Hamu és Feltámadás

Megérkezett hozzánk az egyenletességében tökéletes irodalmi félóra következő felvonása. Hatalmas kérdés azoknak, akik nem olvasták el a címet, hogy miről fogunk ma beszélgetni. Minthogy a címet szoktam utoljára megírni, eme sor megfogalmazásakor, még elképzelésem sincs, hogy…

Azt hiszem blogunknak nevében van a sorsa: időről-időre kénytelen elhunyni, hogy aztán igazi főnixmadárként (avagy foenixként) támadjon fel önnön poraiból. Ötletünk van rengeteg, hogy mit is csináljunk, időnek sem vagyunk nagyon híján, a lustaság viszont nagy úr. Nnna, pontosan…

Ilyen névvel ugye minimum illik megemlékezni a Halottak Napjáról. Az, hogy ez a megemlékezés pont rám jutott, a puszta véletlen műve, de ha már, akkor megpróbálom illőn, úgy, ahogy azt tőlem mindenki elvárja. Mert a halottak megérdemlik, hogy legalább néha beszélgessünk róluk,…

Magamban ( a legnagyobb szenvedésben (nem adtam fel (hittem Isten (egyetlen testvér), benned) soha) sem) bíztam.

Üdvözlök mindenkit a rendszertelenül megjelenő irodalmi félóránkon! Nagyjából úgy képzelem el nyomtatott formában eme alkotást, mint egy szórólapot az asztal sarkában, amit vélhetőleg a Moszkván nyomták valakinek a kezébe a metró bejáratánál és ideiglenes tulajdonosa…

Üdvözöllek titeket az éppen most induló Hamu és Feltámadás-féle irodalmi félóránkon. Csendesebben vagyok, a diktatórikusan kihelyezett narrátor. Remélem, kényelmesen ültök, turbulencia esetén kérjük, hogy a kihelyezett hányózacskókat használjátok. A biztonsági öveket…