A blogon jelent már meg vélemény a meccsre járásról, az leginkább arról szólt, hogy szurkolók képesek faszméregetésbe kezdeni arról, hogy ki a nagyobb fradista: aki elmegy, vagy aki tüntet a szkenner ellen. Nem titok, mi az előbbi csoportba tartozunk, ettől még képesek vagyunk megérteni a csoportokat is, akik elvi alapon meghúztak egy határt és nem tántorítanak. Szkr-rel kerekasztal beszélgetésen voltunk az ELTE ÁJK-n, ahol a probléma több szereplője is részt vett.
Ott volt András Krisztina, aki közgazdászként kutatott a focival kapcsolatban, meg amúgy is nagy szurkoló (egyszer a biztiőrök elvették az esernyőjét, ez mélyen érintette), a Corvinuson tanít egyébként. Ott volt Róna Dániel politológus is, aki egy igazi MTK szurkoló, 1994 óta szinte mindig ott van a meccseken, ezt eddig csak a szilyről tudtuk, de egyre több bizonyíték van az MTK-ultrák létezésére. Török Gábor is ott volt, aki amúgy az MLSZ-ben a női fociért felel, sajnos nem volt alkalmunk megkérdezni tőle, hogy milyen érzés segget csinálni a szájából, mert ez nem Veszprémről szólt. Végül ott volt Deutsch Tamás, MTK-elnök, Fidesz-alapító, EP-képviselő, Twitter-huszár. De ami a legfontosabb: a padsorokban ülve ott volt több szurkolói csoport is, ugyanis külön meghívták őket.
Ez utóbbi a lényeg amúgy. A beszélgetést a Policity nevű társaság szervezte, ők egy hallgatói szervezet, amely jórészt politológusokból áll. A moderátor, Tabi Norbert, maga szervezte a beszélgetést, ami alapból egy nagyon jó kezdeményezés: párbeszédet próbált létrehozni a szurkolók, a sportvezetők, az MLSZ és persze a politikusok között. Szerintünk is erre van szükség, de ehhez minimum egy Kubatov kell, mentségükre legyen mondva, a beszélgetés után a főszervező azt mondta nekem, hogy őt is hívták, de „maradjunk annyiban, hogy nem tudott eljönni.” Tehát nem akart, ami nagy baj, de erről még lesz szó.
A beszélgetés elején túl sok érdekes és új nem hangzott el, főleg politikai szempontokból elemezték a kormány tevékenységét, de persze itt is akadtak gyöngyszemek. Amikor Tabi a kluboknak juttatott gazdasági előnyökről kérdezett, példaként felhozva a mezőkövesdi stadionfelújítást és a felcsúti akadémiát, azt Deutsch zsigerből, védve a mundér becsületét, lerendezte annyival, hogy ez „felszínes, sztereotipikus gondolkodás”, hiszen minden első- és másodosztályú csapat jól jár. Azt nem tagadta, hogy Felcsúton hirtelen több a pénz, de ez természetesen jelen kérdéskörben irreleváns. Hát ilyen volt a dajcstomi végig.
El kellett telnie egy fél órának ahhoz, hogy fontos dolgokról is szó legyen, amit végül egy felszólalásnak, de leginkább Krisztinának köszönhettünk, aki szépen lerendezte a stadionkérdést és a szurkolói kártyát is azzal, hogy 1. nem minden szurkoló bűnöző (itt hozta az ernyős példát) és talán párbeszéd kellene a klubok és a szurkolóik között és 2. hiába csinálsz stadiont, hiába csinálsz meg mindenféle kutatást arról, hogy mi kell ahhoz, hogy az emberek kijárjanak meccsekre, a legfontosabb az, hogy legyen foci is benne. Ez persze igaz, némileg ehhez kapcsolódva Deutsch meg is ígérte, hogy az új MTK-stadionban nem lesz sok BL-meccs (hál’ Istennek). András Krisztina olyan jó kis beszédet levágott amúgy a szurkolókról, hogy ő kapta az első tapsot a nézőktől, ezt a résztvevők közül még egyszer – gyéren – Deutsch tudta elérni egy jó poénnal. Fontosnak tűnt, hogy amikor az első felszólaló, egy miskolci szurkoló, azt találta mondani nagy taps közepette, hogy „a szurkolói kártya óriási baromság”, azt még Róna is megtapsolta, aki aztán nagyon tanulságos történeteket mesélt arról, hogy milyen nehéz mostanában meccsre járni. Ebben sem volt sok újdonság, de legalább az egyik beszélgető partner ecsetelte saját élmények alapján. Végül abban mindenki egyetértett, hogy a rendszer rossz, szarul működik és nem segíti a szurkolókat.
Deutsch és a meccset végigszurkoló MTK-ultrák
Deutsch Tamás egyébként alulmúlta önmagát. Sosem gondoltunk róla többet egy jó humorú mókamikinél, de demagóg, mismásoló, a válaszadást szándékosan kerülő és időhúzó felszólalásai mellett hihetetlen hibákat is vétett. A miskolci szurkoló azon kérdésére, miszerint miért kell a káromkodásért büntetni, azt találta mondani, hogy hát az nem a meccsre való, majd elmondta, hogy azért a „buzi mlsz” bele kéne, hogy férjen. Aztán hosszabb beszédében a rendszer hibáinak minden felelősségét áttolta az MLSZ-re, sőt, egyenesen odáig ment, hogy az MLSZ-ben "dacos, óvodásokra jellemző hozzáállás van". Ezzel nekem személy szerint semmi bajom nincs, de amikor rámutattak, hogy talán ne beszéljen minden klub nevében, mert akkor hülyeséget talál mondani (megtörtént), már önmagát kellett korrigálnia. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz felelősségének firtatását abszolúte nem tartotta jogosnak, hiszen, mint tudjuk, az MLSZ tehet mindenről, de amikor rámutattak, hogy az ő pártja írta át a sporttörvényt, már a moderátor közbeavatkozására szorult, egyszerűen nem tudott mit mondani. Ezen még Török Gábor is csak mosolygott, bőszen bólogatva a törvény miatt a kormánypártot ekéző közbeszólalás alatt.
Török egyébként ezen kívül sok mindent nem csinált, talán még Simicska indulásán járt az agya, de annyit azért talált mondani, hogy ő mekkora kőkemény Haladás-ultra volt, de amikor már 30 fölött a fiát vitte ki, szegényke mennyi csúnya szót tanult. Hát, köszi törökgáborelemez, de akkor suliba se küldd a gyereket, meg a TV elé se ültesd le, a szurkolói kultúrának része a „ki nem ugrál szar újpesti/fradista”, meg néha bizony bazmegolunk egy-egy hülye spori teljesítménye miatt (nem is beszélve a saját csapatunkról). Ha a gyerek lelkivilága szerinted ettől megy tönkre, akkor az utcára se engedd ki.
A beszélgetésnek még egy fontos szereplője akadt, a Fradi ultráinak jelen lévő képviselői a legvégéig vártak a felszólalással, majd a vezetőjük azzal kezdte, hogy „túl sok időt elbeszéltünk”, ami amúgy igaz, de például ő is felszólalhatott volna hamarabb. Ezen túllendülve amúgy korrekten elmondta a problémáit, majd megkérdezte, hogy a jelen lévők hogyan tudnának segíteni abban, hogy kialakuljon a párbeszéd, mert ő a maga részéről például nyitott lenne. Ami mégis visszás volt, hogy ez a szurkoló később kifejezetten megkérte a haverját, aki cikket fog írni a kerekasztal beszélgetésből (egy laptopba jegyzetelt végig), hogy ne írja bele a nevét. Ez is nyilván elősegíti a párbeszéd kialakulását.
A négy résztvevő végül elmondta, hogy személy szerint sehogy sem tudnak segíteni, ami azért vicces, mert András Krisztina dolgozott a fociban, csak tud néhány telefonszámot, Török az MLSZ-ben dolgozik, de szerinte a női focinál ez nem ügy, a férfiaknál meg nincs beleszólása, Deutschnak pedig „sosem csörög úgy a telefonja, hogy kiírná: Csányi Sándor keres”. Kubatovot persze ismeri, meg szívesen elmondja az MLSZ-nek, de ennél többet ő nem tenne. Hát kösz a semmit.
Összességében ez egy tök jó kezdeményezés volt, a fene se gondolta volna, hogy egy hallgatói szervezet kell ahhoz, hogy legalább valami megmozduljon, ezért hatalmas piros pont és gratuláció jár a szervezőknek, elsősorban Tabi Norbertnek, ő tényleg mindent megpróbált, még Deutschra is rászólt, hogy túl sokat beszél. De amíg csak egy Brüsszelből okoskodó humorheroldot lehet rávenni, hogy képviselje a politikát, illetve amíg nem jön el Kubatov és egy fajsúlyos MLSZ-tag, hogy összemérjék a faszukat a fradistákkal, addig jogos marad az egyik ultra végértékelése: „tudtam én, hogy nem kellett volna eljönni.”
