
Amikor az ember a gimnáziumba lép (jó, mi hat évfolyamos osztály voltunk, tehát hetedikben kezdtük), természetes, hogy megpróbál azonnal beilleszkedni, valamivel elfogadtatni magát, bevágódni a többieknél, stb. Az ilyen korú fiúknál természetes, hogy az első az egymással való verseny. Ráadásul a mi osztályunk ilyen-olyan okokból úgy nézett ki, hogy a fele jó pár évig együtt járt általánosba is, így az újaknak, köztük Bulátának is, még nehezebb dolguk volt. A fiúknak fontos versenyhelyzetekben Balázs jól állt, hiszen erős volt. Focizni, azt nem tudott, ami persze hátrány volt, de nem akkora, hiszen cserébe volt valamije, az ereje.
Az újság a 23. oldalon, ahol az idézett rész is szerepel, azt emelte ki, hogy „gondolkodása miatt gúnyolták az iskolában”. Ezt így szó szerint nem mondta Buláta, így inkább az újságnak üzenném (de neki is, ha így gondolja), hogy ez hazugság. Gúnyoltuk? Igen. A gondolkodása miatt? Nem. Akkor mivel? Az erejével. Azzal, amivel elsőre bevágódott.
A fenti idézet sajnos egyértelműen úgy jön le, mintha mi, az osztálytársai buták lettünk volna, nem értettük őt meg, őt, a kurva okos, koravén, idősebbekkel haverkodó művészt. Ezt a vádat felháborítónak tartom és határozottan visszautasítom! Buláta okos gyerek volt, valószínűleg még mindig az, de nem volt koravén. Inkább egy beilleszkedni képtelen mamlaszként emlékszem rá, mint arra a fickóra, aki a „fizika érdekességeivel” próbálta volna csiszolni társai tudását. Keménykedhetnék vele, mondhatnám azt, amit alapvetően többen gondoltunk róla, sőt, abban igaza is volt az interjúban, hogy közte volt a ’nagyképű’ is, de nem azért, mert nem értettük volna meg, hanem azért, mert egyszerűen csak idegesítő volt. Jó szándékú srác volt, nekem sose volt vele semmi közvetlenebb problémám, tény, hogy nem próbálkozott a fizikával nálam, biztos én még gyerekesebb voltam, mint a többiek. Mégis, valahogy vannak emberek, akik képtelenek egy adott közösségbe beilleszkedni. Voltak mások is ilyenek abban az osztályban, ahogy mindenhol vannak ilyenek. Ilyenkor azonban ne a közösségben keressük a hibát, hanem magunkban.
Mindezek ellenére tényleg szurkolok neki, remélem minél messzebb jut, de ez ettől még nem volt szép. Én azt látom, hogy Buláta próbál megfelelni a celebvilág elvárásainak és megpróbál minél több sztorit eladni magáról. A bátyja megmentette az életét (erről szól az interjú első fele), ami tényleg fasza sztori, eladható meg minden, de kellett még valami. Minket, a volt osztálytársait találta meg, akik túl fiatalok és túl buták voltunk neki. Nem biztos, hogy így akarta, de a Főnix blog egy olyan felület, ahol a szerkesztőség bármely tagja azonnal reagál az őt akár „hivatalosan”, bloggerként, akár személyesen is ért tudatos vagy véletlen támadásokra. Balázs, ne csináld ezt! Inkább csak énekelj, mert azt tényleg kurvajól tudsz!