Ha valaki megkérdezné, hogy véleményem szerint mi a legfantasztikusabb dolog, ami történt a világgal, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy az a pillanat, mikor Ádám megunta a faszverést az Édenben és arra kérte Istent, hogy mondjon már valami más módot, mert a kecske rúg és amúgy is kényelmetlen, meg büdös. Mivel senki nem kérdezi meg, hogy véleményem szerint mi a legfantasztikusabb dolog, ami történt a világgal, kénytelen vagyok kihasználni ezt a felületet, hogy kóros megmondás-kényszeremet kielégítsem.

Mikor Ádám megunta az amúgy meglehetősen magányos és problémás tevékenységet (a mellhez legközelebbi amit látott a tehén tőgye, ami azért még idő előtti időkben sem tartozhatott a világ legizgatóbb dolgai közé), Isten szerencsére mellé passzentotta a Nőt. Trollságát bizonyítandó persze eszméletlen idegesítővé, de legalább kurvává varázsolta, így a mérleg két serpenyője mindig egyensúlyban is tud maradni. Írtunk már a Halottak Napjáról (rossz időpontban) és a Valentin napról is (dettó), íme a következő zseniális ünnep: a Nőnap.

A Nőnapnak valójában csak rossz oldala van. Akármennyit gondolkodtam rajta, csak egy dolog jutott eszembe pozitívumként, de az még ráér, essünk túl a nehezén:

1. „Császárnak, ami a császáré…”

Alig egy hónappal a rózsaszín szívecskék, vörös rózsák és bájolgó beszélgetések ünnepe után hirtelen megint virágot kell venni, étterembe/kocsmába/kávézóba beülni, jól kell érezni magunkat és oda kell figyelni. Hát lófaszt. Ez a nap is pont ugyanolyan mint a többi, ráadásul most kaptatok virágot. Örülhetnétek, hogy van egy nap, mikor engedéllyel kijöhettek a konyhából, az, hogy még oda is figyeljünk, abszolúte túlzás.

De most komolyan, tegyük félre kicsit a harcot, és próbáljunk meg a józan ész szintjén maradni. Nem tudunk figyelni rátok. Képtelenek vagyunk. Van, aki amúgy is lenézi az összes nőt, de ennél azért ez egy fokkal bonyolultabb. Vagy egyszerűbb. Egyetlen szó: mell.

Ez nem baszogatás (bár az lenne), egész egyszerűen tény: imádjuk, örülünk neki, szeretnénk kicsomagolni és játszani vele azonnal. Egy kisgyerektől sem várjátok el, hogy mikor meglátja becsomagolva a játékot, amire annyira vágyik, akkor másra koncentráljon. Sajnos rajtunk nincs az égvilágon semmi, csak a hangunk, ami leköthet titeket, ezért figyeltek ti ránk és nem mi rátok. Ez ilyen, ezen nem változtat a Nőnap. Szóval bármennyire is kéne, ennek a császárnak nem tudunk adni semmit.

2. Kommunista

Ez a másik legnagyobb probléma a szó szerint kielégíthetetlen koncentráció-vágy mellett. Ez az ünnep kommunista. '56, MSZMP, Téesz, Rákosi… Rémlik? Nincs nekem bajom az ilyesmivel, csak az a baj, hogy kialakult egy olyan kultúra Magyarországon, hogy a túlnyomó többség egyszerűen ebből táplálkozva gyűlöli ezeket az ünnepeket. A baj itt sem maga a tény (hogy kommunista), hanem inkább ez a szörnyű idióta hozzáállás, ami miatt egyszerűen szinte minden ünnepnapunk baszottul idegesítővé válik.

Mért csak egy nap gondolunk rájuk, Fúj ez kommunista, Ez olyan szomorú, satöbbi. Nemár. Kurva idegesítőek vagytok és elrontjátok az ünneplésünket. Mi szeretjük meghívni a csajunkat, szeretjük, ha meglephetjük, és abszolúte leszarjuk, hogy ezt éppen milyen okból csináljuk. Azzal jönni meg, hogy kommunista ünnep, hát basszátok meg, egyrészt rég volt, másrészt Magyarországon soha nem volt kommunizmus. Erről ennyit.

3. „…Istennek, ami Istené.”

Az egyetlen pozitívuma az egésznek, hogy miután nyolc órát dolgoztunk azért, hogy este megvendégelhessünk egy Nőt, miután egész este azon gyötrődtünk, hogy túlságosan gyönyörű és emiatt fogalmunk sincs, hogy miről beszél, miután jól lepleztük a szívrohamot, amit a számla láttán kaptunk, végre hazamehetünk. Ketten.
Legalábbis mi ezt szeretjük benne egyedül, mert, tudjátok, mi szeretünk szexelni.