Kevés idegesítőbb dolog van annál, hogy bár folyamatosan követjük a híreket és minden alkalommal rácsodálkozunk a valóság teljes szürrealitására, a sok bába között elvész a gyerek és év végén csak egy homályos benyomásunk marad arról a töméntelen mennyiségű cinikus suttyóságról, amit a közéleti személyek napról napra lenyomnak a torkunkon. Részünkről úgy vagyunk vele, hogy itt az ideje egy szégyenfal létrehozásának, ami minden hónap végén megemlékezik azokról, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy a fejünket a falba verve gondolkodjunk azon, hogy most akkor röhögni kéne vagy csak csendben sírni a sarokban. A kérdés egyszerű, pusztán arra kell választ adni, hogy mégis ki volt az, aki a legnagyobb gyökérséget csinálta a hónapban. A győztesek bejutnak az év végi döntőbe, ahol a végső nyertes egy minimalista stílusban rajzolt faszt kap ajándékba. Januárban Hoffmann Rózsa nyert fölényesen, februárban pedig az ELTE-BTK HÖK jobbikos excel-varázslói vitték el a szavazatok 45%-át. A mezőny persze most is erős, de végül csak egy maradhat!
Hát most őszintén, tudtuk mi, hogy forradalmi hónap lesz a március, még az átlagosnál is több politikai suttyósággal, de az, hogy Orbán végül tényleg kinevezte Matolcsy-t a jegybank élére, kicsit erős volt kezdésnek. Persze, értjük mi, hogy aki egy ilyen listát vezet az talán ne lepődjön meg az abszolút várhatón, de akkor is, a hó eleji időzítés eléggé betette a kaput. Nincs ezen mit beszélni, már az a videó, amin Matolcsy leteszi az esküt, önmagáért beszél.
Az átlagembernek már tényleg csak a sírva röhögés marad, amikor egy akkora médiabirodalommal rendelkező oligarcha-óriás, mint az emeszpé beleszalad egy olyan pofonba, hogy a legnagyobb kereskedelmi csatorna közleményben tiltakozik az ellen, hogy felhasználták a felvételeiket az egyébként rettenetes kampányfilmjükhöz. A film alapból túl hosszú, tehát még csak problémát sem okozott volna, ha kihagyják az RTL Klub Híradójának részleteit, de nem, nekik muszáj volt betenni. Biztos túl jól vannak vágva. Az pedig, hogy nem akadt egyetlen ember sem a jogi osztályon, aki szólt volna, hogy talán engedélyt kéne kérni a felvételek tulajdonosától külön elképesztő, ha ilyen apróságokra képtelenek odafigyelni, akkor nem véletlen, hogy elnéznek egy-két számlát az állami megrendeléseknél.
Még az se kerülhette el a Manchester United - Real Madrid BL-meccs elképesztő bírói döntését, aki soha nem olvas focival kapcsolatban semmit, és tényleg fogalma sincs az egészről. Részünkről mind szurkoltunk valamelyik csapatnak és egyikünk sem volt elégedett a meccs után. A szurkolás élményében az az egészen fantasztikus, hogy ha nyer a csapatod, akkor olyan eufória tör rád, amihez foghatót maximum drogok képesek okozni, míg ha veszít, akkor sokkal rosszabbul érzed magad, mint a legrettenetesebb szakításod után. Gyűlölöd a csapatod, mert veszített, gyűlölöd az ellenfelet, mert megérdemelte/nem érdemelte meg (éppen aktuális aláhúzandó) a győzelmet és gyűlölöd magadat, hogy tényleg ennyire össze tudsz törni egy olyan hülyeség miatt, mint egy focimeccs. Viszont nincs annál rosszabb, mikor egyiket sem tudod érezni pusztán azért, mert egy idióta egy teljesen tiszta szituációban teljesen máshogy döntött, mint azt az alapvető logika kívánta volna.
Wow. De komolyan, wow. Emberek fagynak halálra, a Magyar Csak Magára Gondol-mítoszát romba döntik emberek ezrei, akik akár szállással és meleg étellel, akár ásóval és teával, vagy akár, igen, a kurva traktoraikkal segítenek az iszonyatos márciusi télben ragadtaknak, erre ez az idióta alkoholista előveszi a 2005-ös (tehát nyolc évvel ezelőtti!) gazdatüntetés miatti sértettségét és beugat Facebookon? Most tényleg? Hát a kurva anyádat, Tibor, ne csodálkozz, hogy egyedül vagytok.
Na ez a másik banda, akik teljesen kiakasztották a komplett kocsmát. Az elmúlt időszakban (egészen pontosan 2012 és 2013 fordulójától kezdve) többször is bezártunk inkább, csak hogy átjussunk egy-egy buliba, amit a régen csak zsidóskodással elfoglalt belvárosi (micsoda meglepetés) zsidók kvázi tulajdonában lévő Sirályban rendeztek. Elképesztő élmény volt minden alkalom, értelmezhető árú pia, underground-hangulat és a régi házibulikat idéző közeg, ami kábé tíz éve kiveszett Budapestből. Azt hittük, hogy a sirályosok megtértek és végre elkezdtek nem azzal foglalkozni, hogy minél többet ártsanak a magyarországi zsidó közösségnek. Aztán rájuk szálltak tök jogosan, mert a hatóság kétszer is rájött arra, hogy nem is annyira adomány a sör ára. Ha valaki ekkora szakadék felett egyensúlyoz, akkor ennél jobban oda kéne figyelnie. Az pedig, hogy egyből előhúzták a zsidókártyát és a Pészach elleni támadásról sivalkodtak, miközben nyilvánvalóan ők baszták el, egész egyszerűen felháborító. Fasiszta államot kiáltani az utóbbi idők legjobb bulihelyének romjai felett nemcsak ízléstelen, hanem nyilvános átbaszása azoknak, akik azt hitték, végre nyílt egy fasza hely Budapesten.
A március végi maláj nagydíj minden szempontból gáz volt, különösen, hogy ismét felszínre került a csapatutasítás ősi kérdése. Megmondhatja-e egy csapatfőnök a versenyzőnek, hogy ne előzzön, vagy épp engedje el a társát? Persze lehet emiatt ölre menő vitákat is kezdeményezni, főleg, hogy a támogató és az ellenző oldal nagyjából egyenlő számú fontos és releváns érvvel van felszerelkezve. Épp ezért mi nem megyünk bele ebbe a marhaságba, maradjunk csak annyiban, hogy az évad második futamán, amikor még az erőviszonyok sem tiszták, igenis suttyóság csapatutasítással elbaszni egy futamot. Suttyóság azt megszegni is, kedves Sebastian Vettel, suttyóság ezen hisztériázni is, kedves Mark Webber, és suttyóság már most első számú pilótát kijelölni is (átlátunk rajtad Ross Brawn, hiába vagy kövér).