Volt már összehasonlító dalelemzésünk, és mi olyanok vagyunk, hogy nem feledkezünk el a sorozatnak szánt dolgokról, így most összehasonlító sztárelemzés következik. Terítéken Stefani Joanne Angelina Germanotta és Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro.
Kezdjük a hölggyel. Az első név valójában Lady Gagát takarja (én máig nem tudtam, hogy hívják), aki 1986-ban született New Yorkban. Ez az infó, és egész élete fellelhető a wikin, így itt azt nem fogjuk részletezni. Elég annyi, hogy 17 évesen (!!) felvették egy híres művészeti suliba, ahova összesen húsz embert kerül be évente. Gaga persze szupertehetséges volt, ennek ellenére fogta magát és második évében ott hagyta a sulit, mivel kreatívabbnak, okosabbnak és egyáltalán: faszábbnak érezte magát a többieknél. „Ha egyszer megtanulod hogyan gondolkodj a művészet területén, onnantól már saját magadat is tudod tanítani” – mondta. Szerény, mi?
Ezután találkozott Nadir Khayattal (RedOne-nak hívja magát) és Rob Fusarival, akik szépen felkarolták és sztárt csináltak belőle. Megkapta a hülye nevét a Radio Ga Ga-ról, fellépései voltak, kijött a PokerFace, onnantól pedig minden rendben ment tovább. Ez utóbbi egyébként akkortájt jött ki, amikor Cristiano Ronaldo gólt fejelt a BL-döntőben. Csodálatos a párhuzam, mehetünk is tovább!
A wiki tényleg elég bőbeszédű Gagáról, szóval áttérhetünk a dolog lényegi részére. Mi teszi Lady Gagát különlegessé? Átlagosan jó hangja van, semmi extraság. Nem is valami nagy szépség. Vannak viszont szuperhíres számai, de azokon kívül én egyet se tudok: PokerFace, Bad Romance, Telephone, Paparazzi, Alejandro. Többet, ha pisztollyal fenyegetnek se, és én még szerintem egész jól állok… Ezek közül pedig ami tényleg igazán jó az az első kettő.
Ami mindenképp kiemelendő, hogy a klipjei nagyon jók. Ezeken én személy szerint Michael Jackson hatását érzem a film jellegű betétekkel, és a történetekkel. A nőből süt a szexualitás, a klipjei, a dalai át vannak hatva ezzel, és valahogy jól áll neki. A Bad Romance klasszikus klipjében a rohadt sok személyiségei mindegyikéből süt, hogy dugni akar, pedig van kifejezetten csúnya énje is. Ez persze még nem tenné világhíressé, és ikonná a szakmájában, sőt, ez manapság inkább elvárás.
Ami igazán naggyá teszi, az a botrány. Lady Gaga ugyanis extravagáns személyiség, az öltözködése minimum kirívóvá teszi, a megnyilvánulásai szintén. „Nem akarok önhittnek hangzani, de a saját sikerem, hogy forradalmat hoztam a pop zenébe. Az utolsó forradalmat Madonna 25 éve robbantotta ki.”– ezt speciel arról mondta, hogy Madonna2-nek titulálták. A szerénység nem kenyere, nem is kell az ehhez a szakmához. Mivel sokan támadják őt, ezért érdekessé válik a sajtóban, megjelenik és akkor az emberek se feledkeznek el róla (mint oly sok csendes, nyugodt életet élő sztárról), ami neki elég jó biznisz.
A legcsúnyább amit csinál, az a meleg-kérdés. Egyszer bevallotta, hogy biszexuális, amivel semmi gond nincs, csak nem érzem őszintének. Első rajongói klubjai a melegek között terjedtek el, aminek köszönhetően ugyebár címlapokra került, hiszen a melegek véleménye mindenkit érdekel akár pozitívan, akár negatívan áll hozzájuk. „A fordulópontot számomra a meleg közösség jelentette. Olyan sok meleg rajongóm van és nagyon hűségesek hozzám, és nagy szerepük van abban, hogy összeszedtem magam. Mindig mellettem állnak és én is mindig mellettük leszek. Nem egyszerű dolog megteremteni a rajongói bázisomat.” – ezt mondta a melegekről, és ez így azért kicsit durva. Hálából áll mellettük, mivel a melegek megteremtették a rajongói bázisát. Szép…
Lady Gaga egy jelenség, aki csinált pár jó számot, akiből csináltak egy nagy sztárt, akire ma mindenki odafigyel. És ez neki így tökéletes.
Cristiano Ronaldo (továbbiakban: Cé) 1985-ben született Madeiran, jelenleg a Real Madridban alázza az ellenfeleket. Hasonlóan üstökösként robbant be, mint Lady Gaga, 16 évesen már kezdő (!!) volt a portugál Sporting csapatában (aki nem ismerné őket: 18-szoros portugál bajnokcsapat, a BL szinte állandó résztvevője), majd egy Manchester United elleni barátságos meccs után a játékosok unszolására megvette őt az angol csapat. A többi történelem: három bajnoki cím, két BL-döntő (egy győztes), rengeteg rúgott gól (2008-ban például 42-vel zárt!) és még több botrány. Aztán 2009 nyarán 94 millió euróért került a Realhoz. 94. Millió. Euró. Leesett?
Azóta a csávó csak még több gólt lő, mint korábban, jelenleg ott tartunk, hogy 16 lejátszott spanyol bajnoki után 17 góllal áll, az augusztus óta eltelt időben pedig 22 meccsen 24-et lőtt. Ezt a teljesítményt csak egy valaki tudja lemásolni (sőt, valljuk be, kicsit még felül is múlja), és az Lionel Messi. Ez a bejegyzés NEM az argentinról szól, és nem is kettőjük összehasonlításáról, de a kérdés megkerülhetetlen. Mindketten zsenik. Mindketten azt csinálnak a labdával, amit akarnak. Mindketten sztárok, híresek, a legjobbak. Mi a különbség?
A válasz nála is egyértelmű: a botrány. Cét divat utálni, mivel egy igazi görény. Nem szépítjük, ez valóban így van, mondom ezt annak ellenére, hogy nekem semmi bajom vele. Süt belőle az, hogy pontosan tudja, mekkora király: „Cristiano Ronaldo, Cristiano Ronaldo, Cristiano Ronaldo” – ez volt válasza 2008-ban arra a kérdésre, hogy szerinte kik a világ legjobb futballistái. A hihetetlen szerénységén kívül más gondjai is vannak: feldobja magát, hisztizik, teljesen a kamerának játszik, mindig ő akar lenni a középpontban. És mindig ő is van. A kamera minden Real meccsen öt másodperceként mutatja, még ha nincs is nála a labda, vagy éppen csak áll egyhelyben. A pályán kívül nagyképű, kurvázik, összetöri a kocsiját, bármit, csak róla szóljon a sajtó. Még gólpasszt is csak azért ad, hogy róla beszéljenek, de legalább felismerte azt, hogy csapatban kell focizni, ha az ember sikereket akar elérni. Mondjuk ezt Madridban kezdi levetkőzni, mivel ott minden rajta áll vagy bukik. Madridban azt is elérte, hogy a hetes mezt korábban hordó helyi legenda (Raúl) távozása után ő kapja meg a számot. Miért? Mert Manchesterben is hetes volt, és már márka lett a CR7 kombináció. Komolyan, ruhaüzleteket nyitott ezzel a névvel.
Jól látható, hogy korunk két eme egyénisége miért vált kiemelkedővé: az állandó címlapokon való szereplés, a tökéletesen látható önimádat és így az igények meglovagolása. Biszexnek kell lenni, hogy megtartsam a meleg rajongókat? Ámen. Meg kell döngetni egy amszterdami luxuskurvát, majd másnap duplázni a BL-ben? Legyen úgy. Mert hisz melyik az eladhatóbb sztori: kurva nélkül kettőt vágni, vagy így csinálni? Nyilvánvaló.
Lady Gaga és Cé is azért csinálja, amit csinál, hogy eladja magát. Jól csinálják a munkájukat, mert tehetségesek, élethűen csinálják, mert a személyiségükhöz passzol az imidzs. Nekik pedig nem kell több. Mindketten életük csúcsán vannak, már „csak” kell még egy-két jó szám meg egy-két serleg. Semmiség.
Van mire önteltnek lenni, hiszen borzalmasan jól csinálják a dolgukat. Ha kell, adakoznak, adományokat gyűjtenek, satöbbi. Ha kell, botrányt kavarnak. Én, személy szerint egy nagy különbséget látok kettejük között: Cé tehetségesebb focista, mint amilyen zenész Gaga. Cének épp ezért talán kevesebb szüksége volna erre a fajta figyelemfelkeltésre, de ő ezt az utat választotta, mivel ez illik hozzá. Ez van, én se tisztelem érte. De azért igen, hogy képes volt felismerni az óhajokat, és képes meglovagolni azokat (ugyanez igaz Gagára is). Példaképek ne legyenek, sajnos azok lettek, nem kéne követni az ő magatartásukat. Ha példaképet akarsz a gyerekednek, mutass neki Xavi-interjúkat vagy Casillas-védéseket.
Lady Gaga és Cristiano Ronaldo sztárok, méghozzá a mocskosabb fajtából. És ez bizony így van rendjén, mert az embereknek kellenek az ilyenek is, hogy legyen min csámcsogniuk a panelek mélyén. Kenyeret és cirkuszt. Na, náluk mindkettőből van dögivel.
(A bejegyzés alapja egy kocsmai beszélgetés, természetesen, ahol a szerkesztőség több tagja is jelen volt. Ennek ellenére nem tükrözi az egész szerkesztőség álláspontját.)
