Az emberek idióták, gonoszak és mocsokmód önzők is. Nem kérdés, hogy mindenki saját magát választaná, ha döntenie kellene a saját és egy másik ember élete között. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy ezzel lenne a probléma, magam is ilyen vagyok, és még nem találkoztam személyesen olyan emberrel, aki más lenne (de ehhez hozzátartozik, hogy például a Dalai Lámával még soha nem fogtam kezet). A probléma azzal van inkább, hogy túl keveset beszélünk róla. Lehet azzal jönni, hogy egy egyébként tényleg minden szempontból tökéletes reklámfilm micsoda együttérzést indít el mindenkiben, de valójában ez az együttérzés pont addig tart, amíg kiposztoljuk Facebookra (esetemben ide), lecsukjuk a laptopot és elindulunk a kocsmába, ahol még elmeséljük a haveroknak dióhéjban, de ennyiben is maradunk. Majd nézd meg, posztoltam.

Még egyszer: ezzel a világon semmi baj nincs,
mindenki csinálja, és elég jól elvagyunk úgy is, hogy…

Elképesztően egoisták vagyunk

Példamondat:

"Tessen má’ menni, basszameg!"

Viszonylagos derültséget keltett a buszon a csávó, aki majdnem fennmaradt, mert egy néni lassú volt, a buszsofőr pedig türelmetlen. A 70 év felettiekről már beszélgettünk korábban, nem is az a lényeg. Nyilván nem ugatnál le így egy nyugdíjast (egészen addig persze, amíg végül ezek szerint mégis bekövetkezik), de azért átfutott már a fejeden. Ahogy a biciklisekkel, az autósokkal, a gyalogosokkal, a barátaiddal, a családtagjaiddal, a tanáraiddal, a munkatársaiddal kapcsolatban is. Mindenkivel, csak magaddal nem. Mert te teljesen logikusan cselekszel, mindenki más viszont röhejesen irracionális és idegesítő. Ha mégis elrontasz valamit, akkor te legalább bocsánatot kérsz, attól függetlenül, hogy közben mindenki más faszparaszt veled. Csak veled. És ha már egoizmus.

Csak a külsőnkre adunk

Példamondat:

"Vettem papucsot is a Benettonban, mert mondtad, hogy a Fila nem menő. Van egy ilyen zászló a nagylábujjánál, hogy mindenki lássa, honnan van."

Ahh, a 35-45 éves rózsadombi csávó. Megnyugtató, rá tuti nem hasonlíthatsz, egyrészt meg sem engedheted magadnak, másrészt te sokkal normálisabban állsz a világhoz. Pedig atyaég, mindenki pontosan ilyen, mint ez a fickó, aki a villamoson a telefonjába mesélte a fentieket, miközben próbált leszállni. Szerencsére éppen akkor két fülhallgató között voltam, ezért végighallgathattam ezt a csodálatos kétmondatost, amin egyrészt baromi jól szórakoztam, másrészt elégedetten nyugtáztam, hogy ez a csávó egy idióta. Pedig nincs ám akkora különbség aközött, hogy muszáj megmutatnod a márkát és aközött, hogy egy beszélgetésben csak azt meséled, ami passzol a kialakított imidzsedhez. Igen, ez van, már-már közhelyes, de tessék: mindenki hazudik. A ruha, amit felveszel tökéletesen passzol az úgynevezett egyéniségedhez, amit a környezeted miatt kialakítasz. Dr. House-nak végig igaza volt, mi pedig jól elszégyellhetjük magunkat. Vagy legalábbis úgy tehetünk, mintha.

Manipulatív gecik vagyunk

Példamondat:

"Azt fogom mondani neki, hogy megcsaltam, de valójában nem fogom, csak így veszekedés lesz, és szakít."

Ezt a tervet egy 16-22 éves lánynak sikerült összetákolnia a fejében és valószínűleg működött is. Egy kocsmában ültem és a szomszéd asztalnál ülő csajok beszélgetését hallgattam, mert a) kivételesen nem rám várt valaki, hanem én vártam és b) mostanra talán kiderült, hogy szeretek belehallgatni mások beszélgetésébe. Szóval ott ültek, és arról beszélgettek, hogy egyikük szakítana már a csávójával, de azt akarja, hogy ne neki kelljen szakítania, hanem a csávó dobja ki. Már attól megfájdult a fejem, hogy leírtam ezt a mondatot. Mindenesetre a terv tökéletes: nem csinál semmit, de elhiteti mással, aztán sodródik a legvalószínűbb felé. Most komolyan, te soha nem csináltál még csak hasonlót sem? Mindig őszinte volt az a bocsánatkérés? Soha nem mondtad csak úgy, hogy valamit nagyon szeretsz olyannak, akitől talán megkaphatod? Lehet itt szó karácsonyi ajándékról, a szüleidről vagy épp egy szakításról, teljesen mindegy. A leghétköznapibb dolgokkal is folyamatosan próbálod manipulálni a környezetedet, hogy egy fokkal kényelmesebb legyen az életed.

Ami egyébként tök normális, minek szégyenkezni miatta?