Új törvények jönnek, némelyiket meg is említjük nektek, meg véleményeket formálunk róluk, meg ilyesmik. Szóval, ez is ilyen lesz. Egy ideje már, hogy kocsmákban nem lehet dohányozni (itt igen, ne nyomjátok el!), mostanában meg felfigyeltem arra, hogy az egyetemeken se.

Najó, egész konkrétan az történt, hogy egy ismerősöm rinyálgatott nekem a napokban, hogy az egyetemén nem lehet dohányozni az udvaron. A minap pedig épp vele való találkozásom során be is mentem a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarára, és valóban, az egész udvaron nem lehet cigizni, merthogy egy nemtúlnagy bérház szimpla kis udvaráról beszélünk. A szabályozások szerint pedig "közforgalmú intézménynek a nyilvánosság számára nyitva álló helyiségeiben" nem szabad rágyújtani egy spanglira. Szóval a károlisok beszopták, oda a bent dohányzás kellemes melege, irány az utca! Azzal viszont az a gond, hogy a Reviczky utca egy nagyon keskeny, ámde forgalmas utcácska, ott nem nagyon lehet csakúgy, kényelmesen álldogálni.

Na most. Én nem dohányzom, így nyilván nem érdekelnek a dohányosok érdekei, csak az enyémek. Így alapvetően támogatom, hogy a kocsmákban nincs szemet kimaró cigifüst meg másnap büdösruha. És igen, azzal sincs bajom, ha egy kicsi egyetem kicsi udvarán nem pöfékelnek az arcomba (most tekintsünk el attól, az alapvetően személyiségemről árulkodó ténytől, hogy engem ez nem szokott zavarni). Ha ez a törvény, ez a törvény.
Természetesen az egyetem is megfelelően reagált, hiszen betartotta azt és megtiltotta diákjainak a cigit. Ugyanakkor én azt sajnálom ebben az egészben a legjobban, hogy ezzel elvették az egyetem diákéletének központját, hiszen, mivel sokan dohányoznak, mindig sokan is vannak (voltak) ott. Azok is, akik nem cigiznek, de kimennek velük. Amikor ott jártam, bizony nem sokan voltak az udvaron. Kábé senki. Szünetben. Most a diákok beszorulnak az épületbe, vagy inkább kiszorulnak belőle és elmennek kocsmázni. Nyilván nem attól kell félni, hogy nem alakul ki közösség, inkább attól, hogy nincs az egyetemen az Udvar, ahol lehet lenni a Többiekkel. Mivel valaki tuti cigis a társaságból…

Ugyanez a problémám a kocsmákkal is. Tényleg tök jó, hogy nem lehet bent dohányozni, de önkéntelen klikkesedést is okoz. Nagyjából úgy félóránként van egy nagyobb hullám, amikor többen kitalálják, hogy irány cigizni. Ekkor csatlakozik a többi cigis is, mivel „úgyis mindjárt mentünk volna”. Ekkor két társaság alakul ki (szociológusok, figyeltek?): a cigisek meg a nemcigisek. És ez kár, mivel kicsit széjjel bontja a társaságot, nem pedig a természetes, dumálás közbeni klikkesedés folyik. Már voltam ilyen szülinapon, ami persze tök jó volt, mert mindenki berúgott, de azért érezhető volt ez a dolog néha.

Mindezek mellett állítom, hogy a szabályozás nem rossz. Sőt, jogos és egyetértek vele. Sok ismerősöm van, akik szintén így gondolkodnak róla (dohányosok is!), meg persze sokan hőbörögnek, így szokott ez lenni ilyen nagy port kavaró törvényeknél.  Ugyanakkor ezzel meg tudunk tanulni együtt élni és megtanuljuk kicsit odakacsintósan (és ötletesen!) kikerülni. Mert ez egy ilyen király kis generáció. Viszont ettől még most kár érte, mert jelen pillanatban nem tudom, hogy a jövő károlisai mit fognak csinálni órák között. Tudom, hogy nem kell ezzel foglalkoznom, mivel úgyis kitalálják majd, ahogy a kocsmázást is kitaláljuk. Most jön a tavasz meg a nyár, a jó idő, ilyenkor amúgy se kocsmákban üldögéljünk, hanem a szabadban, ott meg lehet cigizni. Most még egy bő fél évig nem lesz akkora gond a szabályozásból, őszre (meg főleg majd télre) pedig úgyis kitaláljuk a kocsmázás újfajta lehetőségeit. Mert képesek vagyunk idomulni a törvényekhez, amennyiben azokat helyesnek érezzük és ezzel azért nehéz vitatkozni.
Az első jelentések szerint tehát inkább kellemetlen ez a törvény, nem szolgálja a kellemes társasági életet, de valamit valamiért. A másik pedig, hogy még csak most vezették be, türelem kell az átfutási időhöz. Talán még a károlisok is visszaszoknak majd az udvarukra.