A mai nap ugyanolyan átlagos volt, mint a többi. Reggel korán felkeltem, kimentem kávét csinálni, amíg vártam az ébresztő nedűre beizzítottam a kölcsönlaptopot, tettem háromésegykicsi kanál cukrot a mélyfekete itókába, rálöttyintettem némi tejet, elszívtam két cigit, ránéztem az Indexre, ahol láttam, hogy 250.000 eurót ér a magyar állampolgárság, aztán elmentem tanítani. Alig három hónapja még tuti volt, hogy jönnek haza a magyar fiatalok, nem lesz baj. Ma már Kínából akarunk importálni újmagyarokat.
Valahol amúgy érthető, hiszen majdnem rokonok vagyunk. A magyar egy félázsiai származék ugyebár, tényleg csak annyi a különbség köztünk és a kínaiak között, hogy mi még ázsiainak is szarok vagyunk, meg államkötvényt sem akar venni senki. Ha akarna, akkor nem lenne szükség naponta új adónemekre.
Nem azzal van itt a nagy baj, hogy el akarjuk érni, hogy végre valaki befektessen az országba. A baj azzal van, hogy elértük, hogy senki ne akarjon befektetni. Nem azzal van a baj, hogy valóra válik az egymillió munkahely, hanem azzal, hogy importáljuk még a munkásokat is. Nem azzal van a baj, hogy megpróbáljuk rávenni a fiatalokat a maradásra (alias röghöz kötés), a probléma ott kezdődik, hogy ha mégsem maradnak, akkor eladjuk az országot másoknak.
Ez a sztori tényleg olyan nagyon sok szinten vicces, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Vegyük sorra, tényleg csak címszavakban: fülkeforradalom, a kultúra védelmének szövegével az amúgy is szar köztévé elkorcsosítása, nyitás a kínai kommunista rezsim felé, az imperialista nyugatra menekülő fiatalok erőszakos itt tartása, turulavatás messiási szöveggel, aztán a slusszpoén: az állampolgárság eladása 250.000 euróért. Végre tudjuk, mennyit érünk.
A regnáló hatalom abban a pozícióban tetszeleg, hogy a legnagyobb védője a magyarságnak határon innen és túl, miközben kilóra megvehetőnek tekinti azt, amire olyan kibaszottul büszkék. Persze a magyar az egy megnevelhetetlen nép, nem lehet itt semmit csinálni, mert mi mindig csak lázadozunk. Még szerencse, hogy van megoldás: szerzünk új állampolgárokat, akiknek pénze van benne, úgyhogy biztos nem pattognak majd.
Tizenötmillió magyar a lófaszt, lesz itt mindjárt egymilliárd. Sokan vagyunk, de még mindig nem elegen.
