Tudom, hogy már mindenkinek a könyökén jön ki a téma, de egyrészt ez megunhatatlan és kiapadhatatlan beszédforrás, hiszen mindenki vagy azon rágódik amióta él, hogy azemberszíneafehér, vagy azon, hogy megélhetésibünőzésnemőktehetnekróla, másrészt pedig nemrégiben volt szerencsém néhány napot Ausztriában tölteni és tanulságos volt. Több szempontból is, de minket most csak a rasszizmus érdekel.
A rasszizmus olyan, mint a levegő: szabadtéren mindenhol ott van a Földön, csak van, ahol egészségesebb. Így van ez a vasfüggönyön túl is, az imperialista Nyugaton, ahol ugyanúgy oda-vissza pécézik ki egymást a népek pusztán a származás alapján, mint kis hazánkban.
Ausztriában például – Németországhoz hasonlóan – rettenetesen sok török él. Persze magyar is, ez nem vitás, hiszen nincs messze, cserébe aranyélet van, ha az embernek van munkája. Az alábbi történetet egy Bécsben élő magyar mesélte: van neki egy iskolás korú gyermeke, aki egy állami suliba jár. Na most Ausztriában ezt úgy kell elképzelni, hogy az állami suliban alig van osztrák, konkrétan a gyerekek osztályába is csak pár darab jár, viszont van egy rakás török. Egyébként már ez a tény is épp elég vicces ahhoz, hogy posztot írjon belőle a zegyszeri blogger, de van tovább is. Van ugyanis az osztálynak török tanárnője is a sok kis lurkó mellé, akik viszont pont azért, mert török és nő, telibe szarják azt, amit mond. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az osztrák tanárnők szava szentírás a számukra is, mint mindenkinek, de a török nő az már más tészta. Az arab világban ugye a nőknek nagyjából csak kuss lehet a neve, ezt pedig (keresztény Európa ide vagy oda) megtanulják otthon a bécsi török gyerekek is. Érezzük már a rasszizmus semmi máshoz nem hasonlítható édeskés illatát?
A slusszpoén pedig az, hogy ezt maga a török származású tanárnő is készpénznek veszi, sőt, nem is zavarja, foglalkozik a civilizáltabb európaiakkal, és közben valószínűleg belül örül, hogy földijeiben megmarad a nemzeti identitás. Vagy csak fél a török apáktól, akik így nevelik a gyerekeiket. A gyerekek tehát rasszisták, hiszen elsősorban származása miatt különböztetik meg a tanárukat és csak aztán azért, mert nő. Mert ha minden női tanárral így viselkednének, akkor rendben is lennénk, elővesszük a hímsovinizmus kártyáját, megnyerjük a partit, és mindenki hazamehet. De nem, a török gyerekek azért veszik semmibe a nőt, mert török. Ez valami egészen kifordult logikára utal, nálunk a cigányság éppen hogy összetart, ha kell, negyvenen támadnak húszra, ebben semmi különös nincs, csak a származás szele fújja össze a szemetet.
Művelt Nyugat sört árul
Ne aggódjunk, az se lehet véletlen, hogy az állami sulik törökökkel vannak tele Bécsben, nem pedig osztrákokkal, biztos összemocskolná a kezüket néhány más kultúrából érkezett társ, de hát Istenem, minek is megismerni Másokat…
Nem akarom persze elviccelni a témát (dehogynem), ez is csak egy a sok érdekes anekdotából, amit a kocsmákban hall az ember, tán nem is igaz. Nem is ez a fontos, hanem az, hogy a rasszizmus ettől még adott mindenhol a világon (niggerek, apartheid, koreák, Tibet, Slota, cigányok, estébé) mind a mai napig, tehát én például azt szeretném, hogy ne a művelt Nyugat szóljon be Magyarországnak, hanem kezdjenek a saját házuk környékén tisztogatni, mert én például emlékszem, hogy Rómában ott árulták az utcán a Hitleres, Mussolinis, Sztálinos sörösüvegeket, nekem is van egy itthon. Vagy a párizsi zavargásokra, hogy mintha ott is lett volna faji kártya, a németek meg zsidókat öltek, most meg csupa török a focicsapatuk. Ki érti ezt? Mindenesetre innen, a pulttól üzenem az ország bayerzsoltjainak: ne féljetek, nem vagytok egyedül!
