Csodálatos napsütésre kelt az ország 2012. február 25-én. Felkeltem, kimentem az erkélyre, hagytam, hogy a nap melegével sugározzon arcomra és a gyenge szellő simogassa testem (update: azóta beborult). Minden békésnek és boldognak látszott, úgy éreztem, minden gond elillan és hogy az élet alapvetően megjutalmazott engem, az egyszerű bloggert. Ekkor hirtelen, a semmiből, bevillant az Ötlet. Olyan magától értetődőnek és könnyűnek tűnt: szamarat kéne nevelni! Elmagyarázom.
Egy szamár nagyon hasznos lény, hiszen sokat bír, rá lehet pakolni egy csomó mindent, végső esetben pedig magunk is felülhetünk rá és szamaragolhatunk (igen, ez a szó a poszt kvintesszenciája). Eleink is sűrűn előnyben részesítették hasznossága és olcsósága miatt (sokaknak nem futotta rendes lóra). A szamár nagy történelmi múltra tekinthet vissza, kulturális hatása is jelentős, főleg a zsidó-keresztény kultúrkörben, itt van mindjárt példának okáért Jézus Krisztus, aki szamárháton vonult be Jeruzsálembe virágvasárnapkor, de az egész történelem során meg-megjelent a szamár, mint a szegények lova, de gazdaságokban is hasznosítható, mint teherhordó állat.
Tenyésztésével sajnos nagyon sokáig nem foglalkoztak, csak a két világháború között kezdődött az uradalmakban a céltudatos tenyésztés. A Magyarországi Szamártenyésztők Egyesülete foglalkozik hazánkban a szamarakkal, céljuk, hogy „ez a történelemhez számos ponton kapcsolódó állatfaj végre Magyarországon is méltó módon és helyen integrálódhasson a tudatosan tenyésztett háziállatok körébe”. A Főnix blog teljes mellszélességgel kiáll az egyesület elvei és célja mellett, hozzátéve, hogy az is nagyon fontos, hogy a szamár szó kissé dehonesztáló jellegét (ti. ’buta’) és élét elvegyük. A szamár nem buta, maximum csökönyös, de az is csak abból áll, hogy sokunkkal ellentétben nem rohan bele a bizonytalanba, hanem mindent szeret előbb átgondolni, majd bölcs megfontolás után cselekedni. Nem sietünk sehova, ha nem érsz rá, ne legyen szamarad.
Mi természetesen ráérünk és szeretnénk elterjeszteni a szamártartást, pláne, hogy ez egy alapvetően könnyen tartható állatfaj, hiszen intelligens állat, jól idomítható, emellett igénytelen, szívós, hosszú élettartamú és békés természetű. Pont nekünk találták ki.
Mivel rendes patrióták vagyunk, a magyar parlagi szamarat preferáljuk, amely egy gyönyörű állat és nagyon okos. Tökéletes hobbiállat, de kisebb-nagyobb gazdasági tevékenységek ellátására is alkalmas. Ha veszünk például egy budai társasházat, ahol közösségileg nevelnek egy szamarat, már anyagilag sem vág a földhöz, összedobni neki valami kellemes kis ólt pedig igazán semmiség. A szamártartáshoz természetesen törődés és sok odafigyelés kell. Ha jól megpatkoljuk és nem visszük nagyobb túrákra, akkor ki is lehet vinni kicsit sétálni a hegyekbe vagy el lehet menni a hátán a piacig, ami nagy segítség lenne az idősebbeknek is, például. Arról nem is beszélve, hogy a teherhordás a fő profilja, tökéletes kisiskolásoknak (képzeljük el gyermekeink milyen menők lennének egy szamárral a suliban!) a táskahordásra meg persze mindenkinek, aki szokott bevásárolni vagy különböző dolgokat különböző helyekre vinni.
Természetesen nem szeretnénk a szamarat olyan helyre vinni, ahol teljesen életidegen körülmények közé kerülne. Nem a belvárosra gondolunk tehát, hanem békés, külvárosi, vagy szimplán csak budai körülményekre, ahol a szamár kellemesen eléldegélhet. Nyitottak vagyunk azonban örökbefogadásra is és vidéki tartásra, de mért ne lehetne ismét mindennapos jelenség a szamárral bandukoló városi polgár? Itt van egy csomó autós, aki hőbörög a bringásokra és a gyalogosokra, meg egy rakat bringás, akik életveszélyesen száguldoznak az autók között! Mért nem lehet kellemesen, nyugodtan szamárháton közlekedni? A környezettudatos életmód mellett már korábban is kiálltunk és kiállunk a jövőben is, a szamarazás pedig legyen igazi közösségi élmény, hiszen mindenki szereti az aranyos állatokat!
Amellett, hogy a szamár egy eszméletlenül menő állat, még egyediek is vagyunk, elvégre kitörhetünk a kutya-macska-hörcsög szentháromságból, ami csajozásnál/pasizásnál is jól hangozhat. Nyilván fontos az üzenet átadása is: le kell számolni a „buta szamár” előítéletről, egyáltalán, hogy embereket szamárnak titulálunk. Pontosabban megmaradhat a szamár hasonlatnak, mint tulajdonság, de akkor az legyen inkább az okos, kitartó és szívós ember jelzője, nem pedig azoké, akik nem tudnak két kétjegyű számot összeadni.
