Az előző, meglehetősen vegyes érzelmeket kiváltó ámokfutásom után végre elérkezett a pillanat, amire oly' sokan vártak már. Ez itt a VassVirágEllenesKommandó második csapása, melynek témája az a sokakat feszítő kérdés, amit maga az írónő (egy jó vicc mindig poénos) dobott be közénk, mikor hozzászólt az első részhez. Ez pedig az, hogy ha valaki magát írónak tartja, akkor vajon miért bukna meg szövegértésből?
Mielőtt nekikezdünk, azért mindenképp le kell szögezni néhány dolgot. Először is mindenki le- és megnyugodhat, azóta megszereztem a könyvet, bár végigolvasni még nem volt erőm. Egészen konkrétan a 11-es oldalig jutottam (a számozás 7-nél kezdődik), de sajnos annyira megerőltető volt a dolog, hogy inkább hanyagoltam (már a legelső oldalon olyan zseniális képek vannak, mint például "Mindig is az volt a véleménye, hogy Bombay fölött az ég túlságosan mozgalmas"). Azóta feltankoltam lelkileg Bret Easton Ellis A vonzás szabályai című regényével és ma ünnepélyesen nekikezdek és végigolvasom ezt a remekművet. Ez az egyik.
A másik, hogy mikor az előző résznél megláttam a kommentek között, hogy Vass Virág nemcsak hozzászólt, hanem még egészen korrekt is volt, őszintén megörültem. Más kérdés, hogy elbaszta szegény, de erről csak épphogy tehet. Valahol egyébként sajnálom, már múltkor is mondtam, hogy nem teszi túl nehézzé a dolgát annak, aki bele akar kötni, de lassan azt kell, hogy mondjam, túlzásba esően kedves velem. Vass Virággal egyébként, ezt pusztán a jegyzőkönyv kedvéért ismét elmondom, a világon semmi bajom nincs, az egyetlen dolog, ami zavar benne, az viszont egészen elképesztő módon, az, hogy egyesek íróként hivatkoznak rá, ami több mint túlzás. Vass Virág (mint író) kicsit pontosan olyan, mint mikor egy ordas ribanc megjelenik egy nagy társaságban és mikor látványosan csinálja a ribanckodást, a többi csaj szégyelli magát helyette. Itt ugyanez: amiatt, amit Virág csinál teljes joggal szégyellheti magát a teljes írótársadalom, még akkor is, ha nem ők tehetnek arról, hogy közéjük került valahogyan. És akkor jöjjön a komment (egészen pontosan a 3-5-ös pontig tartó részlete), meg némi szövegértés. Ahogy Virág fogalmazott: "A továbbiakban a csupasz tények."
3. A bloggert feszítő monszun-tetőablak problémára a kommentelők megnyugtató választ adtak.
NEM! Baszki, nem! Az, hogy néhány embernek fogalma sincs arról, hogy miről beszél, csak belém akar kötni, rendben van, de hát értsed már meg végre, hogy abban az iszonyatos hőségben, amikor ha kilépsz az utcára már vizes is a ruhád tetőtől talpig, akkor kurvára nem fogsz "lehúzott ablaktetővel" autókázni, mert kibaszottul meleg van. Túl meleg. Szépen felhúzod a tetőablakot és bekapcsolod a légkondit. Értem én, hogy a fílingről szól ez a szöveg, pusztán arról, hogy kurva jól hangzik, emiatt írtad le és emiatt rakták ezt a mondatot a plakátra. De ez nem változtat a tényen, hogy ordas nagy baromság.
4. Indiának nem csupán sáros-tehenes-koldusos arca van, noha ebben a történetben is kikerülhetetlen. Ami viszont több hónapos kutatómunkára, indiai utazásokra ösztönzött az éppen egy nagyon szűk, de meghatározó városi réteg, azon belül is a nők életmódja. Erről kevesebbet olvastam. India, India... az Apró Dolgok Istene, Rushdie regényei amúgy nekem is nagy kedvenceim.
Tulajdonképpen emiatt haragszom igazán. Hihetetlennek tartom, hogy miután feltételezem elolvastad a bejegyzést, képes voltál ezt leírni. Ki beszél arról, hogy Indiának csupán sáros-tehenes arca van? Annak, hogy ezeket a képeket raktam ki, annyira nyilvánvalóan ironikus oka van, hogy nehéz félreérteni. Az egész bejegyzés egyébként alapvetően szatirikus hangvételű, remélem ez azért feltűnt. Mikor azt írom, hogy lerohadt biciklivel járnak munkába, mikor azt mondom, hogy nyitott tetőablakkal csak akkor utaznak, ha egy foszladozó gumicsónakban ülnek az árvíz közepén, akkor azt lehet úgy értelmezni, hogy komolyan mondom, de minek, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy nem? Most komolyan. Baszki, te elvileg író lennél vagy mi (az én alapvető tételem ugye az, hogy főleg vagy mi).
5. Olvasóim közül többen éltek/élnek évek óta Indiában, az ő visszajelzéseikre illetve indiai ismerőseim lektormunkája, ha nem bánod, tisztelt blogger, szívesebben hagyatkoznék, mint a fenti elemző-kritikádra.
Ez mondjuk jogos. Apróság és nem említettem, de nekem a családom több évet is Indiában töltött, eléggé vicces sztorijaik vannak, nem is kevés, arról, hogy milyen volt ott élni, nővérem például (ez csak funfact-alapon) Calcuttában született. Szóval nem annyira elemző, inkább csak kritikámat arra alapozva írtam, amit tőlük hallottam. Bocs.
A lényeg persze pusztán annyi, hogy legközelebb ha kommentelsz valahova, akkor olvasd el rendesen azt, amire reagálsz. Szánd rá az időt, ülj le, jegyzetelj olvasás közben, aztán fuss át még párszor a szövegen, hátha nem figyeltél fel valamire. És akkor elkerülheted az olyan szövegértési problémákat, mint amilyenekbe most beleszaladtál.
Ez viszont így nem elegendő. Leülhet, egyes.
