Volt szerencsénk felvételről (!) megnézni Fábry Sándor legújabb showműsorát, és hát mindenképp kikívánkozik néhány gondolat. szkr-rel ültünk le megnézni, direkt felvettük, nehogy lemaradjunk róla (persze az MTV videotárában is ott van, de mi lelkesek voltunk). Fábryt szeressük, szerintem alapvetően vicces figura, de ehhez még túl fiatal vagyok. Nem ugyanaz és nem is jobb.
Badárékkal indítani jó volt, azon nevettem, viccesek voltak. Meg persze tróger bunkók is, de tőlük pontosan ezt várja az ember. Aztán megjelent Fábry Sándor. Első mondata a köztévén ez volt: „Hát jövök be akkor.” Ez a kivetett félmondat-szerűség előrevetítette, hogy mi vár ránk: tömény MTV-fíling kicsit tuningolva és nem túl profi műsorgyártás.
Fábry azzal kezdte, hogy bemutatta nekünk „Putyint”, aki komolyan bejött, leült, mondott valamit Fábrynak és onnantól fogva még egyszer mutatta a kamera. Pedig Fábry felvetette, hogy elmondja majd, min sugdolóztak, de ezt végül nem tette meg a műsor végéig sem…
Ezután jött a szokásos Fábry-monológ, de az egész valahogy más volt. Mondjuk adjuk meg a császárnak, ami a császáré: őszintén bevallotta, hogy ő lett az Orbán-rendszer Hofi Gézája. Persze ezt szép köntösbe bújtatta, ugyanis, mint az köztudott, mindenki depressziós és ő, Fábry Sándor azért van, hogy oldja a feszültséget. Reméljük, ebben nem vall kudarcot.
A legjobb persze az volt, ahogy a zenekart (csupa csodaszimfónikus, éljen a kultúra!) kiosztotta, hogy rossz időben húznak tust a poénjai alá, és hogy majd ő jelzi, mikor jöjjön a zene. Ezt aztán az egész műsor alatt végig (!) csinálta, rendre kiintett a zenekarnak, gyakorlatilag ő vezényelt. A poénok azért jók voltak, Fábry hozta magát és a szokásos totál követhetetlen, csapongó gondolatmeneteit, amik miatt igenis szeretjük, ezt várjuk tőle. A dizájn-center is a szokásos volt, akkor tűnt a leginkább úgy, hogy Fábry nemcsak elemében van, hanem műsort is csinál. Persze itt is volt egy totál szürreális jelenet: egyszer csak, abszolút a semmiből, a Magyar Televízión megjelent egy pár szép nagy, formás női mell. A csajnak, aki bikiniben bevonult a dizájn center közepén egyszerűen semmi keresnivalója nem volt ott, izzadtságszagúnak és nagyon nem odavalónak tűnt. Szerintem ő se érezte jól magát.
A vendégekkel aztán elég gyorsan a képünkbe nyomta az ország Sanyija (vagy az Torghelle?), hogy mostantól bizony véget ért az egynyaras sztárocskák és a megcsinált celebek műsorban való feltűnése. Ezzel együtt persze eltűnt a kíméletlen Fábry Sándor is, aki kicsinálja az ostoba vendégeit, nem hagyja őket beszélni, satöbbi. Ehelyett kaptunk távol-kelet gyűjteményekkel kereskedő szakembert (akinél azért megkérdezném, hogy ugyan miféle diplomáciai munkakörben dolgozott a hatvanas évek Vietnámjában?) és eredeti Stradivari-hegedűt Mozart aláfestéssel. Persze a könnyedebb csevegést se hagyta ki, a férfi kéziválogatott képében azért jött néhány mostanában felkapott sztár (?), de az is a normálisabbjából.
Fontos még megemlíteni a zenei betéteket. Én speciel már régebb óta szeretem Boban Markovicot, Rúzsa Magdit meg pláne, szóval tök jó volt két számot végighallgatni tőlük. Így gondoskodva lett arról is, hogy bár nincs reklám benne (állítólag ez egy döntő érv volt Fábrynak, hogy elvállalja), azért a nézők nyugodtan kimehetnek egy öt percre pisilni vagy egy jó párizsis-sajtos szendvicset készíteni maguknak (paprikával, nyilván). Rúzsa Magdi egyébként messze a műsor legjobbja volt, az a dal a végén engem egyszerűen odaszegezett a képernyőhöz.
Igazából a műsor nem volt rossz, a kézisek kifejezetten jó arcok voltak, Badárék és Rúzsáék szép (és színvonalas!) keretbe foglalták a showt, a korábbi vendégek meg érdekes dolgokat mondtak, szó se róla. De. Fábry maga mondta valamikor a műsor első harmadában, hogy kicsit furcsa neki, hogy a „kezében van az egész ló”, azaz gyakorlatilag egymaga csinálja a műsort. Valahogy látszott az, mennyivel profibb ő ebben a műfajban, mint a csatorna, amin fellép. Azok hozzászoktak Hofihoz, a Sas-kabaréhoz és ezekhez, az alapvetően régi vágású, boldog békeidők-hangulatú műsorokhoz, de most Fábryval lehet XXI. századi showt csinálni, ahol igenis beleférnek a csöcsök, a kicsit keményebb szavak, a bunkózás.
Dicséretes, hogy a közszolgálat (bár jó 10-15 év késéssel, de) megpróbál lépést tartani és kicsit feljebb jönni a nézettségi listán, ahol határozottan nem nyitott rosszul, de különösebben jól se. Fábrynak pedig úgyis épp kapóra jön, hogy teljes mértékben saját műsora lehet, senki nem szól rá, hogy például fejezzen már be legalább egy sztorit a monológjában. Valahogy nekem mégsem állt össze a dolog, lehet, hogy csak az előítélet beszél belőlem, vagy a fiatalság, de én azt a sírva röhögős Fábry-showt szerettem meg, ahol tényleg minden belefér. Ezen „csak” nevettem. Lehet, hogy ez Fábry valódi énje, de a valódi én a showbizniszben senkit nem érdekel: az vagy, akit eladtál. Fábry Sándor pedig nem ezt az énjét adta el, ergo valamilyen szinten újra kell építenie magát. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e még neki (remélem), azt meg pláne nem, hogy ez az MTV-n sikerre vezethető-e (szerintem nem). Az is igaz, hogy máshol nem tudna ennyire szabad lenni a vendégek terén, csak itt. Én szurkolok, de nem hiszek benne.
