Honnan jönnek a gondolatok?
Ahogyan feltesszük a kérdést gyerekként: Ki hozta a hegyeket, amiken az a sok torony van? "-Adták az országgal." Hogy egy klasszikust idézzek. De mégis valami különbség van a hegyek és a gondolatok közt. A gondolatok nem velünk születnek, hanem mi magunk érjük el őket valahogyan. Építeni persze nem tudunk gondolatokat, csak felébreszteni. Ha végignyálazzuk porosodó memóriánkban sorvadozó nyelvtudásunkat, rájövünk, hogy nem csak mi magyarok nem építünk/készítünk gondolatokat. Mindenkinek csak eszébe jutnak a dolgok.
Vajon hol van az a sok gondolat elrejtve, amit annyi ember keresgél, és a legtöbben -érezhetően én is jelen pillanatban- nem talál? Hiszen tudjuk, egyetlen jó gondolat elég lehet az élethez -pénzügyileg. Tehát nagybetűkkel: HONNAN JÖNNEK A GONDOLATOK?
Nos, ha az olvasóban feltámad a kíváncsiság, és arra számít, hogy most megtudhatja, téved. Egyrészt hülye leszek elárulni... nem igaz? Másrészt sosem hinné el, hogy a kert végében a cseresznyefa tövében van egy vakondtúrás, na az alatt csorog egy patak, ami egy nagy föld alatti tóba fut. Annak a tónak a szélén terem egy bokor... Vajon elhinné az olvasó? Nos nem túl valószínű. Harmadrészt az is lehetőség, hogy én sem tudom.
Hogy egy apró komolyságot vigyek a mondandóba. Egy nagyon idős ismerősöm feltette nekem ezt a kérdést még régen. Nagyon elgondolkoztam, észrevettem, hogy pont ott vagyok, ahol a gondolatok teremnek, és ahonnan kölcsönkérhetek én is egyet minden alkalommal, mikor arra járok. Hogy mit adnak, az tőlük függ, a lényeg mégis az, hogy nem ingyen adják. Minden öltet és gondolat, amit kiosztanak igenis kerül valamibe. Aki meg tudja fizetni, megkapja. Az ár pedig a saját leleményünk, odafigyelésünk, koncentrációnk és felfogásunk. De hát... ahogy egy régi tanárom mondta mindig: kicsi madár, kicsi nóta.
