2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Látogassunk hát el a korrupció és az állandó káosz hazájába, Olaszországba!
A meglepően fiatal életkorral rendelkező Olaszországot minden jóérzésű embernek muszáj gyűlölnie, már csak azért is, mert ellopták a zászlónk színeit, elforgatták és azt gondolták, hogy ettől kurva eredetiek lesznek. Az olasz Európa egyik leglustább népe, mindent sunyin, feketén és illegálisan próbálnak megoldani, és még egymást is utálják, ami valljuk be, nagy teljesítmény. A mindig zseniális Family Guy is rendre méltó módon emlékszik meg az országról, nézzük is meg ezeket:
Hozzáfűzni nem nagyon van mit, de az a tény, hogy Silvio Berlusconi háromszor lehetett Olaszország miniszterelnöke, és hogy kvázi 20 éve egyedül irányítja az olasz politikát, mindent elmond erről a koszos, hangos és idegesítő országról. A maffia áldásos tevékenységét szerte a világon most inkább nem fejtem ki, azt hiszem mindenki látta a Keresztapát, aki meg nem, az most hagyja abba a posztot, nézze meg, és onnantól nem is tud csinálni mást ezzel a szennyországgal, minthogy őszintén gyűlöli. Berlusconi pedig még a valamilyen szinten erkölccsel rendelkező Corleone-családnál is rosszabb: kurvázik, piál, üvöltözik, közben pedig az országa jólétéért az égvilágon semmit nem csinál. Kezében a komplett média, a rendkívül undorító AC Milan focicsapata és a zsebében pihen minden második olasz politikus és bíró is, máskülönben már rég a börtönben rohadna. Jól jelképezi ez az ember az olasz lelket: mindegy, hogy milyen eszközökkel, csak legyen pénzem.
Oké, hogy szép az ország, azt kár vitatni, ha odautazol és kicsit körülnézel, egész fasza, régi helyeket lehet látni, de ez a dolog pontosan rávilágít Olaszország egy másik rákfenéjére: Csizmaföldének csak múltja van, se jelene, se jövője. De most komolyan, elmész Rómába, Firenzébe, Velencébe vagy bárhova és mindenhonnan áradni fog a Múlt, ami még rendben is van, de ahogy mendegélsz az utcákon, egyedül azt érzed, hogy időt utaztál, és azért nem véletlenül örülünk, hogy az úgynevezett modern korban élünk. Olaszország pontosan bemutat mindent, amiért nem akarnánk a középkorban élni: mocsok, káosz és zaj. A zaj a legrosszabb: mivel azért autóik vannak (méghozzá milyen csodálatosan pocsékak!), így állandóan a dudán tenyerelnek, üvöltenek és hadonásznak. Az egésznek olyan a hangulata, mintha egy olcsón összetákolt falusi bazárban lenne az ember, itt-ott néhány monumentális templommal kiegészítve. Ahogy dél felé haladsz, úgy egyre inkább érzékelni a barbárosodást, mert bár szépek a városok és az ország, ezek az emberek ezt egyszerűen nem érdemlik meg. A XIX. század közepén rájöttek ugyan, hogy sokkal jövedelmezőbb lenne együtt élnie a sok kis királyságnak, amelyek addig halomra ölték egymást, ettől még jóba nem lettek.
Nem is tudom, miket szoktak még felhozni az olaszok mellett…ja igen, a filmek. Na bazdmeg, ha szerinted Roberto Benigni jó színész és nem egy idegesítő ripacs, akkor javaslom, keresd fel kezelőorvosod. Bud Spencer és Terence Hill pedig bár 6-10 éves korom között viccesek voltak, de lássuk be, hogy felnőtt fejjel azért elég unalmasaknak és kiszámíthatóaknak tűnnek a filmjeik. Az olasz zenébe pedig bele se menjünk, undorító nyálas férfiballadák, amik bár biztos levesznek sok nőt a lábukról, de azoknak elég az, hogy a szemükbe hazudnak. Ne mondja senki, hogy amikor azt mondja valamelyik ilyen ripacs, hogy „ma ezer nőnek vallottam szerelmet”, az faszán hangzik és őszinte. Az lenne őszinte, hogyha azt mondaná „igen, elvernyákoltam néhány olasz picsának egy dalt, erre egyből széttették a lábukat, kiakiráááály?”.
Az olasz focinak pedig egyenesen külön neve van: catenaccio. A szó hivatalos jelentése: úgy kinyírjuk a focidat és téged is, hogy az élettől is elvesszük a kedved. Az amúgy egy ostoba, bamba vigyorból álló Olaszország a pályán hirtelen egy kivégzőosztaggá válik. Egy rendkívül fegyelmezett, de focizni nem tudó kivégzőosztaggá. Bárkit kérdés nélkül lerúgnak, ha ki meri cselezni őket, és tízen védekeznek a saját tizenhatosukon, mivel egyetlen céljuk az, hogyha már nekik nincs semmi elképzelésük erről a játékról, legalább a többiekét legyilkolják, elöl meg majd lesz valami. Ha lenne igazság és jóérzés a FIFA és az UEFA nevű szervezeteknél, akkor már rég kizárták volna Olaszországot a soraikból. De persze itt is a maffia irányítja a dolgokat, így erről szó sem lehet (mit ad Isten, az UEFA-elnök Platini is a Juventus legendája volt valaha). Az olasz foci a korrupció és a bunda szinonimája, állandóak a balhék, botrányok és szurkolói rendbontások. A klubjaik? A Juventust 2006-ban zárták ki – teljes joggal – az élvonalból, de a botrányban a Milan is részt vett, az Interről pedig ne is beszéljünk, utolsó férgek mind.
A jelenlegi válogatott erőssége természetesen a védekezés, és bár Buffont bírjuk, mert a neve pojácát jelent, és ennél kevés ironikusabb dolgot tudunk elképzelni, a többieket a Pokol legmélyebb bugyraiba kívánjuk valahova a tökönrúgás és a vasárnap reggeli harangszó mellé. Ne is menjünk bele a részletekbe, pontosan elég, ha egy nevet megemlítek: Mario Balotelli. Nagyképű, arrogáns, ostoba seggfej, aki bár focizni azt nagyon tud, de az észbeli képességek hiánya miatt soha nem lesz belőle igazi klasszis. A maffiózóképű Prandelli vezette olasz csapat a spanyolokkal, a horvátokkal és az írekkel van egy csoportban, és őszintén, tiszta szívből remélje mindenki, hogy minél hamarabb kiesnek a picsába, különben több lesz a nézhetetlen meccsek száma háromnál. Cserébe a mi tippünk szerint tipikusan olaszos módon (három 0-0 a csoportban, aztán az egyenes kieséses szakaszban két 1-0-lal meg egy büntetőpárbajjal) nagy meglepetésre megnyerik az egészet. Bocs.
A sorozat korábbi tagjai itt érhetőek el.
