Azt hiszem blogunknak nevében van a sorsa: időről-időre kénytelen elhunyni, hogy aztán igazi főnixmadárként (avagy foenixként) támadjon fel önnön poraiból. Ötletünk van rengeteg, hogy mit is csináljunk, időnek sem vagyunk nagyon híján, a lustaság viszont nagy úr. Nnna, pontosan ezek azok a dolgok, amikről a tovább után egy szó sem fog esni.
Az az igazság, hogy amiről én most írni akarok, az már évszázadok óta (mit évszázadok, évezredek!!) foglalkoztatja az embert. Vallásokat alapítottak, teológiai vitákat folytattak, felfedeztek, pszichológusok kísérleteztek, szociológusok tömeges öngyilkosságokat követtek el, közgazdászok és matematikusok próbálták megfejteni, egy szóval: mindenkit ez izgat. Felcsigáztalak? Nem csoda! A választ nagyon kevesen ismerik. Pár budai fiatalon és néhány, agglomerációból származó egyéb vadhajtáson kívül pedig még kevesebben. A válasz: a BÜTYÖK!
Igen, ez a bejegyzés most a bütyökség mibenlétéről fog szólni. Bütyöknek lenni életérzés, egy igazi kiváltság, amely nagyon keveseknek adatik meg. Olyan ajándék, amelyet a bütyök maga ajándékoz magának. Persze, mindenkiben van egy kis bütyök, hiszen mi különbeztetne meg egyébként minket a(z amúgy nagyon aranyos) kardszárnyú delfinektől?
De mégsem mindenki bütyök, sőt! Mért van ez? Mért fosztják meg magukat az emberek ettől a fantasztikus érzéstől? Azért, mert nem tudnak róla. Az ember már csak ilyen, sok mindenről nem tud, amiről pedig már biztos tudhatna, ha nem folyton azon agyalna, hogy most pizzát kér-e vagy kínait vacsorára.
A bütyökség tehát egy kiváltság. Bütyöknek lenni nagyon különleges dolog, mivel nagyon kevesen vannak. Ha egyszer csak mindenki bütyökké válna, akkor egyrészt a Föld egy sokkal békésebb (szakszóval: bütykösebb) hely lenne, ahol boldogan simogatnánk egymás fejét, olyanokat mondogatva közben mint például: "Brávó!" Ebből következik a "másrészt" szóval kezdődő tagmondatunk (amibe már emberül belegabalyodtam), ami csak annyiból áll, hogy ez bizony milyen rohadt unalmas lenne. Ezért nem is lesz mindenki bütyök soha, mert az túl faszipántos lenne. Ergo, bütyöknek lenni különleges. Így még fel is néznek rájuk az emberek.
Bütyöknek lenni hatalmas felelősséggel is jár. Ha igazi bütyök vagy, akkor például fel kell ismerned az embertársaidon, hogyha gondjaik vannak, és olyankor ki kell mondanod a jelmondatot: "Naaaaaa, hát bütyöööök!"' (Ezt egy bizonyos hangsúllyal kell mondani, járjatok utána.) Ennél vigasztalóbb, őszintébb és tisztább mondat nincs a világon! Ezt a bütyök mondhatja bármelyik embernek, attól az még nem válik bütyökké, de egy pillanatra megérzi azt a csodálatosan magasztos érzést, amit a bütykök nap mint nap megélnek. A problémák pedig egyből elillannak.
A felelősség másik aspektusa pedig természetesen az, hogy a Mondattal sem lehet csak úgy dobálózni. Erre nagyon oda kell figyelni, meg kell érezni a lélek ama rezdülését, amikor látható, a Mondatra van szüksége. A bütyök kötelessége, hogy jobb hellyé varázsolja saját környezetét.
A bütykök egymást bármikor hívhatják bütyöknek, így felértékelődik a közösségérzés, az egymás segítése olyan alapvető és felszabadító dolog, mint a másnapos kaksizás. Ezt kívülről fel sem lehet fogni, úgyhogy szépen lassan befejezem.
Bütykeim az Úrban! Köszönöm, hogy vagytok!
