Hamu és Feltámadás

Online kocsma! Dohányzó helyiség (kérjük használja a kihelyezett hamutálakat), asztalt biztosítani csak rendelés fejében tudunk, a földre köpni tilos!

Friss topikok

Mind állatok vagyunk, Zsoltikám!

2013.01.09. 09:03 Főnix blog

A következő írást ashnur küldte nekünk, amit nem tudunk eléggé megköszönni. Valódi tragédia lett volna, ha a Bayer Zsolt legutóbbi remekműve körül kialakult helyzetről időhiány miatt nem tudtunk volna megemlékezni.

Bár már találkoztam pár furcsa emberi megnyilvánulással életemben, mégis újra meg újra meg tudok lepődni, hogy egyesek mennyire beszűkülten képesek gondolkodni. Az külön kiakasztó, mikor le is írja a hülyeségeit. És persze amint leírta (ráadásul kétszer egymás után) a szándékosan provokáló, együgyű véleményét, a közvélemény máris ugrik rá, mint tyúk a takonyra és még véletlenül sem áll meg senki, hogy elgondolkozzon azon, mégis mit beszél.

Merthogy van egy apró bibi a dologban. Az állatok szó negatív értelme legalább annyira téves gondolkodáson és téves értékrenden alapul, mint az, amikor ezt a negatív értelmet kivetítjük emberekre származásuk alapján.

Vajon lehetséges, hogy még van olyan ember, aki nem tudja, hogy ő és fajtársai állatok? Ha valaki hiányzott volna az iskolából, akkor tessék: az emberi faj egy állatfaj, és minden ember csak egy állat. Minél jobban próbálunk különbséget tenni köztünk és a többi állat között, annál inkább rá kell jönnünk, hogy ezek a különbségek részlegesek és felettébb specifikusak. Szinte mindent, amit annyira szeretünk az emberek javára írni, simán utánunk csinál egy-két, de adott esetben akár több állatfaj is. A képességek összessége az, ami különbséget tesz az állatfajok között – és így köztünk és a többi állat között is. Persze az emberi hiúság sokunkat képes félrevezetni és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi mások vagyunk (bezzeg ilyenkor elfelejtjük a nagy egyenlőségszerelmet): okosabbak, előrelátóbbak, együttérzőbbek vagy éppenséggel gonoszabbak, kártékonyabbak, rasszistábbak.

Sokáig általánosan elterjedt volt az a tévhit, hogy egyedül az ember képes arra, hogy előre kitervelten, hidegvérrel gyilkolja meg fajtársait, pusztán a gyilkolásnak az öröméért. Aztán kiderült, hogy ez nem csak, hogy nem igaz, de még a szervezett erőszak sem kizárólag az emberekben van meg. Szóval igen, tessék az örömhír: az erőszak igenis megvan bennünk, állatokban, fajtól függetlenül. Most már sokkal jobb, ugye?

Egy másik népszerű példa a vélt különbségre ember és a többi állat között a tudatosság. Ez egy elég tág fogalom, de két fontos részét kiemelném. Az egyik az öntudat, amikor az állat képes önmagára egyedként gondolni és különbséget tenni önmaga és a többiek között, a másik pedig, amikor azzal is tisztában van, hogy egy másik egyednek másféle világképe van és más információk állnak a rendelkezésére, mint neki, sőt, képes figyelembe venni az önmaga és egy másik lény közti elméleti különbségeket is. Úgy tűnik azonban, hogy a csimpánzok legalább annyira tisztában vannak mások róluk alkotott véleményével, mint az emberek, legalábbis  ami a mindennapjaikat illeti. Természetesen odáig még nem jutottak el, hogy színdarabot rendezzenek, és belépőt szedjenek az előadásra, de úgy gondolom, az is teljesen meggyőző, ha képesek felismerni azt, hogy ha a domináns egyed nem tud valamiről, akkor azért nem is haragudhat – hogy egy kicsit a fehérgalléros bűnözésről is beszéljünk.

De vannak apróságok is: egy egész sor állatról bizonyosodott be, hogy képesek a tükörben felismerni magukat, köztük az emberszabásúak mellett hollófélék, delfinek, elefántok, galambok  is képesek erre az elmetrükkre, amit az emberi gyerekek általában 18  hónapos koruk után sajátítanak el. Vagy ott vannak például a polipok, amik annak ellenére, hogy a puhatestűek törzsébe tartoznak, képesek tanulni, van memóriájuk és most már egyfajta tudatosságot is tulajdonítanak nekik a viselkedésük alapján.

Utolsó példának pedig hadd jöjjön valami, amire óriási szükség lenne, ha tragédia történik, és aminek valamiért híján vannak azok az állatok, akik a leghangosabbak az ilyen esetekkor. Ez lenne az együttérzés. Rengeteg kísérlet bizonyítja, hogy ez sem emberi sajátosság, hogy az állatok nem csak képesek idegen állatokat segíteni, ápolni, vigasztalni, hanem akár össze is dolgoznak velük mindenféle saját haszon reménye nélkül is.

Azt hiszem világos mostanra, hogy mi a problémám. Miközben teljesen jogosan felháborodunk egy aljas, uszító cikken, magunk is beleesünk egy csapdába, ami egy irreális világkép következménye. Azt gondoljuk, hogy az állatok, mivel nincs közgazdasági politikájuk, nincsenek autóik, és nem használják ki a kőolajban rejlő lehetőségeket, alárendeltebbek nálunk minden téren, és mint ilyenek, képtelenek a civilizált viselkedésre.

Ezt el kellene végre felejteni. Az van, hogy a feltételezés, hogy az ember mindig azt csinál, amit akar és az állat pedig egyszerű ösztönlény, konkrétan nem igaz. Az állatok is mérlegelnek, és az emberek legtöbb cselekedete is ugyanúgy ösztönös, mint a többi állaté. Amíg nem fogadjuk el állati létünk, mint elsődleges valóságot, amiből az emberi természet néha kiemelkedik, addig semmi nem fog változni. Addig továbbra is népszerű lesz, hogy először mindig felelőst keresünk, lehetőleg könnyen beazonosítható, könnyen támadható valakit, aki képtelen megvédeni  magát. Amíg nem változtatunk, addig továbbra is csak mutogatni fogunk egymásra, és pusztítani fogjuk egymást ész nélkül, mit sem törődve a jövővel és a kihasználatlan lehetőségekkel.


Szólj hozzá!

Címkék: tudomány állatkert együttélés cigányság vendégposzt

A bejegyzés trackback címe:

https://foenix.blog.hu/api/trackback/id/tr995006903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása