Miután hazaértünk a világ legjobb fesztiváljáról és nagy nehezen kipihentük (?) Panyola fáradalmait, másnap, azaz 5-én vasárnap szkr-rel elkeveredtünk Bodajkra, az 5. Ökopolitikai Nyári Egyetemre (röviden: LMP-tábor). Itt egy kerekasztal beszélgetést lehetett meghallgatni, ahol nem más, mint maga Jávor Benedek is fellépett. Rövid beszámoló egy olyan helyről, ahol a legkisebb (legjelentéktelenebb?) parlamenti párt tartotta szokásos nyári összeröffenését.
Ami már a megérkezéskor látszott: Bodajk szép. Pontosabban a mellette lévő falutábor a szép, magán Bodajkon nem nagyon voltunk. A magam részéről jobban csipázom a dimbes-dombos környékű falvakat, van hova felmászni, hirtelen jött ötlettől vezérelve az egyik kisebb hegyre majdnem fel is mentem, de aztán az Idő, a lelketlen zsarnok visszarendelt. Kezdődött ugyanis a beszélgetés, de ne szaladjunk ennyire előre.
Egyből feltűnő volt, hogy az LMP B-közepénél az egy főre jutó kisgyerekek és kutyák száma dícséretesen nagy, ami akár egy esetleges, „megdöbbentő” párhuzamot is vonhat a Bánkitóval. A hangulat egyébként családias volt, látszott, hogy a záró napon vagyunk ott, már mindenki otthon érzi magát, de ugyanígy mindenki húzna is már el, a fáradtság nagy úr. A program után, hazafelé jövet beszélgetésbe elegyedtünk két fiatal LMP-s sráccal, akik teljesen jóarcok voltak, de ami fontosabb: meséltek. Meséltek arról, hogy 4-5 napot nehéz kibírni hús nélkül, mivel vegatábor volt (WTF??), illetve meséltek az „autonóm lányokról”, akik azon túl, hogy nem hagyják felszedni magukat még a lábukat sem borotválják. Az előbbihez kapcsolódva az is lényeges, hogy itt nem füvet árultak egymásnak suttogva a helyi lázadó polgárok, hanem szalonnát, már ha sikerült becsempészni a rém gyengén őrzött táborba. Mi a magunk részéről kaptunk karszalagot, de azt is csak a formaság kedvéért, állítólag azért, hogy nehogy kidobjon valami szekus, „bár én még eggyel se találkoztam” – mondja nekünk az esemény egyik főszervezője… Nem is csoda, hogy betörtek az egyik épületbe magukat újságírónak mondó szakemberek és elvittek mindent, amit ott találtak (laptop, pénz, egyedi szemüveg, tehát semmi sokat érő). Politizálás, ökoöntudat, Rosa Luxemburg-terem, mindenhol feliratok, hogy ki mire vigyázzon, de ami a legviccesebb: nagyon sok autó, ami kissé ellentmondásosnak tűnik egy LMP rendezvényen, még ha azt meg is értjük, hogy valahogy azért oda kell jutni.
Szóval, a beszélgetés. Ott volt a Szolidaritás, a Milla, a 4K! meg persze Jávor Benedek, helyieknek csak Bence. Index bátyánk is megemlékezett az eseményről, ehhez csak néhány dolgot tennék hozzá. Jávor frakcióvezető bácsi például abszolút élvezte a hazai pálya előnyét, minden megszólalását megtapsolták, soha nem felejtette el név szerint megemlíteni a közönségből jövő kérdezőt, egy kis cinkos összemosolygás Scheiring Gáborral itt, nagy barátság a 4K!-val ott, szóval LMP-ééknél minden a legnagyobb rendben megy, már ami az Orbán-rendszer elítélését illeti. Egyébként ami a legjobb volt, az az, hogy több mint két órán keresztül a tisztelt résztvevők alig beszéltek valamiről. Azon túl, hogy megállapították, az összefogás feltétlenül szükséges és valami alapot kéne adni neki, igazából semmit nem tudtunk meg. Persze voltak gyöngyszemek: elhangzott például, hogy a Milla „a pártot választani nem tudók szakszervezete”, ami felőlem lehet igaz, bár engem ugyan nem képviselnek, mondom ezt minden tiszteletem és munkájuk elismerése mellett. A másik csudaság a „kis boldog belvárosi buborék” kifejezés volt, ami valóban fenyegeti a résztvevő mozgalmakat. Mármint, hogy azok maradnak.
Amúgy egészen fantasztikus, hogy mennyire érdekesen tudnak a semmiről beszélgetni ezek az emberek (mármint a politikusok, közéleti szereplők, vagy éppen a bloggerek). Mert igazából sok mindenről nem is lehetett beszélgetni, volt ez a három részes tanulmány, ami miatt összehívták ezt az egészet, ebben olyan fantasztikus tanulságok vannak, mint például: Magyarországon sok a bizonytalan szavazó, akik ráadásul mind európai zöld liberális elveket vallanak (sic!), és ha összefogna a „rendszerkritikus ellenzék”, akkor akár (!) meg is tudnák őket szólítani. Hajrá, srácok!
Az LMP-sekkel tölteni egy fél napot egész szórakoztató volt. Barátságos, nyitott embereknek tűntek, nem volt velük semmi gond, jó idealista módjára nyilván végigitták és egyebezték a hetet, gondolkodtak a világról egy kicsit, beszélgettek, satöbbi. A meggyőzéshez viszont kicsit kevés volt, könyörgöm, nehogy már egy Jávor Benedek legyen a sztár!