A húsvéti szar időt kihasználva a blog szerkesztősége úgy döntött, hogy levágja magát a Balatonhoz, mert ott legalább a kertben lehet szenvedni a felhők miatt, nem pedig egy lakásban, mint amúgy tennénk. Meg amúgy is, néha kell egy kis szünet, nem lehet állandóan a neten itt lógni, ráadásul az ünnepre való tekintettel zárva is voltunk. Szóval szabadság. A baj annyi volt csupán, hogy dohányzom.
Van ugye ez az új cigitörvény, sok helyütt volt már róla szó, a lényege annyi, hogy április 1-től sehol nem lehet dohányozni: kocsmában (a Főnix kivételével), peronon, vonaton, aluljáróban, kórházban, munkahelyen, iskolában, étteremben, sehol. Ezzel nincs is baj, visszaszorítani a bagózást egy olyan cél, amivel még én is egyetértek. Csakhogy van valami, amit nem értek és van valami, amit a törvényhozók nem értenek. Kezdjük az előbbivel, aztán majd valahol összekapcsolódik a kettő.
Amióta elkezdődött a dohányosok elleni keresztes háború, egyre kevesebb jogunk volt rágyújtani, amit egyrészt megszoktunk (minket mindig, minden körülmények között, mindenki ugyanannyira utál), másrészt megértettük (erkölcsileg ugyanis jóval azok felett vagyunk, akik gyűlölnek minket), harmadrészt meg jó dolog, ha az ember jogosan panaszkodhat. Egy idő után aztán a vonatokon is egy darab kocsi maradt, ahol lehetett cigizni, ráadásul ez mindig az utolsó vagon volt, aminek azért van némi szimbolikája. Aztán most ezt is elvették. Nem értem, hogy miért probléma, ha valaki egy olyan helyen dohányzik, ahol senkit nem zavar, mert rajta kívül mindenki más is rágyújt, hiszen azért van az a kibaszott kocsi. Akit zavar a füst nem kell beülnie oda, viszont aki rágyújtana, annak is van egy kocsi, ahol megteheti. Egy tök jó, működő rendszer, ahol nincs senki, aki egyenlőbb lenne a másiknál. Ezt el kellett venni, mert, nem is tudom, túl sokan dohányoznak vagy mi. És itt jön a képbe, amit a tisztelt Honatyák nem értenek.
Magyarország akár tetszik, akár nem, Kelet-Európában van. Tőlünk nyugatabbra alapvetően szerencsésebb, keletebbre pedig szarabb helyzetben élnek. Amit meg kéne érteni, hogy természetes, hogy azon a területen, aminek kvázi kapuja/kerítése/határa (megfelelő aláhúzandó) vagyunk, sokan piálnak és bagóznak. Lehet ez ellen harcolni, de némi belátásra talán csak szükség lenne. Baszki, nem azért dohányzik itt mindenki, mert alapvetően szarok vagyunk, hanem azért, mert ez Kelet-Európa, nem pedig az Egyesült Államok. Itt mindenki dohányzik, mert szar nekik évszázadok óta. Ha ezt felfogtuk, akkor neki lehet állni ezt a hozzáállást korrigálni. De nem úgy, hogy ész nélkül kicsináljuk azokat, akik rá mernek gyújtani, hanem, és most tessenek figyelni, megértéssel.
Dohányzom, mert szeretem csinálni. Jó párszor abbahagytam már fogadásból, mondhatjuk, hogy le tudnám tenni, ha akarom. Na itt van a csavar: nem akarom. Szeretem csinálni. Szeretem, hogy beszélgetés közben egy-egy slukk erejéig rendezhetem a gondolataim. Szeretem, ahogy parázslik. Megnyugtat a füst. Finom az íze. És most kapaszkodjatok meg, szerintem, ha nem túl tömény, a szaga is jó.
Nem akarok füstfalban üldögélni. Nem akarok másokat zavarni. De azt a kikúrt vonatkocsit ott leghátul, hát baszki, azt igazán visszaadhatnátok.
