A berlini IFA kiállítást a legtöbb tech-geek, a szerkesztőségből például egyedül én, úgy várja minden évben, mint más a karácsonyt vagy a kormányváltást. Az Internationale Funkausstellung Berlin az egyik legrégebbi ilyen rendezvény, korábban maga Goebbels is itt ütötte el az idejét. Egy ilyen súlyú rendezvényen természetesen minden valamirevaló gyártó megjelenik és igyekszik a legjobb arcát mutatni a nagyérdeműnek kivéve persze az Apple-t, ők értelemszerűen fölötte állnak az ilyen kisstílű tömegrendezvényeknek. Nyilvánvaló, hogy a közönség ennek megfelelő elvárásokat támaszt a gyártók felé, új megoldásokat, új hozzáállást akar a nép évről évre. Ez, ahogyan az elszabaduló marketing költségek is bizonyítják, egyre nehezebben teljesíthető elvárás.
A félévente tartott bemutatók ellenére, az elmúlt 5-6 évben nagyjából három igazán sikeres és főleg valóban újító kacatról beszélhetünk: 2007 Apple iPhone (bár inkább 2008 az App Store nélkül kétlem, hogy bejött volna a dolog), 2010 Apple iPad és 2011 Samsung Galaxy Note. Ami egyezik mindhárom esetben az, hogy az elsöprő piaci siker előtt szép számmal akadtak olyanok, akik előre halálra ítélték az elgondolást. Az iPhone-t például Steve Ballmer kiáltotta ki tuti bukásnak, az iPad-et és a Note-ot pedig nagyjából mindenki aki találkozott velük. Én most a Samsung Galaxy Gear-el próbálkoznék.
Szóval mire is jó egy okosóra. Hát elsősorban arra, hogy legyen valami új. Egy kicsit megrekedt ugye a mobilpiac a Samsung S4-e nem volt valami nagy durranás a Note 3 talán inkább, de simán elég egy Note 2, az Apple-től pedig éppen arra várunk, hogy egy az eddigieknél gyengébb (sic!) telefont dobjon ki. Ott azért van valami hiba szerintem. Nyilván ez nem csak nekünk tűnt fel, így lett 41 megapixeles Nokia, telóra szerelhető Sony objektív és Galaxy Gear.
Az eddigiek alapján egy okosóra annyira képes, hogy a telefonod tudásához korlátozottan és jóval kisebb méretben, de kényelmesebben engedjen hozzáférni. Lehet vele emailt átpörgetni, reagálni egy hívásra vagy hangfelismerő szoftverrel csevegni. Valós szituációban ez valahogy úgy nézhet ki, hogy a -10 fokban a hóvihar közepén nem kell elővennem a belső zsebbe beágyazott telefonomat, helyette beszélgethetek az órámmal a buszmegállóban, mint egy idióta. Lehet vele kamerázni is, ami látván a GoPro és egyéb apró kamerák sikerét nem rossz ötlet, valamiért mégis ezt fikázza mindenki. Lesznek majd rá alkalmazások is idővel, Shazam, Vine, Instagram ezekre például simán elegendő meg remélem lesz fingós alkalmazás is mielőbb, illetve az órát is felvehetjük a naponta töltendő eszközök sorába. Ezek a tech cégek esküszöm, mintha direkt a rezsicsökkentés ellen dolgoznának.
A fent leírtak amúgy jól is hangzanak a gond azonban az, hogy ez egy kiegészítő termék, de nagyon. Egy önmagában hasztalan eszközért pedig elég húzós 300 dollárt elkérni. Persze nyilván lesz aki megveszi, de az a helyzet, hogy ez az egész termékkategória hasztalan. Aktív használatra nyilván kevés az 1,64” méretű kijelző, a hangvezérlésre továbbra sem akar rászokni senki, önállóan gyakorlatilag nem használható (azért egy 3,5-es jack meg egy zenelejátszó elfért volna), a kényelmesebb értesítésekért pedig senki nem fog ennyit fizetni.
Azért nem elfelejteni amit az elején írtam, simán bejöhet ez még, nagyon sok múlik a jövendőbeli alkalmazáskínálaton, a tesztoldalak véleményén és persze a marketingbe ölt milliárdokon. Összefoglalva, lehet jövője ennek a dolognak, de ahhoz először alkalmazásokra van szükség és egy kicsit reálisabb árra.
Külön köszönet handras-nak aki három sorral simán megnyerheti az év trollcsapdája díjat, nélküle nem is lett volna kedvem ezt megírni.
