2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Műország, műlakókkal, ez Dánia lényege!

Dánia a wikipédia szerint egy már-már tökéletes ország, amely a „skandináv jóléti modell egyik mintaállama”, a Forbes magazin pedig a legkedvezőbb üzleti klímával rendelkező országnak tartja, de mindenekelőtt a hivatalos mutatók szerint a világ 4. legbékésebb állama (a wikin még a 2009-es 2. hely van írva, de csak azért, hogy még menőbbnek tűnjön), Európában pedig csak Izland előzi meg őket, azaz az EB 16 országa közül messze itt a legboldogabbak az emberek. Ez mind szép és jó lenne, ha nem lenne az az apróság, hogy a dán emberek valójában nem is léteznek.

Az a gond ugyanis a dánokkal, hogy nincs önértékelésük. Nem önértékelési zavarokról beszélek, hanem arról, hogy nekik konkrétan nincs semmiféle valós dán tudatuk se a származás, se a kulturális hovatartozás tekintetében. Mivel egyetlen skandináv országként szárazföldi határuk van olyan értelmes, európai hellyel, mint Németország, ezért sose tudták, hogy akkor ők most kit kövessenek, ők hova tartoznak: oda, ahol lehet valódi, európai gondokkal szembesülni és azokat háborúval/diplomáciával elintézni, vagy pedig ők is szimpla vikingek, akik bazi nagy fejszékkel csépelik egymást a svéd-norvég-finn trojkával holtversenyben. Előbbire jó példa Schleswig és Holstein tartományok kérdése: a történelem során ez a két dél-dán terület többször került nagyhatalmak (Ausztria, Németország, Poroszország) fókuszába, de a dánok ettől még ugyanazok, mint a svédek, a finnek vagy a norvégok, azaz igazi, hamisítatlan északiak. Jól példázza történelmi múltjuk gazdagságát, hogy összesen négy hivatalos ünnepet tartanak számon, ezek közül az egyik az újév, egy másik a Karácsony, a harmadik a jelenlegi (!) királynő születésnapja, a negyedik pedig az Alkotmány Napja. Utóbbi legalább lassan 160 éves múltra visszatekinthet…

Mivel ez a kettősség mindig is jelen volt, ezért a dánok nem rendelkeznek olyan önértékeléssel, mint mondjuk a másik három skandináv ország. Így merülhet fel a kérdés, hogy akkor kik is ezek a dánok valójában? Mert az a tény, mely szerint a jelenleg Dániában élők 97%-a dán, arra enged következtetni, hogy azért létezik egy réteg, amely magát dánnak gondolja. Innen mi már nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy Dánia minimum gyanús: nem zsidók ezek véletlenül?

A történelem által „kapitalista fejlődésnek”, vagy „kapitalizálódásnak” nevezik azt a folyamatot, amikor a többségében zsidó nagyvállalkozóknak lett annyi pénzük az évszázados kereskedelmi háttérnek köszönhetően, hogy megjelenhettek azokban az országokban, ahol gyakorlatilag nem volt önállóság és rendes, átlátható politikai berendezkedés, így ők könnyedén és olcsón juthattak ezen területek értékes nyersanyagaihoz és bevételi forrásaikhoz. Ez a folyamat a XIX. század első felében tört hihetetlen magasságokba, hála a felvilágosodás eszmerendszerei elterjedésének. Ekkor jelentek meg ugyanis az úgynevezett liberális értelmiség nemzeti mozgalmai olyan országokban, mint például Dánia. Az ország az 1848-49-es forradalmak hatására gyorsan kikiáltotta az alkotmányos monarchiát, onnan kezdve pedig a zsidóknak minden adott lett egy minta ország létrehozására. Ki csodálkozik hát azon, hogy a fent már emlegetett, mind tudjuk kik által pénzelt Forbes magazin szerint a „világ legjobb üzleti klímájával” rendelkezik? Ez egy gyönyörű példája annak, hogy a zsidók hogyan foglalnak el láthatatlanul egy országot: szépen odamentek, letelepedtek, közölték, hogy ők akkor mostantól fogva dánok (innen a 97%, ugye) és jöhet a világ befektetni.
Mellékesen megtartottak néhány igazi viking dánt, hogy mutassák a „történelmi múltat”, de mi nem dőlünk be. Csodálkozik például azon valaki, hogy Hitler az elsők között szállta meg Dániát? Hogy minden területet azonnal megkaptak (baszki, övék Grönland, ami háromszor akkora, mint maga az ország!)? Zsidók ezek, mégpedig a sunyibb fajtából.

És akkor ott van még a nézhetetlenül unalmas filmek királya, Lars von Trier, aki volt annyira tökös, hogy kiállt tavaly Cannes-ban és közölte, hogy ő náci és szimpatizál Hitlerrel. Majd miután kizárták a filmfesztiválról azzal a szöveggel kért bocsánatot, hogy ő nem gondolta komolyan, ez csak a dán humor. Megint a dán lélek kettősségére és önmaga meg nem értésére utalnék: sem a szélsőségesen zsidók uralta államberendezkedést, sem a Hitlerrel való szimpátiát és zsidó-ellenességet viccesnek tartó irányt nem tartjuk helyesnek. A dánok azt se tudják, hogy ők kicsodák, honnan jöttek és hova tartanak. Csak nagyképűen büszkék arra, hogy jól élnek. Hát, én az ilyen jólétből nem kérek.

A dánok egyszer értek el számottevő sikert fociban, mégpedig 1992-ben, amikor úgy nyertek EB-t, hogy ki se jutottak a tornára. A jugoszláviai háborút pofátlanul kihasználó dánok az ENSZ-embargó sújtotta ország kizárása miatt indulhattak a tornán, amit aztán képesek voltak megnyerni. Hogy ez kiknek a pénzéből sikerült, azt most talán ne is firtassuk. Világméretű összeesküvés volt ez, megoldották, hogy kitörjön a II. világháború utáni legvéresebb háború, csak azért, hogy Dánia végre nyerhessen valamit (nyilván az egész EB is csak egy színjáték volt).
Manapság a dán válogatott egy masszív, inkább a skandináv vonalat erősítő csapat, és pont ezért totál esélytelenek. Egyik híres játékosuk a Liverpoolos Daniel Agger, a tuskómerev gondolkodású észak-európai középhátvéd prototípusa: fejeld/rúgd el a labdát arra, amerre állsz, ha meg ez nem sikerült, az ellenfélbe rúgj bele. A másik méltán híres játékos Nicklas Bendtner, akiről ez a videó mindent elmond.
A dánok – hál’ Istennek – az EB halál csoportjába kerültek (ez az elnevezés arra utal, hogy halál unalmas és idegesítő csapatok vannak ott), ahol a portugáloktól, a németektől és a hollandoktól is méretes zakót fognak kapni, ha egyáltalán találnak egy gólnál többet, sikerként könyvelhetik el a tornát.

A sorozat korábbi tagjai itt érhetőek el.