A múlt héten részt vettem egy érdekes beszélgetésben, aminek fő témája a szex volt, és az ahhoz való hozzáállás. Muszáj volt eszembe jutnia egy jó pár évvel ezelőtt történt esetnek, innen pedig egyenes út vezetett a bejegyzéshez.
Benjaminnal (akinek méretes faszkorbács jár önkéntes passzivitásáért) régen nagyon sokat jártunk a Retek utcai borozóba, ami egyrészt egy nagyon érdekes kulturális élmény, másrészt néha a halálfélelem kerülgeti az embert. Ha valamije, hát hangulata van a helynek, meg jó olcsó is. Sokat jártunk oda. A lényeg, hogy egyszer, amikor Benjaminnal szokásos ivászataink egyikét végeztük, összehaverkodtunk pár sráccal. Mivel természetesen nem volt pénzünk (ez tulajdonképpen máig nem változott), úgy döntöttek, hogy akkor ők most meghívnak minket egy felesre. A feles jó olcsó volt és természetesen szar is, hát belementünk. Az egyikőjük szájából hangzott el az azóta legendássá vált mondat: „Húzóra, vagy nincs szex egy életre!” Mondanom sem kell beszartunk, mivel már nem babra ment a játék, Benjamin például ott tanulta meg, hogy kell felest inni. Nekem is megremegett a kezem, hogy akkor ezt most muszáj lesz egybe, mivel nekem akkor még nem volt ilyesfajta élményem, gondoltam, nehogy már egy felesen múljon…
A szex jó. Ez blogunk egyik alapvetése. A szex jó, méghozzá annak minden ága a csók közbeni tipi-tapitól a seggbőlszájba-ig (még ha nekem személy szerint nem is volt részem mindenben, amit ez a széles skála kínál…). Mára a szex egy alapkövetelménnyé vált, bárki, bárkivel, bármit, bármikor. Még ez se lenne gond, ha nem lenne a szex egy kicsit fölöslegesen túlhypeolva. Az ember az első ilyen élménye előtt a lábujjáig leizzad, hogy húha, neki itt és most alakítania kell, különben vége a karrierjének, kiröhögik, soha nem néz majd rá senki. Miközben ez csak egy egyszerű ösztön. A szuka sem parázik amikor tüzel, megy és megdugatja magát. Ösztön. Természetes vágy.
A szexhez való hozzáállás két végletbe állt be. Az egyik végén a templombajárók, a hívők állnak, a „házasság előtt nincs szex” gondolat hirdetői. Nem vagyok a híve ennek, természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy kivel és mikor fekszik össze, de ez a fajta konzervatív hozzáállás kinyitja a bicskát a zsebemben. Az ilyenek többsége azt mondja, hogy isten ezt parancsolta, vagy hogy a szex egy olyan lelki-testi élmény, amit csak azzal akarnak átélni, akivel aztán az egész életüket leélik. Azt nem veszik figyelembe, hogy szeretet/szerelem rengeteg két ember között fennállhat, akik akár egy átbeszélgetett éjszaka alatt is érezhetik úgy, hogy örökké együtt maradnak. De jön a reggel, jön a ráébredés, hogy mégse. Nem kell ezt ennyire komolyan venni.
Egy elég mélyen hívő ismerősöm, aki maga sem feküdt le senkivel házassága előtt, mondta, hogy az a baj az egyházi emberek hozzáállásával, hogy nem az emberekhez szólnak erről a problémáról. Miközben a plakátokról, a médiából, bárhonnan a 21. század világában dől a szexualitás - néha valóban igen-igen túlzóan -, a hívő emberek többsége erről nem vesz tudomást. Nem látják, milyen ingerek érik a fiatalokat, akiknek sok esetben valóban segítségre lenne szükségük, de nem fordulhatnak ehhez a réteghez. Hiszen valódi segítséget nem kapnak…
Mások attól félnek, hogy teherbe esnek, nem sikerül védekezni. Azt is hallottam, hogy a tabletták szedése hosszabb távon káros lehet, akár a gyerekvállalás tekintetében is. Ebben nyilván van igazság, de ez is olyan, mint az óvszer, vagy az autóbaleset: lehetsz te az a bizonyos 1%, de azért a matek melletted áll… (Teszem hozzá, ezzel a fajta aggodalommal van a legkevesebb problémám.)
A másik véglet nyilván az, hogy az a menő, aki szexelt, ezen múlik egyesek társadalmi elismertsége. Az a menő, aki minél többekkel, minél többször csinálta. Szintén nem értek egyet. Azt gondolom, hogy szexelni (ez alatt természetesen a fenti skála minden elemét értem) azzal jó, akihez egy kicsit legalább kötődsz. Odamész a nagymellű csajhoz, hogy meghívd egy italra. Természetesen azért mész hozzá, mert nagy a melle/jó a segge/aranyos az arca/stb, de azért maradsz vele egy italnál tovább, mert valamiért kötődsz hozzá. Ha hülye picsa, ott hagyod. Normális esetben. Na, pontosan ez vész el, a nagymellűt döngetni menő, mert nagymellű. Pont.
A szex ösztön, nem kell túlspilázni. Viszont ha dughatnékja van az embernek, akkor szerintem nem szerencsés csakúgy bárkihez odamenni, hogy gyere bébi, basszunk. Engem nem érdekel, hogy ki kivel fekszik le. Ha mégis, rákérdezek. Nem kell fennen hangoztatni, hogy mi történik a hálóban, de nem kell elbújni sem a dolgok elől. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálok esténként a csajommal, ha akarom elmesélem, ha nem, nem. Ilyen egyszerű. Egyik véglet se befolyásoljon, ne is akarjon. Merjünk beszélni a szexről, de ne ez legyen az értékmérő. A döntés a tiéd: lehúzod azt a pálinkát, ami előtted van az asztalon, vagy csak szépen elkortyingatod? Bárhogy is döntesz, a továbbiak nem biztos, hogy érdekelnek.
