A mai nap a kollektív felháborodás jegyében telt. Voltak, akik kifogásolták, hogy egy egyértelmű csalást rá lehet fogni másra csak azért, mert azt véletlenül a Köztársasági Elnök követte el, mások örültek neki, hogy fentebb emlegetett Köztársasági Elnök (nevezzük a nevén a gyereket, Dr. Schmitt Pál) végre minden kétséget kizáróan mentesült a plagizálás alaptalan vádja alól, amivel a HVG megpróbálta ellehetetleníteni a kormányt. Persze az egésznek semmi jelentősége, egyszerűen csak megjött a memó a vezetőségtől.

Valaki odafent rájött, hogy nyugodtan lehet dobni egy csontot az ellenzéknek. Schmitt Pál vesszőfutása egy zseniális eszköz, hiszen ő egy annyira szerencsétlen idióta, hogy egy idő után már csak sajnálni fogja az is, aki ki van akadva rá miatta. Részemről csak annyit látok a dologban, amit eddig is hangoztattam: diktatúra épül. Pontosabban a mai események kiválóan megmutatják, hogy már nem egyszerűen csak épül, az utolsó tégla is a helyére került.

Az elmúlt másfél évben mindig elképesztően megdöbbentőnek tartottam azt az érvelést, hogy ez az egész diktatúrázás micsoda hülyeség már, hát ha diktatúra lenne, akkor nem lehetne lázadni ellene. Az, aki képes ilyen hülyeséget halálkomolyan gondolni, azzal nem nagyon lehet mit kezdeni. Vitatkozni felesleges, maximum ignorálni lehet. Pont azt, amit az Orbán-kormány csinál a tényekkel. Diktatúrában nem kell börtönbe vetni az embereket. Diktatúrában lehet engedni a lázadozást. Diktatúrában még a sajtóban is megjelenhet a brutális kritika. Csak ignorálni kell. Ha akkora hatalmad van, hogy bármit megtehetsz, akkor megteheted ezt is. Persze, a fránya lelkiismeret egy eléggé hülye reakció sokaknál, de hát azoknak csak küldeni kell egy sms-t akkor, amikor helyzet van és hivatalosan már nem is mondanak semmit. Igen, sajtószabadság van. Én is leírhatom a nyilvánosság előtt, hogy mi a véleményem, az [origo]-HVG Online duó is nyugodtan kritizálhat. Csakhogy. A tény, hogy azok, akik vezetik ezt az országot egész egyszerűen ignorálják a valóságot és azt mondják, hogy a fekete fehér, kiválóan mutatja a diktatúra lényegét: ha elég hatalmad van, akkor következmények nélkül uralkodhatsz. Ha nagyon nem tetszik, nem kell diktatúrának nevezni. Tőlem nevezhetjük ignorista diktatúrának is, ha mindenképpen új címkét kell használni, mert a régi sérti a kollektív emlékezetet.

Az, hogy Orbán nem engedi lemondani Schmitt Pált, Schmitt Pál nem mondott még le, holott nyilvánvaló volt eddig is, hogy csalt, egyértelműen mutatja, hogy Orbán Viktor a legkevésbé sem gondolkodik olyan apróságokban, mint például a demokratikus alapértékek vagy etika. Ha van egy haverja, az kap egy jó állást. Ha valakire ideges, azt letiltja a köztévéből. A memóban, amit Orbán ma küldött nekünk, annyi áll, hogy Leszarom. És nem azért szarja le, mert nincs nyilvánvaló bizonyíték. Egy egész névsor rendelkezésre áll, ha gyáva megalkuvókat akarunk keresni. Nem a SOTE tényfeltáró bizottságának tagjai az elsők és nem is ők lesznek az utolsók, akik rákerülnek erre az impozáns listára. Valahol tanulságos az egész. És ez volt vele a cél.

Kiakadunk, üvöltözünk, aztán végül lenyugszunk. És még az is lehet, hogy 2014-ben megint nyernek. Ha lesznek egyáltalán választások, hiszen itt láthatóan mindent meg lehet csinálni.