Na, hát vannak a VB-n kívül is érdekes dolgok a neten, itt van például egyik kis kedvenc blogunk, az Origos Bezzeganya, ahol amúgy tök vicces dolgok szoktak megjelenni, de most valami nagyon furcsát olvastam. Itt olvasható a poszt, a tovább után meg egy rá adott válasz.
Aki mégsem akarná elolvasni (minek is tennétek?), annak röviden elmondom a lényeget. Anyu két lányával (7 és 3 évesek) beült a Hófehérke és a hét törpe című örök klasszikus balettosított verziójára. Mi amúgy ilyenre nem ülnénk be, de mi kocsmát üzemeltetünk, nem is várja el tőlünk senki, meg biztos tök jó lehet. Na szóval, Anyu ölében a három éves kislány, aki folyton beszél, kérdezget, ez ki, az mi, satöbbi. Öreg Néni ül előttük, aki végül rájuk szól, hogy kuss legyen (finomabban, de részletekbe nem bonyolódunk). Anyu erre odébb ülne, de Másik Anyu is rájuk szól, úgyhogy inkább sírva fakad és távozik a kicsivel. Kint megkérdezi az ültetőket, hogy van-e korhatár az előadásra, mire azt a választ kapja, hogy nincs és felkísérik az erkélyre, hátha ott nem lesz gond. Ott viszont egy úr (akiről Anyu nem tudja eldönteni, hogy ott dolgozik-e vagy sem) szintén rájuk szól, ami sok lesz és inkább elmennek. Anyu a fenti nyílt levelében egyértelmű állásfoglalást kér az Erkeltől, ami még hagyján, de követeli vissza a jegye árát.
Na most. Az egész ügyért az Erkelt hibáztatni eleve nonszensz, a dolgozók közül senki nem szólt rá, nem küldte el, sőt, ahogy olvasom, még segíteni is akartak neki. Senki nem zavarta ki, hiszen a többi néző szólt rá, annak eldöntéséhez pedig, hogy egy ember dolgozó-e egy színházban vagy sem, egy nyílt levelet megfogalmazó nőnek talán lehetne elég értelmi szintje. A jegy visszatérítését követelni ezek után szimpla faszság, nem is érdemes rá több szót vesztegetni, képzeljük el azt a szituációt, hogy Anyu utazik a vonaton a gyerekével, valaki rászól, erre leszáll az első állomáson a pusztában, és nekiáll beperelni a MÁV-ot. Amellett a kérdés mellett pedig most nagyvonalúan elsiklunk, hogy vajon van-e értelme egy két és fél órás darabra elvinni egy három éves gyereket, biztos szereti Walt Disneyt.
A fő problémám persze nem ez. Őszintén szólva nagyon fel tudnak húzni az olyan emberek, akik magukat (pláne a lányukat!) nem tudják megvédeni, de aztán a média legsilányabb, legértelmetlenebb és legostobább módjához folyamodnak: a nyílt levelek irkálásához. Őszintén: kit érdekel a problémája utólag?
A magyar közéletben is nagyon felkapott lett a nyílt levelek irkálása, ami tényleg az egyik legbénább módja a vélemény kifejtésének. Ha egy közéleti ember ír egy nyílt levelet egy másiknak, azt simán megtehetné telefonon is, pláne e-mailen keresztül. Szimpla egoizmus az, hogy ő ezt nyíltan teszi, mert akkor ő most mindenki előtt elmondja, amit el akar. Ez persze szíve joga, csak én nem értem, hogy pontosan mi értelme is van. Ha viszont egy hétköznapi ember folyamodik hozzá, akkor már problémásabb az eset, hiszen mi csak így tudunk megjelenni a médiában (ami persze a net elterjedésével szintén nem igaz, de ezen is átsiklunk Anyu kedvéért). Az nem egyértelmű, hogy Anyu a Bezzeganya szerzője-e vagy sem, mert a posztjaikhoz nincs szerző rendelve (WTF?), ha igen, akkor nagyobb a baj, de ha nem, akkor sincs Anyu nyílt levelének semmi értelme, hiszen helyben is visszakövetelhette volna a pénzét, így viszont csak teret nyert egy újabb idióta véleménye az interneten. Amivel persze semmi gond nincs, végső soron erre találták ki, csak ismét meg van támadva az emberiségbe vetett hitem. És ez zavar.
