A sorozatgyilkosokat valamilyen kifordult ok miatt titokban mindenki szereti egy kicsit. Manson, Hasfelmetsző Jack vagy éppen Sweeney Todd nem azért váltak a popkultúra ikonjaivá, mert világmegváltó elméleteik helyesnek bizonyultak, hanem azért, mert voltak olyan jófejek és legyilkoltak néhány embert, ezzel megtéve azt a szívességet nekünk, egyszerű földi halandóknak, hogy csámcsoghatunk a sztorijukon és még ölnünk sem kell. Péntek 13 alkalmából itt van most három olyan csávó, akitől tuti kiakadtok majd, annyira királyak.
#3. H. H. Holmes (aktív: 1888-1894)
Herman Webster Mudgett, ismertebb nevén Dr. Henry Howard Holmes, egy félénk kis lúzer volt, akit az osztálytársai terrorizáltak. Mikor rájöttek, hogy fél a helyi orvostól, arra kényszerítették, hogy egy ember hulláját megnézze és megérintse. Azzal az aprósággal nem számoltak, hogy ahelyett, hogy össze-vissza szarja magát, le fogja nyűgözni a dolog, teljesen a halál megszállottjává válik és lemészárol durván 250 embert, akiknek a belső szerveivel aztán kereskedett.
Hogy mi?!
Holmes egyike az első dokumentált amerikai sorozatgyilkosoknak. Az ötlet a következő volt: az 1893-as chicagói Világkiállítás alkalmából épített magának egy kastély-szerű hotelt egy gyógyszerészet helyén, néhány mérföldre a Világkiállítás helyszínétől, azzal a határozott céllal, hogy embereket öldököljön le benne. Mivel nyilvánvaló okok miatt nem akarta, hogy más is tudjon a szállásadó projekt orvosi vonatkozásairól, az építészeket folyamatosan váltogatta, így a végén csak neki volt pontos fogalma arról, hogy mi minden vág az újdonsült hotel profiljába.
A megvalósítás hasonlóan zseniális: fogta a vendégeket, valamint a neki dolgozó nőket és ott helyben megkínozta, majd megölte őket, anélkül, hogy ez bárkinek feltűnt volna. Volt, akit elgázosított egy hangszigetelt, légmentesen zárt hálószobában, másokat bevágott a pincébe és otthagyta őket éhenhalni. Egy dolog minden áldozatban közös volt: miután végzett velük, kipreparálta őket és a csontvázukat, valamint a szerveiket eladta különböző orvosi iskoláknak - mivel maga is orvosi egyetemet végzett, ezért tette ezt minden nehézség nélkül.
Később a texas-i Fort Worth-ban bukkant fel, ahol szintén szállodát akart volna építeni - ezt nem tette meg végül, saját indoklása szerint azért, mert "a bűnüldözést barátságtalannak" ítélte meg. Végül, miután kétszer megpróbált a saját halálával biztosítási csalást elkövetni elkapták és, miután 27 gyilkosságot bevallott az alsó hangon 100-200-ból, 1896. május 7-én felakasztották.
#2. A Bostoni Fojtogató (aktív: 1962. június 14-1964. január 4.)
Az előző versenyzőhöz képest óvoda kiscsoport tagja lehetne a Bostoni Fojtogató néven híressé vált gyilkológép, aki 13 nőt erőszakolt meg, majd fojtogatott a hatvanas évek elején, úgy, hogy mindegyikük magától beengedte. Ja, és persze tette mindezt fényes nappal. A csávóról elég annyit tudni, hogy még félidőnél sem tartott, amikor már annyian kiakadtak tőle, hogy inkább elköltöztek Boston külvárosából, ahol alkotott. Ráadásul két felvonásban gyilkolt: először 56 és 85 év közöttieket, utána pedig 19 és 69 év közöttieket részesített előnyben. Kicsit olyan ez, mint mikor egy csatorna imidzset vált és a nyugdíjasok helyett elkezd nőknek tematikus csatornát építeni. A Fojtogatóról máig sem biztos, hogy elkapták, bár volt egyetlen ember, aki bevallotta, hogy ő tette - mások szerint lehetetlen, hogy ezt a) tényleg ő és b) tényleg egyedül ő csinálta volna. Az viszont tény, hogy miután bezárták, pusztán jófejségből elszökött, még levelet is hagyva a párnáján a rendőrfelügyelőnek.
Hogy mi?!
Igen, miután Albert Desalvo bevallotta, hogy ő ölte meg a csajokat, akkor bezárták egy kórházba két cellatárssal együtt. Na most a sztoriban már az is zseniális, ahogy elkapták: 1964. október 27-én besétált egy nőhöz, majd miután a lényegre tért, félbehagyta az erőszakot és azt mormogva, hogy "Bocsánat", inkább elsétált. Így persze már viszonylag gyorsan elkapták és elítélték, mivel olyan dolgokat is tudott mondani a helyszínekről, amiket csak a gyilkos tudhatott (meg az áldozatok, meg az áldozatok ismerősei, meg a rendőrség - csak hogy tiszta legyen, hogy miért nem elég ok ez arra, hogy elfogadjuk: tényleg egyedül ő volt a gyilkos).
És most jöjjön a lényeg: miután elkapták és becsukták, elszökött, egy levelet hagyva a párnáján, amit a rendőrfőnöknek írt, és az állt benne, hogy azért szökött meg, hogy felhívja a figyelmet a saját és a kórház helyzetére, ahol fogvatartották. Másnap pedig, miután misszionáriusi munkáját elvégezte, egész egyszerűen feladta magát. Mert tényleg csak jót akart. Végül a fokozott védelemmel ellátott Walpole Állami Börtönbe szállították, ahol 6 évvel később megkéselték.
#1. Kiss Béla (aktív: 1912-1914)
A győztesünk nemcsak magyar, hanem annyira jelentéktelen neve van, hogy az egészen hihetetlen, arról nem is beszélve, hogy hogy néz ki. Kiss Béla a feleségével 1912 elején költözött Cinkotára, a Kossuth utca 40-be. Még annak az évnek a végén a felesége elhagyta, mire ő indokoltnak látta, hogy 24 nőt kivégezzen és a kertjében lévő műhelyében, hordókban komposztálja őket.
Hogy mi?!
A való élet Criminal Minds-arcai szerint Béla nőgyűlölete abból fakadt, hogy az anyjával való szexuális viszonyát kicsit túl komolyan vette. Ezt élesítette ki szerelmi csalódása, aminek egy brutális ámokfutás lett a vége 24 áldozattal két év alatt, akiket úgy hívott oda, hogy hirdetést adott fel Kiss Hoffmann néven, "özvegyember tartós kapcsolatot keres" jeligével. Sose sikerült elkapni, mivel első körben jól jött neki az I. Világháború, ahol elcserélte a személyiségét valakivel, aki 1915. február 5-én halt meg Szerbiában. 1919-ben volt pofája megjelenni Budapesten, majd '24-ben a francia idegenlégióban bukkantak rá, ahol Hoffmann néven öldökölt - innen, mikor rájött, hogy baj van, szimplán lelépett. Gyilkosunk tehát nem csak egyszerűen túlélő, hanem a világháború mellett az idegenlégióból való lelépést is arra használta fel, hogy eltűnjön a rendőrség elől. Még mielőtt bárki fellélegezne, nem, nem halt bele ebbe az akcióba sem: utoljára egy Kameraszem névvel illetett, hihetetlen memóriával megáldott nyomozó látta New Yorkban, a Times Square-en sétálgatni. 1932-ben.