Nem lehet lenyugodni. Miközben a nyelvoktatásról szóló rendeletről valóságos cikkháború alakult ki a kormányzat és az online oldalak között, október óta a háttérben zajlik egy még komolyabb ütközet. Míg a nyelvoktatásnál vélhetően végül nem lesz igaza a jogosan paranoidoknak (vagy nem úgy), addig viszont a mérnökök között egyre reálisabbnak tűnik, hogy Magyarországon megszűnik a hivatásuk, mint olyan.
Persze az élet eddig se volt habostorta a mérnököknek. Munkájuk gyakorlatilag nincs, ahogy választásuk se nagyon: vagy csatlakoznak egy magyar kkv-hoz és reménykednek, hogy lesz lehetőségük dolgozni, vagy (a kormány tervei szerint legalábbis) csatlakoznak az állami tervezőirodákhoz és dolgoznak röhejesen kevés pénzért, amiért cserébe közepes munkát várnak majd el tőlük.
Ami történik, nagyon egyszerűen: államosítani fogják a 2014-2020-as uniós pénzek felhasználásának megtervezését és ezzel végleg kicsinálják a magyar mérnököket.
Hála a jóságosistennek azért a helyzet ennél egy fokkal bonyolultabb (de tényleg csak eggyel): a kormányzati érvelés szerint ugyanis, ha nem tennék ezt, akkor kénytelenek lennének nemzetközi pályázatot kiírni, amit kénytelenek lennének a kevesebbet kérő külföldinek ítélni, emiatt pedig a magyar mérnökök munka nélkül maradnának. Hogy miért nem lehet végre olyan törvényt hozni, ami előnyben részesíti a magyar vállalkozókat, rejtély. Az EU elleni szabadságharcot már rég megette a fene.
Azzal párhuzamosan, hogy állami tervezőirodák nyílnak majd, ahol a mérnökök közszolgaként tervezhetik meg a különböző beruházásokat, a legtöbb kis- és középvállalkozás lehúzhatja a rolót. Önmagában azzal, hogy van egy állami intézmény, ami összefogja a dolgokat, még nem lenne baj, de mind tudjuk, hogy az ilyesmi jelenleg csak káoszhoz, félig kidolgozott ötletek katasztrofális megvalósításához, végül pedig az államnak a rosszul járó emberek miatt besegítő független szakemberek kihasználásához vezet (helló, Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, az is egy sikertörténet, nem igaz?).
Anno a rendszerváltás előtt ugyanilyen módon dolgoztak a mérnökök és akkor sem működött. A demokrácia eljövetelével viszont elérkezett a magánvállalkozások ideje is. A folyamatosan fejlődő technológiai elvárások miatt az amúgy is nulláról kezdő kkv-k folyamatosan vissza kellett forgassák a profitjukat, miközben a megbízások száma állandóan csökkent. Mostanra ott tartunk, hogy szigorúan szakmai szempontból még jó is, hogy csak a Közgép nyer az állami beruházásokon, mert annyi munka nincs, hogy egynél több céget ellásson.
A mérnökök persze kiakadtak. Vagy legalábbis azok, akik benne mozognak ebben az egészben, a fiatalok mélyen hallgatnak. A most megjelent Mérnök Újságnak már a címlapja is csodálatos, belül pedig Kovács István írt egy hosszabbat arról, hogy mit is jelent a gyakorlatban ez a kormányhatározat. Viszont amellett, hogy pontos leírást ad arról, hogy miért faszság, amit a kormány csinál, azt is kiválóan leírja, hogy mi a baj a mérnöktársadalommal.
sajnos még a címlap sincs fent a neten, ami meglehetősen amatőr hiba,
ha az ember közfelháborodást akar gerjeszteni
Az, hogy az állam le akarja nyúlni a most még független szakembereket, egy dolog, az viszont egy másik, hogy most derül csak ki, hogy mennyire inkompetens ebből a szempontból. Az állami tervezőirodáknál nincsenek megfelelő számítógépek és programok, nincsenek megfelelően felkészült, tapasztalattal rendelkező szakemberek, de még a szakirodalom is hiányzik (amit ugye a kkv-knak a semmiből kellett összehozniuk maguknak). Mi történt? Az állami tervezőirodánál dolgozó mérnökök a saját költségükön, a volt irodájuk infrastruktúráját kihasználva tudták csak elvégezni a feladatot. Mi lett ennek a következménye? Az állam sikertörténetként könyvelte el a dolgot anélkül, hogy akár csak tervbe vette volna a megfelelő irodai struktúra kialakítását.
Ez persze nem új, az állam, amit lehet, úgyis elbasz, minden projektje olyan, mint a köztévé: lehet, hogy jó az ötlet, de a megvalósítás minimum katasztrofális. A kérdés inkább az, hogy eközben hol vannak a fiatalok? Annak idején az orvosi szakma azért ment át a közbeszédbe, mert a rezidensek és orvostanhallgatók kiálltak és tiltakoztak. Másra nyilván még nem jók, viszont ez az egyik legfontosabb munka, amit egy ilyen válság idején el kell végezni. Lehet valaki a világ legtapasztaltabb, legjobb kapcsolatokkal rendelkező embere egy témában, de ha képtelen arra, hogy átvigye a közvéleményt alakító újságok/csatornák/rádiók ingerküszöbét, akkor szinte mindegy, hogy kivel tud egyezkedni. Itt kéne, hogy bejöjjenek a képbe a fiatalok, akiktől senki nem várja, hogy legyen öt éves gyakorlati tapasztalatuk, azt viszont igen, hogy szívükön viseljék a szakmájuk sorsát.
Addig viszont marad a kétségbeesett tiltakozás és a remény, hogy senki nem fogja vállalni a munkát és ezzel az árulást. Viszont sajnos az embernek gyerekei vannak és/vagy egzisztenciája, amit fenntartana vagy létrehozna végre. Felszólíthatjuk a mérnököket arra, hogy ne vállalják a feladatot, de azért ideje lenne elgondolkozni a mozgósításon is. Tudom én, hogy a BME-n illik lenézni a bölcsészeket, de ha már van ott is kommunikációs képzés, akkor illene kihasználni az ő tudásbázisukat is.
Ha viszont erre nem képesek a mérnökök, akkor javaslom, hogy ha minden törekvésük ellenére átültetik a gyakorlatba ezt a határozatot, akkor a Mérnök Újság a címlap kivételével teljesen üresen jelenjen meg. És talán nem ártana elküldeni néhány újságírónak is egy rövid leírással, hogy tudják, mi történik.