Ma van az a nap, amikor mindannyiunknak meg kell állnia kicsit, lehiggadni, végiggondolni az életünket, és megtenni minden egyebet, amit egy ünnepen szoktunk. Álljunk meg egy percre, vessük tekintetünket az égre, és még most, amíg lehet, köszöntsük a Napot, éltető Anyánkat, aki sugaraival és melegével táplál bennünket. Most, ebben a percben van a téli napforduló, köszöntsük hát a Telet, és örvendjünk, mert mától hosszabbak lesznek a nappalok.
Ma van az a nap, amikor a vallások találkoznak. Nem konkrétan ma, hiszen a Karácsony máskor van, a Hanuka, vagy éppen a Kwanzaa pedig egyenesen egy hétig tartanak, az őseinkről nem is beszélve, hiszen az ókori római kultúra a Saturnaliat, míg mások Mithrászt ünnepelték, vagy bárki mást, akit istenüknek tartottak. A napforduló megünneplésének tehát hatalmas, több évezredes hagyománya van szerte a világon. Kulturális alap, amely már az ókornál is régebbi emberek tudatába is beépült, puszta megfigyelésként, ahogy felnéztek az égre.
Ma van az a nap, amikor kultúráink, vallásaink találkoznak, és életfelfogásunk végre pozitív irányba fordul pusztán attól a ténytől, hogy mától többet lesz világos. Örüljünk hát, gyertek, éltessük együtt a Napot!
