Hamu és Feltámadás

Néhány óra múlva kezdődik a Viasat3 legújabb csapása a közönség agyára. Igen, Az étterem harcosairól van szó, aminek a megnézése után balga módon úgy döntöttünk, hogy ha más nem, hát majd mi leírjuk percről percre, hogy mi történik itt. Hülye döntés volt, mert most már nem fejezhetjük be, meg ami azt illeti minket is érdekel, hogy lehet-e ilyen kezdés után bármennyit javulni. Az előző rész itt van, de ha új vagy, talán inkább az elsőnél kell elkezdeni.

Szentezsoltvagyok eddig ismeretlen random narkósokat kérdez az előző esti nyitvatartásról, a Vinopolis teraszán, neki ezt nyilván nem kell alapból tudnia, végül is ő csak a tulaj. A zárás után a takarításért vonja felelősségre a Trainspotting-ifjakat, és valami takarító brigádot is említ, úgy néz ki egy este két takarítás van a borközpontban, mondjuk mi, hogy tisztább ez a hely, mint a János Kórház. Következik az intro, a monológot most sem ússzuk meg.

Az instagram filterek és házi videók felváltva villódzó képi világában Kapitány egy boros rendezvényre készíti fel a boros rendezvényközpont kulisszái mögött uralkodó Kopaszt, jönnek borászok is, úgyhogy a tetkós Spartacus megpendíti, hogy kéne varázsolni valami attrakciót, valami Las Vegast, valamit, amit más nem csinál. Ez annyira kínos, hogy még Kopasz is röhög utána, nem csak mi.

A narrátor szerint pörög az élet a megnyitó óta és a műsor poénját jó előre ellőve fel is vázolja, hogy a mai menü somlói lesz, a klasszikus plasztikbomba alapanyagaival vegyítve.

Egy perccel a valami más, amit senki nem csinál után Kopasz felvázolja, hogy mit is fognak ma lemásolni, ez pedig nem más, mint az Alinea étterem desszertje. A chicagói éttermet a már megszokott mónikasó kiírásban gyorsan felvázolják nekünk, majd egy vad YouTube-diszkózás keretein belül megismerhetjük az innovatív konyhát, elsőre úgy tűnik, hogy a titka az, hogy az asztalra szolgálják fel a kaját darabokra szedve. Kopasz a videó első percében még egyszer leszögezi, hogy pontosan ugyanezt fogják megcsinálni (hangsúlyozzuk: a terv valami olyat csinálni, amit még soha senki) a többiek pedig, bár még egy perc sem ment le, már zsigerből tudják, hogy mi lesz a feladat. Az Orákulum meg persze bekaphatja. Egyből fel is hívják Zsoltit az ötlettel és a bevásárlólistával, ami így néz ki: terítő, üveghenger, egy-két kiegészítő meg főleg folyékony nitrogén. Ez kicsit hirtelen robban, de ilyen ez a showbiznisz. A Kopasz még egyszer belénk veri, hogy semmi köze az ötlethez, minket már nem lep meg, de lassan azért idegesítő.

Be is fut a mínusz 198 fokos nitrogén, Kopasz szerint muszáj lecsekkolni, hogy miként reagál rá a piskóta, az ilyesmit nem szabad elviccelni ugye. Muszáj közbeszúrnunk, hogy a bepakolt vágóképekkel végre elkezdtek vidámabb vizekre evezni, egyre kevésbé idézi A szarvasvadász hangulatát a konyha.

A mónikasó-jelentés felhívja a figyelmünket a folyékony nitrogénnel való érintkezés veszélyeire, miközben Laca és egy újabb teljesen random arc megfejelik a piskótát az anyaggal. A srácok időre verik szét a cuccot a pulton, mi meg, ilyen még nem volt, profi munkát vélünk felfedezni a mozdulatokban. Dave, valószínűleg Sumáker mentoráltjaként lazán a kamerába hazudja, hogy az alig egy órája YouTube-on megismert desszert már régi ismerőse, csupán kipróbálni nem volt még alkalma, nem para, nem ez az első és vélhetően nem is az utolsó ordas hazugság, amit megpróbálnak lenyomni a torkunkon. Tyúkanyó a korábban ismertetett veszélyekre fittyet hányva szájába veszi a nitropiskótát egy laza snoopdogg Lion Tribute erejéig, persze a többiek egyből követik a példáját, reméljük a főnök nem kapja rajta őket a füstölésen, mert abból még lehet baj.

Már csak 10 óra a borestig, érkezik Pataky Attila legtökéletesebb hasonmása, az est átbeszélése közben pedig olyan romantikát vágnak le Dave-vel, hogy csak lesünk, kéz a kézben, a hátban és még ki tudja hol, amikor nem figyelnek a kamerák. 100 fő érkezik majd, úgyhogy ideje nekiállni a somlóis mókának, a többi kajáról nem is beszélve.

Kapitány szerint az esti rendezvény azért különösen fontos, mert az étterem tematikája a bor köré épül, valószínűleg ugyanerre vezethető vissza, hogy az elmúlt három részben csak ételekkel találkoztunk. Mindegy, este hat van, indul a borest, mindenki vidám, ez egy boros központban viszonylag érhető, hiszen mindenki piál. Szentezsoltvagyok a rendezvényeken összekaparható kapcsolati tőke fontosságát hangsúlyozza, majd egy ismét homályba burkolózó, magát egyes szám harmadik személyben emlegető, öltönyös idegennel megvitatják a vízbizniszbe belépés első pontjait. Kapitány is rengeteg ideje szeretne vízzel foglalkozni, hogy mivégre akkor a borközpont, ismét rejtély, de mi már fenn sem akadunk az ilyesmin, a lényeg, hogy elmondása szerint már tíz éve szeretne palackozott vizekkel foglalkozni. Egyöntetű javaslatunk az autópályás osztogatás a júliusi kánikulában, bár az ugye valóban segítene, úgyhogy ilyesmiről szó sem lesz. A konyhában továbbra is vidám jazzes pörgés uralkodik, miközben kint  a népek továbbra is isznak, mikor a semmiből megjelenik két lány, akik sűrű elnézéskérések közepette el is rabolják Kapitányt a közönségtől. Mint kiderül esküvőjük lesz, ami nekünk fura, mert a hatályos jogszabályokat máshogy ismerjük, de rögtön elvonja a figyelmünket, hogy Zsoca őket is név szerint ismeri, a fészbukismerősök száma valószínűleg üti Luxemburg lakosságát.

Szentezsoltvagyok mindenesetre mindent megtesz, hogy profinak tűnjön, felkínál az eseményre egy tradicionális és egy lazább lehetőséget, tippelhettek mire esik a választás. Ezután a műsoridő szűkében a továbbiakban e-mailes kapcsolattartásban maradnak, hogy miért nem így kezdték ismét rejtély. Kapitány biztosítja őket, hogy mindent megtesz, hogy őket válassza az ifjú pár, mivel ez már megtörtént ennek a kijelentésnek az értelme semmivé foszlik. Maradjunk ennyiben.

Kopasz a behirdetett desszert folyamatábráját ismerteti, Dave ordas faszságokat kotyog közbe, de erre senki nem kapja fel a fejét, jobb a békesség a hálószobában ugye. Tyúkanyó, a kommentárunk hatására valószínűleg, megpróbálta kakasra zselézni a sérót, ez a produkció el is vonja a figyelmet arról, amit mond, szerencsére nem is volt fontos.

Szentezsoltvagyok mikrofonnal konferálja fel a desszertet, minimum meglepő, hogy az elvileg 62. random rendezvény ekkora technikai hátteret kap, miközben a megnyitóra anno löncshússal és kartondíszítéssel kedveskedtek az arra járó senkiháziaknak.

Egyik sokkból a másikba esünk, hiszen ismét profinak tűnő munkát illesztenek be vágóképnek a jól megszokott semmiségek helyett. A vendégek is tapssal jutalmazzák a somlóis produkciót. Kopasz szerint a lényeg, hogy a terítőn elemeire bontott somlói galuska hozzávalóit összekaparva megkapjuk az eredeti kaját, mi csak azt sajnáljuk, hogy most nincs itt Kiszel Tünde, hogy körbeporszívózza az asztalt.

12 órával később Kapitány meginvitálja Kopaszt egy jóféle disznóvágásra Szepezdre, a főszakács közben csak a konyha épségéért aggódik, mi se szívesen hagynánk rá ennyi szerencsétlenre. A kénylemes pénteki páleszbulit persze terméktesztnek aposztrofálják, nyilván le is számlázzák majd, a többiek a hirtelen jött szabadságot kihasználva eközben a Vinopolis teraszán lazulnak.

Újabb narkós jelenik meg a színen, Hacker Balázs, alias hacker (kreativitás vs. Főnix: 0-1), a reggeli kávézást méltatja, minket inkább az érdekelne, hogy miért tolnak az arcunkba ennyi random kábszerfüggőnek tűnő arcot, de mindegy, a Vinopolisé egy ilyen rejtélyekkel teli világ.

Kapitányék közben reggel 8-ra már meg is érkeznek Szepedre, nyilván az első pillanatban kiderül, hogy rohadtul nem hirtelen jött utazás volt ez, végül is az előbb még meglepetésként érte Csabócát a kirándulás, viszont mire megérkeznek, már régi ismerősként köszönti a műsor eddigi pályafutásának első szimpatikus arcát. A vágóképek alatt a nyilván Pesten szocializálódott rendező nyomására cigányzene szól, hiszen vidéken vagyunk ugye, ahol az adja a feelinget. Kopasz szerint inazni kéne a húst, erre a profizmusra a házigazda rendesen bepálinkázva csak annyit válaszol, hogy errefelé ínnal is elfogy, úgyhogy le lehet higgadni.

Alien továbbra is újságot olvas a vágóképek alatt, ha szöveget nem is kap, legalább hazaviheti a Vidéki Ízek legutóbbi számát, ez is több a semminél. A konyha hősei most veszik észre, hogy Nyominger még nem jelentekezett szolgálatra, a mónikasó update azt is tudatja velünk, hogy ez napok óta így van. Beszari alakok, persze hogy nem merik egyből Attilát hívni, inkább a disznótoron piáló Kopasznál kérdeznek rá a dologra. Mindez amúgy másfél órával a nyitás után kezdi el zavarni a srácokat, úgy tűnik, Budapesten lassan mindenki rááll a narkóra. A konyhafőnök rákérdez, hogy hívták-e, majd miután jelzik, hogy nem, Karcsi berángatását dobja be javaslatként. Nem értjük, Nyomingernek nincs telefonja?!

Zsombóc szerint Attila távolmaradása minimum szégyenteljes, de Karcsi, mint mindig, megmenti a helyzet. Persze azért mártírkodik egy rövidet, illetve elismétli a többieknek, amit már tudnak, jelesül, hogy Nyominger nem jön. Csapjunk bele!, teszi hozzá és előrántja a késeket, kemény napunk lesz. Ismét vidám vágóképek jönnek, a történések hiányoznak, de legalább a hangulat jó.

A partihangulat Szepezden is megvan, Kapitány és a gazda be is dobnak egy jó pálinkát, amihez képest, Szentezsoltvagyok szerint legalábbis, a kerítésszaggató csak vizezett misebor.

Vissza a borvárosba, random felszolgálóék éppen frissítik az asztalokon a terítőket, mikor az ablakon kinézve szembesülnek a ténnyel, hogy teljesen spontán érkezett egy turistabusz, rajta 40 külföldivel, micsoda szerencse, hogy szóltak Karcsinak, ha már ennyit aggódik a konyháért, legalább jó szervező is Spartacus. Szabó Péter rohadtul nem számított ilyesmire, hát hiszen rendezvényközpontban dolgozik, miért is jönnének vendégek. Végül megegyeznek abban, hogy akkor menü lesz, a csapatvezető picit húzza a száját, de végül győz a Vinopolis-hozzáállás: az lesz, amit ők akarnak, nem pedig az, amit a vendég.

Hacker a kollégához hasonlóan le van döbbenve, aztán ráhangolódott, nyilván nem fűvel, és bár még mindig nem jöttünk rá, hogy pontosan mi is szerepelhet a fiatalember munkaköri leírásában, mégis fontos, hogy elmondja, most mindenre fókuszálni kell, idegeskedés nem játszik. Szóval gulyásleves lesz és kacsamell, Tyúkanyó vázolja, hogy semmi nincs raktáron, láthatóan kezd kiakadni az egész műsorra, mindegy megoldjuk, nyugtatja meg a nézőket, szóval minden rendben lesz, csak kicsit stresszes mindenki.

Szepezdi vágóképek dobják fel a műsor hangulatát, a gazda, Kopasz és Kapitány sétálnak egy udvaron, a helyi fenrir greyback üvöltésére Szentezsoltvagyok benyögi, hogy nyúlhang, majd hogy a saját magával szemben is töretlen inkompetenciáját bizonyítsa, a képzelt falusi gyerekkoráról kezd kummantani. Kiderül, hogy Szepezden a disznókat 0-24-ben diszkózenével szórakoztatják, hogy ez most Guantanamo, vagy csak a Morrison’s Liget, az már lényegtelen.

Csak befurakodott a konyhába a drámazene, a negyven vendég maga az Apokalipszis, a gulyáshoz meg kész a krumpli, épp most nőtt ki, 5 perc a kacsa, 5 fő két vega – végre ismét szakmázunk. Karcsi kalózzászlók nélkül is tud fenyíteni, sírva könyörög a rabszolgáknak, hogy vigyék már kifelé az ételt.

Megint új szereplőt kapunk, ezt már rég nem tudjuk követni, mindenesetre Baranyi Laci, kifejti, hogy boldogok voltak a vendégek, annyira, hogy csak az egyikük hagyta el sírva az éttermet.

Ismét Szepezd, délután egy óra van, Kopasz már teljesen rá van görcsölve, hogy mi lehet az étteremben, szóval lassan indulna, a részeggazda meg úgy pörög, hogy azt egy élmény nézni, komolyan imádjuk a csávót, már-már súrolja Karcsi népszerűségét. Közben a Vinopolisban mindenki azon tanakodik, hogy mi okozza Tyúkanyó pillanatnyi idegbaját, szerintük az üres hűtő a bánata, szerintünk meg a kamerák basszák csőrét.

Zsocáék továbbra is vedelnek, a tulaj kifejti, hogy még egy után behal, valóban, már csak a Jersey Shore-utánérzés hiányzott ebből a szériából.

Úgy ugrálunk az országban, hogy már ketten behánytak a Főnix erre fenntartott mosdójába, szóval igen, ismét a Vinoban vagyunk, ahol valaki a cheese caket dícséri, nem is tudtuk, hogy ilyet is felszolgálnak. A valaki annyira el van ragadtatva (biztos nem laktózintoleráns, mint Légpárna), hogy egyből írna a készítőnek egy halleluját. Ez meg is történik, de mivel a Vinopolis köztudottan a tövény felett áll, nem a mindenhol kötelező Vásárlók Könyvébe illesztik a hálálkodást, hanem egy posztitre firkálnak örökké tartó emléket. Tyúkanyót ez amúgy kurvára nem érinti meg, keményebb, mint hinnénk. Végeláthatlan, megadta egy csaj a telefonszámát-poénok következnek, Zsombóc pedig (aki három résszel ezelőtt még szűzkezű kezdő volt) a sárgacetli adta ego boostot felhasználva elbüszkélkedik, hogy neki/a főztjének bizony nem ez az első szerelmeslevele. Vidám vágóképek után Karcsi a nap sikerét erősítve bejelenti, hogy egy falat kaja sem jött vissza a konyhába az est folyamán, aminél egyértelműbb hazugságot nehéz lehet összedobni, egy negyvenfős háromopciós vacsorára vetítve.

Mindenki tragikus hirtelenséggel lelép, gyorsan kapunk még egy új karaktert, Juhász Balázs 5, azaz öt pontra értékeli a napot, Kopaszék elindulnak hazafelé, miközben a Vinopolisban elégedetten basztatják Tyúkanyót a telószámmal. Az idilli hangulatnak az ablakon kinézés vet véget, ezt nem hiszem el, még egy busz, aztán bumm, vége is.

A Főnix véleménye a részről: