Az internet nem más, mint egymással összekapcsolt számítógépes hálózatok, “hálózatok hálózata”, ami alapja a World-Wide Webnek, magyarul a www-nek – ez az, amit “internet”-ként emleget mindenki, de ne menjünk bele a savvy részletekbe.

Az első domaint napra pontosan 45 éve jegyezték be. A web idén ünnepli 25. születésnapját: azt, ahogy egy mindenki számára, mindörökké, szabadon és külön díjak megfizetése nélkül elérhető információs rendszer született. Egy decentralizált, nem hierarchikus, teljesen nyitott, hozzáférhető és szabadon építhető rendszer, ahol bárki bármilyen információhoz hozzáférhet nagyjából ingyen.

Az internet az emberiség második esélye, amiben minden felhasználó egyenlő: nagyjából mindenki ugyanazokat az információkat érheti el, mint bárki más. Egy felület, ahol mindenki tiszta lappal indulhat és azzá formálhatja magát, amivé szeretné. Olyan kapcsolatokat épít és olyan hálózatokban mozog, ahol szeretne. Olyan információhoz jut hozzá, amihez szeretne és akkor, amikor szeretne. Olyan információval bővíti, amilyennel szeretné. Önszerveződő módon, önkéntesen és ingyenesen, például így.

Az internet a tudás és a szabadság. Az elmúlt néhány évtizedben gyakorlatilag az emberiség teljes tudása hozzáférhetővé vált bárki számára.

Mindez az a csoda, amit a feltalálója ingyen adott az emberiségnek, sőt, úgy tartja, mindenkinek joga van ahhoz, hogy elérje a találmányát ingyen.

És ez az, amiért a magyar állam pénzt fog szedni.

Kedves emberiség! Ezzel nem az a baj, hogy fizetni kell. Nem az a baj, hogy mennyit kell érte fizetni. De még csak az sem, hogy mennyi pénze vagy milyen telefonja van annak, aki ezt nem akarja fizetni. Ne adj’ isten ki és miért akarja velünk megfizettetni. Sőt, hogy hogyan néz ki, honnan jött, mit csinál, mit gondol, mit szeret az, aki nem akarja ezt megfizetni.

Az a baj, hogy az internetadó korlátoz (és lesznek nem kevesen akiket elzár) majd attól, amihez alapvető emberi joga bárkinek hozzáférni: az információhoz és a tudáshoz. Olyan ez, mint ha Viktor azt mondaná, hogy holnaptól csak az tanulhat meg az iskolában írni és olvasni, aki fizet. Neki.

Pedig ezt az alapvető jogot az ENSZ évekkel ezelőtt deklarálta, sőt törvénybe foglalták már számos országban északon, délen, keleten, nyugaton, demokratikus, de még poszt-szovjet, és válságtól sújtotta országokban is.

Miközben a világ egyik fele azért küzd, hogy mindenki elérhesse az internetet, a világ másik fele azért küzd, hogy minél inkább korlátozza. Az elérést támogatók azzal érvelnek, hogy az internet lehetőség a fejlődésre, kommunikációra, a demokráciára. Mik lehetnek az internetet korlátozók érvei? Feltehetőleg ugyanezek.