Van egy általános tévhit, miszerint a kultusz filmek, vagy az imdb top 250 állandó tagjai jók is. Pedig kurvára nem. Ha elfogadjuk, hogy a Star Wars vagy a Mátrix a remek fogadtatás és ne adj’ isten a kritikusok véleménye miatt jó is, akkor sajnos el kell fogadnunk, hogy korunk kultjai és később időtlen klasszikusként emlegetett alkotásai a Twilight sorozat és Justin Bieber Baby című dala lesznek. 

Tízből kilenc ember a kultfilm kifejezésre a Star Wars sorozatot, a Terminátorokat, a Keresztapa trilógiát vagy a Mátrixokat vágja rá (a Gyűrűk Urát most hagyjuk, mivel könyvadaptáció, azokkal majd később foglalkozom) és ezzel rögtön el is van könyvelve, hogy ezek vitán felül hibátlan alkotások, és punktum. Ebből a négyből három azonban pont remekül bemutatja, hogy egy kultfilmhez elég egy azaz egy darab jó ötlet és egy nagy adag pénz. Ha azon az egy szem jó gondolaton kívül minden más csapnivaló, az már igazán nem jelenthet problémát.

"Tedd! Vagy ne tedd! De ne próbáld!"

Mind közül a legkiválóbb példa a Csillagok Háborúja (nem, nem csak a későbbi trilógia, hanem mind a hat epizód!), mivel George Lucas volt olyan kedves és húsz év eltéréssel csinált két trilógiát ugyanarra az egy ötletre és gyakorlatilag ugyanazzal a hozzáállással. Ez az egy ötlet maga a Star Wars univerzum, ami valóban sokrétű és mind az elképzeléseket, mind azok (vizuális) megvalósítását tekintve páratlan. Kár, hogy aztán a Barátok Közt kreatívjainak aktív közreműködésével töltötték fel. A Star Wars alaptrilógiájának hibáira a később készült trilógia kiválóan rámutat, amit az akkorra már felcseperedett 70es-80as évek gyermekei felnőtt fejjel észre is vettek és rögtön elkezdtek hőzöngeni, hogy kérem szépen, mi ez a faszság?!

Valahogy útközben (és azóta sem) nem tűnt fel senkinek, hogy Chewbacca pont annyira nevetséges, ostoba és felesleges karakter, mint Jar Jar Binks, akire az összes akkorra már 20 feletti, jediként felnőtt gyereknek kinyílt a zsebében a bicska. Szintén elkerülte az emberek figyelmét, hogy Qui-Gon Jin agyhalott okoskodásai és a napi Paulo Coelho-ba illő elszólásai cseppet sem égbekiáltóbb marhaságok, mint Yoda mester szenilis értekezései az erőről. És tudom, hogy Luke és Leia szent és sérthetetlen, de a szomorú helyzet az, hogy Carrie Fishernél csak Mark Hamil szarabb színész. Meglepő módon annyi is volt a karrierüknek a sorozat után.

"Ha beveszem ezt a pirosat, akkor kurvára szédülök és megy a hasam. Heteken keresztül."

A Mátrixra nagyjából ugyanaz stimmel, mint a Star Warsra. Az alapötlet remek volt. Volt benne fantázia, a fotelbe süppedt nemzedék kritikájának is beillett és a vizuális megjelenítésre sem lehet panaszunk. Nyilván a kezdő epizód alakította ki a kultuszt, majd a következő két rész tette világossá azon tömegek számára, akiknek ez addig nem tűnt fel, hogy az alapötlet mögött nincs kidolgozottság, nincs több jó elképzelés és valójában az első epizód is csak egy rakás sekélyes latin okoskodás, seggre feszülő bőrnadrág, indusztriális környezet és persze belülről barnító biogenetikus pírszingállatka.

"I'll be back"

A Terminátor ezeknél keményebb dió, mert szintén egyszerű mint a szög, de nem is kíván semmi több lenni. Arnold Schwarzenegger Oscar díját nem hiányolja senki és a film sem emleget anomáliákat a T-1000-es libidójában. A Terminátor tehát azt hozza, amit egy kultfilmnek kell, egy jó alapötletet, egy jó sok pénzből faszán összerakott látványt, egy-két jól idézhető mondatot és ennyi. Ha jól belegondolunk, a fentebbiek is ennyivel írhatóak le, csak esetükben a forgatókönyvbe megpróbáltak belecsempészni egy filozófia órával egybekötött természettudományos előadást.

"Don Corleone, I am honored and grateful that you have invited me to your daughter's wedding."

Itt fontos előre bocsátanom, hogy bár kritikailag ezt tartom a legjobb film(sorozat)nak, egyúttal ez az egyetlen ami nekem nem tetszik. Olyannyira untam minden egyes próbálkozás alkalmával, hogy a harmadik részhez már sosem volt erőm, így azt nem is láttam. Kétségen felül áll azonban, hogy Coppola a kultfilmesek P.I.M.P.-je. Az alapelképzelést, miszerint forgassunk egy maffiafilmet sok lóvéból, nem hagyta ennyiben, hanem megtöltötte tehetséges színészekkel, zseniális karakterekkel és egy jó forgatókönyvvel.

Elismerem, hogy az itt felsorolt kultfilmek szórakoztatóak és jó nézni őket, de kérem szépen nehogy már kérdés nélkül hanyatt vágjuk magunkat és rögtön kihányjuk a jól lakott kritikusok faszságait korszakalkotó rendezésről, meg történetvezetésről azért, mert az imdb értékelés az egekben van és a világító kardokkal sokkal jobb az udvar végében játszani, mint holmi pórias, fából készült szarral.